Lélekfényt Adó

Lélekfényt Adó A Lélekfényt Adó egy holisztikus központ . Integrált tér- és családállítás, csikung, reiki, deksha, egyéni terápiák.

Célja, hogy támogassa az egyéneket személyes fejlődésük útján, és különböző módszereken keresztül segítse az önismeret elmélyítését.

A napunk végére egy villámállítás jutott idő hiányában , de ezzel együtt most szeretnèm bemutatni szakmai szempontból ez...
08/06/2026

A napunk végére egy villámállítás jutott idő hiányában , de ezzel együtt most szeretnèm bemutatni szakmai szempontból ezek jelentőséget.

Merjetek villámállításokat kérni. 🤗

Villámállítások – amikor a felismerés egyetlen pillanat alatt megszületik

A villámállításokat azért szeretem különösen, mert gyakran döbbenetes gyorsasággal képesek rámutatni egy helyzet lényegére. Míg egy hosszabb állítás során fokozatosan bontakozik ki a rendszer mélyebb dinamikája, addig a villámállítás néhány perc alatt képes megmutatni azt a kulcspontot, ahol a kliens elakadásának gyökere található.

Szakmai szempontból a villámállítás egyik legnagyobb értéke nem feltétlenül a teljes megoldásban rejlik, hanem abban a felismerésben, amely utat mutat a megoldás felé. Sok esetben nem szükséges hosszú folyamat ahhoz, hogy láthatóvá váljon egy kapcsolat, egy kizárt családtag, egy ismétlődő minta vagy egy olyan belső működés, amely addig rejtve maradt a kliens előtt.

A villámállítások általában egy rövid, pontos kérdésből indulnak ki. Az állítást kérő megfogalmazza a témáját, az állításvezető pedig gyorsan felállítja a legfontosabb szereplőket vagy tényezőket. A tér ilyenkor szinte azonnal reagál, és gyakran már az első mozdulatok, testérzetek vagy kapcsolódási irányok rendkívül sok információt hordoznak.

Tapasztalatom szerint a villámállítás eredményessége nagyban függ attól, hogy az állítást kérő mennyire nyitott a felismerésre. Nem mindig a rendszer mutatja lassan az utat. Sokszor az út az első pillanatokban megjelenik, a kérdés inkább az, hogy a kliens milyen gyorsan képes azt érzékelni, befogadni és elfogadni. Amikor ez megtörténik, a változás gyakran már az állítás során elindul.

Különösen érdekes számomra, amikor nem állításvezetőként, hanem szereplőként veszek részt egy villámállításban. Ilyenkor a saját szerepemből érzékelt információk gyakran ugyanolyan erővel mutatnak rá a rendszer lényegére, mint egy hosszabb folyamat során szerzett felismerések. Egyetlen érzés, egy tekintet iránya, egy belső késztetés vagy akár egy kimondott mondat képes megvilágítani azt, amit addig hosszú ideje nem sikerült megérteni.

A villámállítások ugyanakkor szakmai alázatot is igényelnek. A gyors felismerés nem mindig jelent teljes feldolgozást. Sok esetben csupán egy kaput nyit meg, amelyen a kliensnek később kell továbbhaladnia. Éppen ezért a villámállítás ereje nem a gyorsaságában rejlik, hanem abban, hogy a megfelelő pillanatban képes megmutatni azt a következő lépést, amelyre a rendszer és a kliens éppen készen áll.

Számomra a villámállítások legnagyobb tanítása az, hogy a lélek gyakran sokkal egyszerűbben mutatja meg az igazságot, mint ahogyan azt az elme elképzeli. Amikor a kérdés tiszta, a tér sokszor néhány perc alatt képes láthatóvá tenni azt, ami addig hosszú ideje rejtve volt. Ezek a pillanatok emlékeztetnek arra, hogy a valódi felismerések nem feltétlenül hosszú folyamatok végén születnek meg, hanem olykor egyetlen tiszta pillanatban érkeznek meg hozzánk.

Rejtett agresszió “másképp”A következő állítás témája a félelem, a düh és a rejtett agresszió volt. Arra gondoltam, hogy...
08/06/2026

Rejtett agresszió “másképp”

A következő állítás témája a félelem, a düh és a rejtett agresszió volt. Arra gondoltam, hogy archetipikus állítást készítek, amelyben ezek az energiák megmutathatják valódi természetüket. Hat fő érkezett a térbe, és mindhárom minőséghez három-három képviselőt küldtem be, pozitív erőforrásként tekintve rájuk. Hiszen a világ polaritásokban működik: minden minőségnek létezik egy másik oldala is.

Szinte azonnal megjelent a dühös én. Talán az egész folyamat legfontosabb felismerése az volt, hogy a rejtett agresszió kreatív, mozgósító erőként mutatta meg magát. Olyan volt, mint egy mozdony: hatalmas gőzerővel jelent meg, megállíthatatlanul. Amint lehetőséget kapott arra, hogy szabaddá váljon, óriási energiával kezdte az ént „ráncba szedni”, élettel, erővel és mozgással töltve meg a teret.

Számomra a folyamat a személyiség rendeződését jelenít***e meg. A különböző részek egy vonalba rendeződtek, egymás mögött állva, együttműködve. Egyszerre léptek, egyszerre mozdultak. A mozdony ereje mindenkit magával vitt, valódi elmozdulást hozva létre. Erő és egység volt jelen.

