28/01/2022
vs. ,
avagy, hogyan lett a vasalásból ❓
🙃🙃🙃
🤔 Napok óta azon töröm a fejem, hogy hogyan tudnám röviden elmesélni nektek, mi volt számomra az elmúlt hónapok egyik legnagyobb felismerése. Végül rájöttem, sehogy. Így döntöttem, lesz ami lesz, leírom úgy, ahogy az valójában történt... 😄
⚠️ Hosszú poszt következik.
Pár hónappal ezelőtt, egyik reggel végre rászántam magam, hogy kivasaljak mindent, ami a kosárban összegyűlt. Már nagyon untam, hogy a ruha torony folyton jobbra-balra ledől, amire kisfiam persze néha előszeretettel rá is segített... 🙈
Ahogy az lenni szokott, egy gyors szétválogatás után neki is álltam. A könnyen vasalható ruhák kupacával viszonylag hamar készen is lettem, ám ekkor kezdődött az igazi kihívás... 😄
Szembesültem mindazon ingekkel, blúzokkal és nagyobb darab ruhákkal, amik már hetek (őszintén bevallom, volt olyan, ami hónapok 🙈) óta mindig a kosár mélyére lettek taszítva, mert macerás őket kivasalni.
Vettem egy mély levegőt, és mert megígértem magamnak az elején, hogy ma a mindent is kivasalom, nyúltam a következő darabért. Tisztán emlékszem még a mozdulatra is, mikor átsuhant a fejemen egy gondolat, hogy mi lenne ha... ❓
Mi lenne, ha további válogatás nélkül mindig a kupac tetején lévő következő darabot vasalnám ki❓
Mi lenne ha mindig csak a következő feladatra koncentrálnék függetlenül attól, hogy az mennyire macerás és kényelmetlen❓
Érdekes élmény volt, hiszen teljesen máshogy cselekedtem, mint azelőtt hosszú évekig.
Közben figyeltem magam.
Eleinte szinte automatikusan félredobtam volna a nehezebben vasalható darabokat, de tudatosan megálljt ❌ parancsoltam a kezemnek és hiába sóhajtozás és szemforgatás, csendben csináltam tovább.
Tettem a dolgom.
Mindig csak a következő darabra koncentráltam, s mire végeztem az egész kosárral, kifejezetten élveztem a feladatot.
Lehet, hogy furán hangzik és megmosolyogtok érte, de én igenis büszke voltam magamra, hogy egy eltervezett, kellemetlennek ígérkező feladatot megcsináltam elejétől a végéig.
☺ 🏆😄
Mondanom sem kell, muszáj volt utána jutalomképp innom egy finom, habos kávét. ☺
Még a nap folyamán tovább vittem a gondolatmenetet, hogy mi lenne ha... ❓
Mi lenne ha nem csak a vasaláshoz állnék így a jövőben, hanem minden más megoldandó feladathoz❓
Mi lenne ha listába szedném az összes, számomra utálatos feladatot és nekiállnék egyenként kipipálni őket❓
Mi lenne ha már MA elkezdeném ezt az új szokást és nem halasztanám holnapra❓ Hiszen pont a halogatáson szeretnék felülkerekedni❗
És nekiláttam. Összeírtam a feladataimat és ami csak belefért még abba a napba, megcsináltam.
És tudjatok mit? Megtaláltam a választ a "Mi lenne ha...?" kérdéseimre❗
Ugyanis az történt, hogy:
🙏 évek óta úgy feküdtem le este aludni, hogy TUDTAM, hogy aznap minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy az életem (és a családomé) gördülékenyebben menjen,
🙏 sokkal kevesebb lett a stressz az életemben, ezáltal érezhetően könnyebben hozok döntéseket,
🙏 nem nyomaszt többé a sok befejezetlen feladat gondolata, így hatékonyabban dolgozom és
🙏 nyugodtabban alszom❗🤩
😆 Nem mondom, hogy azonnal állj neki vasalni, hiszen mindannyiunknak más és más az az élethelyzet, melyben felismeri a saját hiányosságait, rosszul berögzült szokásait.
Nekem a halogatás és a válogatás mindenképp ide tartozott. Nem mondom, hogy mára már vér profi vagyok, de tudatosan gyakorlom ezt az új szokást minden nap.
S talán ez is az EGYIK nagy titka a sikernek:
1. Felismerni a problémát ✔
2. Változtatni a gondolkodásmódon ✔
3. Gyakorolni minden nap. ✔
Nem tudlak sok tanáccsal ellátni, tán nem is az én dolgom, csak azt kívánom, légy nyitott a felismerésekre, mert csudajó érzés büszkének lenni Magadra! 😍🏆😍
Szeretettel,
Zsófi