Mesterelmeképző

19/01/2023

😀

19/01/2023

Önismereti témában keresgélve bukkantam egy oldalra, ami
nyelvtanulás, önismeret, no és játék is egyben.
ANGLITUDO
Eszméletlen jó angol tananyaga mellett tartalmaz még egy elemet, amit más nyelvtanuló oldalon nem találsz meg: az önismereteti teszteket és kérdéseket, melyek segítenek még jobban megismerni magad az úton, megtalálni és kifejleszteni a te saját „receptedet.”

Végre egy oldal! 🙏… ami első pontként nem a bankkártya adataimra kíváncsi!
Kivéve, ha tényleg elő szeretném fizetni.❤️
Nem bombáz emlékeztető email-okkal, nem macerál, hogy már 1 napja nem használtam.💥Nem szemeteli tele a fiókom, nem zaklat hülyeségekkel, így számomra tiszta öröm.
A fejemet sem kapkodom közben, hogy a képernyő melyik sarkában épp mi történik.
Hagy lenni, hagy gondolkodni, hagy tanulni.
Azt sem ígéri, hogy napi 5 perc ráfordítással angol zseni lesz belőlem.
Merthogy ez egész egyszerűen nem igaz.
Nem csilingel, nem tülköl válaszadáskor semmi.Viszont bíztat, ösztönöz, bátorít.
Reklámok és szupercsomagok ajánlatai sem cikáznak a szemem előtt.
Mégsem unatkozom. Sőt.
Az “angyal”és az időnként felbukkanó “ördög” ezt intézi ….
Aki ezt megírta, összerakta, annak köszii!!!! … és gratula!

09/05/2022

A felmérések szerint itthon halnak meg évente a legtöbben daganatos megbetegedésekben az EU-n belül.Mi ennek az oka?

Ez egy rendkívül komplex kérdés, és mélyebben gyökerezik, mint gondolnánk. Nyilvánvalóan szerepet játszanak az egészségügyi szolgáltatások, azonban ennek okát nem csupán az aktuális gazdasági erőviszonyokban lehet keresni, hanem sok évtizednyi történelmi hagyaték is áll mögötte.

A számos további tényező mellett a rossz mentálhigiéné is kiemelkedő szerepet játszik a betegségek kialakulásában, hiszen Deepak Chopra endokrinológus értekezései és esettanulmányai alapján is kijelenthető, hogy a test működését molekuláris szinten befolyásolja a gondolkodás és az érzelmi állapot. ...

Számára a páciensek nem puszta adatsorok. Seitz Erik még csak 18 éves, de már tudományos díjakat kapott, egyik felfedezése áttörést jelenthet a rák gyógyításában.

28/11/2021

kivételesen ...

Látszólag vele kerültél összetűzésbe. Oltatlanként az oltottal, oltottként az oltatlannal. Mert "az oltottak birkák" és "az oltatlanok felelőtlenek", ugye.

Dilemma. Ez a játék lényege.

Megélted már sokszor az életedben. Csak két lehetőség létezik (vagy csak annyit látsz magad előtt), és nincs elegendő információd a döntéshez. Megélted már sokszor, most mégis meg vagy lepődve. Mert ez más. Ez a játék most nagyban megy. Most nemcsak a saját életed került fókuszba, hanem mindenki másé is körülötted.

De a mechanizmus teljesen ugyanaz: a dilemma bizonytalanságot szül, a bizonytalanság pedig sodródáshoz vezet.

Az, hogy a sodródást, a kiszolgáltatottságot, az információhiányt, és összességében az emberi élet parányiságának tényét ki hogyan kezeli, egyéni tényezők függvénye.

Vannak, akik átadják a kontrollt az életük felett. Teljes mértékben rábízzák magukat a Sorsra, az Istenre, a politikusra, a virológusra, vagy a szomszéd néni véleményére. Nincsen saját gondolat, nincsen saját döntés, így nincsen kétely sem. Cserébe az úticél megválasztásába sem szólhatnak bele.

Vannak a fanatikusok, akiknek mindegy, mit mondasz. Kialakult már a véleményük a világról, a világ helyzetéről, és általában mindenről, aminek a létezéséről tudnak, vagy épp most hallottak először. A fanatikusok az egyik vagy másik oldal élharcosai, erőszakos hittérítői, megkérdőjelezhetetlen képviselői.

Vannak azok is, akik saját bizonytalanságukat agresszív magabiztosság látszatával kompenzálják. Ők a fanatikusok leghűbb követői. Ők azok, akik a két oldal bázisát alkotják. És ők azok, akiket szintén nem lehet meggyőzni, mert akkor a saját mélyen gyökerező félelmeikkel kéne szembenézniük.

Vannak billegők is. Olyanok, akiket viszonylag könnyű az egyik vagy a másik oldalra állítani. Ők nehezen hoznak döntéseket, nehezen vállalják a felelősséget - és ez nem azért van így, mert rossz emberek lennének, hanem azért, mert a manipuláció és a bizonytalanságban tartás a kultúránk része lett.

Végül vannak a nyitott elméjűek. Olyan emberek, akik nem ítélkeznek, hanem mérlegelnek. Nem hittérítenek, hanem elfogadnak másokat olyannak, amilyenek. Nem szemellenzővel szaladnak a kitaposott ösvényen, hanem időnként körbenéznek. És ha szükséges, még a saját addigi igazságuk mögé is kérdőjelet tesznek.

A nyitott elméjűek tudják, hogy a dilemma illúzió.

Tudják, hogy a műsort nemcsak fekete-fehérben lehet nézni, hanem színesben is. Tudják, hogy a "csak két lehetőséged van" állítás a manipuláció egyik leggyakrabban használt eszköze.

A nyitott elméjűek utat keresnek. Nem univerzális igazságot, nem mindenkire ráhúzható törvényeket, hanem olyan utat, amely számukra jó, és amin járva igyekeznek nem ártani senkinek.

Mert tudják, hogy a dilemma illúzió. És az illúzió fenntartása sokaknak érdeke.

Szeretettel:
Kocsis Gábor

24/11/2021

16/11/2021

http://www.topsoul.hu

01/11/2021

Az ünnep

Kedvenc időtöltésem, hogy figyelem az embereket. Kíváncsiam nézem milyen az aurájuk, a kisugárzásuk, a rezgésük, hogyan vannak jelen, hogyan viselkednek...

A legtöbben el vannak foglalva a gondolataikkal és csak magukra figyelnek. Akkor is amikor történeteket mesélnek egymásnak vagy viccelődnek. Nagyon kevés befelé figyelő, aktívan jelen lévő embert látok.

Érdekes, hogy az emberek, amikor beszélgetnek, akkor sem egymásra figyelnek, hanem a történeteket követik, ami pillanatokra leköti őket. Mintha kevés embert tanítottak volna meg rá, hogy a figyelem belülről indul kifelé, az érzésekhez kapcsolódik és tudatos jelenlétet követel. Mintha a legtöbben egy futószalagon mennének végig, ahol csak annyit látnak a világból, amennyit látni akarnak. Annyira el vannak foglalva önmagukkal, hogy nehéz számukra üressé válni és befelé figyelni. Pedig az ünnep ott kezdődik el, ahol az ego elhalkul.

Fotó: Christofer Gilbert
Sárvári György

10/10/2021

Korunk egyik legnagyobb tèvhite, hogy az emberi lètezès cèlja, kapcsolòdni mindenàron màsokkal, hogy ràtalàljunk azokra, akikkel ki tudunk teljesedni, ha testben - szellemben - lèlekben együtt nem megy, akkor legalàbb egyik, vagy màsik területen, hisz minden jobb az egyedüllètnèl. Ìgy tàrsadalmi szinten is kapcsolat - függőkkè vàltunk, ìgy neveljük gyerekeinket is, ha pedig èpp nincs pàrkapcsolatunk, akkor a baràtainkkal alakìtunk ki szimbiotikus működèseket, vagy szüleinkkel, gyerekeinkkel, vègül is tök mindegy, csak ne legyünk egyedül. Egyik kapcsolatbòl megyünk a màsikba, ès nem vesszük èszre, hogy mit művelünk….magunkkal ès màsokkal, kapcsolat - fogyasztòvà vàltunk.
Nem kicsi a problèma, gyakorta màr nagy spirituàlis tartalmak, közössègek ès vezetők is ezt a baromsàgot erősìtik bennünk, hisz ők is ezt csinàljàk. Mint tudjuk, mindenki magàròl beszèl, nem a màsikròl.

Mindenkinek meg kellene tanulnia először önmagàval teljesen egyedül èlnie, mindenfèle kapcsolòdàs nèlkül, önmagàban kiteljesedni.
Hosszù èveken keresztül egyedül èlni, egyedül dönteni, egyedül tapasztalni. Ez az önismereti ùt. Minden màs kamu. A többit pedig olvassàtok Müller Pètertől, szìvemből szòl.

SzB

“Azért leszel beteg, mert keveset vagy egyedül, magaddal...
Bizony, ez így van! Másokért élünk és másokkal élünk - de ennek határa van. Mert önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. És ha ezt nem bírod megtenni, vagy nem hagysz rá időt, és túl sokat forogsz az emberek között, eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen.
Másokkal lenni ugyanis feladat. Nemcsak öröm - de nagy munka is. Figyelni, alkalmazkodni, kifelé fordulni, odaadni... És van, amikor már nincs mit adnod.
Ilyenkor már csak a tartalékodat emészted, s észre sem veszed, hogy szüntelen önvédelemben élsz.
Nem vagy már önmagad. Ekkor leszel lázas, náthás, légcsőhurutos, vagy kapsz olyasféle betegséget, amely arra figyelmeztet, hogy vonulj ki egy kicsit a világból. Íme, itt a jogalapod, hiszen beteg vagy - és légy egy kissé egyedül.
Pihend ki a másokkal való kapcsolatok fáradalmát! Ebben sokszor azok is benne vannak, akiket szeretsz. Ők sem jöhetnek most a közeledbe. A magány: szent állapot. Nem akkor, ha valaki végleg benne marad, hanem akkor, ha időnként, átmenetileg megvalósítja.
A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés. Ez nem jó. Ahogy a lélegzetvételünk is kettős: kilélegzünk és belélegzünk, úgy a lelkünk is kettős: kifelé fordulunk és befelé.
Az egészséges ember így működik. Magammal vagyok - és veled. Magammal vagyok - és veletek. Odaadom magam - és visszaveszem. Ez így normális. Rohanó életünk kibillent ebből az egyensúlyból. Ne engedd! Érezd magad jól, egyedül.
És teremtsd meg ezt az állapotodat, ha kell, erővel is!”

(Müller Péter)

22/09/2021

12/09/2021

Különvélemény

Eszembe jut egy régi emlék, aminek az aktualitását most erősen érzem. Az autóban hallgattam a rádiót pár éve és feltűnt egy beszélgetés. Három zenész beszélgetett egy kortárs zenész kollégáról. Felemelő és ugyanakkor meglepő volt hallgatni, mert mindenki a legnagyobb tisztelet és lelkesedés hangján beszélt róla. Soha életemben nem hallottam még kollégákat egymásról ilyen szépen és pozitívan beszélni. A legmagasztosabb jelzők hangzottak el. „Csodálatos a hangterjedelme és elbűvölő a személyisége. Jó a közelében lenni. Mindenkinek segít, Ő egy nagyon jó ember, egy tünemény…”

Egyszerűen ledöbbentem, mert soha előtte nem tapasztaltam ilyet, hogy szakmabeliek ennyire felemelően beszélnek egy kollégáról. Jó érzés volt, melegséggel töltött el. Aztán a műsor végén kiderült, hogy Fábián Júliáról volt szó, az elhunyt jazz énekesnőről emlékeztek meg néhányan. Akkor leesett. Hiszen már halott, most már el lehet ismerni a tehetségét, nem jelent konkurenciát, nem ellenfél többé, most már lehet méltatni.

Miért van belénk kódolva magyarokba, hogy nem örülhetünk egymás sikereinek, alig lelkesedhetünk nyíltan egy közeli vagy ismert szakmabeli iránt? Miért vagyunk kárörömmel, irigységgel és féltékenységgel telítettek? Miért nem tudunk örülni a közeli, mellettünk élők sikereinek? Miért érezzük azt, hogy mi kevesebbek leszünk, ha valaki kiemelkedik közülünk? Miért könnyebb elfogadni és tisztelni egy külföldi, ismeretlen szakembert, mint egy hazai kiválóságot? Miért nem becsüljük meg életükben a tehetségeinket, a kincseinket?...

Valamiképpen le vagyunk gátolva abban, hogy felnézzünk egymásra. Én is érzem magamban ezt a terheltséget. Nehéz örökség. Valahogyan eszembe jutnak nagyjaink, akik életükben sokat szenvedtek az irigység és az elnyomás miatt, aztán vagy a perifériára, esetleg emigrációba kényszerültek vagy még rosszabbul jártak. Kodály, Bartók, Semmelweis, Richter, József Attila, Pilinszky, Fodor Ákos és sokan még… Most nemzeti kincsként emlékezünk rájuk, de életükben félig-meddig száműzöttek voltak vagy partvonalra kerültek.

És van ebben valami szomorúan megnyugtató. A valódi kiemelkedni akarásunk tévelygéssé válik, ha életünkben célba ér. Sajnálom azokat, akik a csúcsra jutnak és hosszú ideig ott maradnak. Megfeneklik az életük. Ha felkap egy hullám és folyamatosan visz, fenntart, akkor ezzel elszakít a valóságtól, eltávolít a realitástól. Mert a valóság mindig a mélyebb rétegekből születik meg és nem a föld felett, hanem két lábbal a földön vagy épp leborulva a földre tesz minket igazivá és visz minket közelebb törékeny, de transzcendens önmagunkhoz.

Fotó: oscar laser
Sárvári György

18/08/2021

Rendszer energia

A rendszer, amiben élünk és mozgunk energetikai jellegű akkor is, ha néha merevnek és szilárdnak tűnik. Az illúzióink miatt a keretek gyakran megváltoztathatatlannak és állandónak látszanak. Sokan a sors kerekére hivatkoznak, mások családi minták és generációs vonulatok ereje miatt érzik fogolynak magukat. A rendszer azonban pusztán egy keretrendszer, ami felveszi és visszatükrözi a vágyainkat, félelmeinket…

A tükör azonban fordított. Nem azzal találkozunk amit kivetítünk, hanem azzal, amit elrejtünk vagy elfedünk. A kapcsolat a tükör és közöttünk indirekt. Nem lehet direkt, közvetlen hatást gyakorolni a rendszerre, mert a rendszer a saját folyamatában tudatos. Viszont lehetőségünk van bekapcsolódni abba a tökéletes Áramlásba, ami közelebb visz minket a végső kibontakozáshoz.

Ez nem jelent passzivitást, hanem inkább fordított aktivitást. Arra fókuszálok ami van és megjelenik bennem, és nem arra, amit célként tűzök ki magam elé vagy elképzelek. A célképzetek szögletesek és merevek, míg a folyamat időtlen és tökéletes. Bármerre vezessen is az sokkal izgalmasabb, mint amit el tudunk képzelni.

Az energia információ hordozó is egyben. Ha rákapcsolódom az energiára, kibomlik az információ belőle. Ha eltávolodom (racionalizálok, analitikus vizsgálat alá vonom…), elhalványodik az információ.
ELTÁVOLODOM – ELHALVÁNYUL, BENNE MARADOK, FELERŐSÖDIK

Minden elakadás egy rendszeren belül olyan kiélezett helyzet, amelynek van előzménye. Még akkor is van előzménye, ha látszólag hirtelen bomlik ki. Az előzmények feltárása és megértése azonban nem előzheti meg a reagálást és az együttműködést a rendszerrel. A rendszer energiája ugyanis hordozza a megoldás vagy kivezetés energiát is, de csak akkor, ha rábízom magam, ha intuitívan haladok előre. Ha valaki kívül helyezi magát a történéseken, elveszíti ezt az energiát.

A hazatalálás így nem megérkezés, hanem állandó bekapcsolódás. Ez nyitottságot feltételez, aminek a fenntartása melós. A fókuszált és nyitott jelenlét megteremtése kemény feladat. Nem rózsaszín légbuborék vagy lélekmelegítő, puha beszélgetés, hanem folyamatos készülés, állandó fejlődés. Bízva abban, hogy minden megtett lépés nem csak minket emel, hanem a környezetünket is.

Transzformatív Út A Bardoban Kijelölve a felvételi időpontja. Még rövid ideig lehet jelentkezni.. Jelentkezés e-mail-ben: [email protected]
1. Foglalkozás, munkahely.
2. Motiváció.

Fotó: Vincentius Ferdinánd
Sárvári György