A legmélyebb üzenet talán az volt, hogy amit addig rejtett agressziónak láttunk, az valójában egy elfojtott életenergia volt. Amikor helyet kapott és kapcsolódhatott a többi részhez, nem rombolóként, hanem teremtő, rendező és előrevivő erőként jelent meg.

Szerintem különösen szép a „mozdony” képe, mert nem pusztán erőt, hanem irányt és előrehaladást is közvetít. Ez jól illeszkedik ahhoz a felismeréshez, hogy a rejtett agresszió nem feltétlenül destruktív, hanem az élet szolgálatába állítható energia.

Az állítások mélységei rengeteg felismerést hoznak minden egyes alkalommal. Az erős nő mindig mellbevágó nekem is . 🙂 De...
08/06/2026

Az állítások mélységei rengeteg felismerést hoznak minden egyes alkalommal. Az erős nő mindig mellbevágó nekem is . 🙂

De mi is az Erő ? Mi van mögötte valójában?

Egy közelmúltbeli családállítás során ismét mélyen megérintett annak a sokszor félreértett minőségnek a megjelenése, amelyet a hétköznapi életben egyszerűen csak úgy nevezünk: „erő”.

A történet felszínén egy hosszú kapcsolat felbomlása jelent meg, egy olyan élethelyzet, amelyben a társak szinte gyermekkoruk óta egymás mellett haladtak, közösen nőttek fel, közösen épít***ek életet, és amelyben a kapcsolat elvesztése nem csupán egy társ elvesztését jelenti, hanem egy teljes közös világ, egy közösen kialakított identitás megrendülését is.

Az állítás során azonban a figyelmemet nem elsősorban a szakítás ténye, nem a harmadik fél megjelenése, és nem is a döntésképtelenség kérdése kötötte le, hanem az a visszatérő motívum, amely több ponton, több szereplő által is ugyanabba az irányba mutatott: a nő alakja újra és újra az „erős” minőséggel kapcsolódott össze.

Érdekes módon az állítótérben nemcsak a párja érzékelte őt ilyennek, hanem a családi rendszerből megjelenő fontos kapcsolat is ugyanezt tükrözte vissza. Mintha a rendszer egésze egyetértett volna abban, hogy ő az, aki megtart, aki elbír, aki akkor is állva marad, amikor mások már nem tudnak kapcsolódni saját erejükhöz.

Ahogy azonban a folyamat egyre mélyebbre vezetett, számomra egyre világosabbá vált, hogy az erő ebben az esetben nem egyszerűen belső stabilitást jelentett, hanem egy olyan évtizedeken át hordozott szerepet, amelyben a gondoskodás, a felelősségvállalás és a másokért való helytállás lassan összefonódott a saját identitással.

Sokszor találkozom azzal, hogy egy függőségekkel küzdő ember mellett megjelenik valaki, aki látszólag rendkívüli erővel rendelkezik, és aki hosszú időn keresztül képes működtetni, fenntartani, egyben tartani azt, ami nélküle talán már régen szétesett volna. Az ilyen kapcsolatokban azonban az „erős” jelző mögött gyakran nem szabadság, hanem túlzott felelősség, nem könnyedség, hanem folyamatos készenlét, nem valódi választás, hanem sokszor mély, tudattalan kötelességérzet húzódik meg.

Az állítás egyik legmeghatóbb pillanata az elengedéshez kapcsolódott. Olyan mélységű fájdalom jelent meg, amely első pillantásra egy szeretett kapcsolat elvesztésének gyászaként volt érzékelhető, ugyanakkor ahogy figyeltem a folyamatot, egyre inkább az a benyomásom alakult ki, hogy ennél valami sokkal nagyobb történik.

Mintha nem csupán két ember búcsúzott volna egymástól.

Mintha egy nő búcsúzott volna attól a régi önmagától, aki hosszú időn keresztül mások megtartásában találta meg saját helyét.

Vagyok, aki vagyok mondat számomra is mutatta az igazi, mély értelmet, a legbelső igazságot , az igazi kapcsolódás eszenciáját. Bármennyire is fájdalmas a másik elvesztése, de ez egyben út az igazi önmagamhoz.

Mintha a fájdalom egyszerre szólt volna a veszteségről és a megszületésről.

Mert vannak pillanatok, amikor az elengedés nem egy kapcsolat végét jelenti, hanem annak felismerését, hogy többé nem szükséges hordoznunk azt, ami valójában soha nem volt a mi feladatunk.

És talán ezért gondolkodom ma másként az erős nő fogalmáról.

Mert egyre kevésbé hiszem, hogy az erő kizárólag abban mutatkozik meg, hogy meddig bírunk elviselni, mennyit tudunk megtartani, vagy milyen hosszú ideig vagyunk képesek mások helyett is állni a terhek alatt.

Sokkal inkább abban látom a valódi erőt, amikor valaki szembenéz saját fájdalmával, elengedi a megmentő szerepét, visszaadja a másiknak a saját sorsát, és vállalja annak a bizonytalanságát is, hogy a jövőben már nem mások megtartásából, hanem önmaga megéléséből fog építkezni.

Talán az erős nő valójában nem az, aki mindent kibír.

Hanem az, aki egy ponton már nem a teherhez, hanem önmagához marad hű.

Az igazi erő az már bennem van, és ha saját magamat megtartom , önmagamhoz leszek hű. Az első lépés , hogy az igazi “erős “ minőség igazi felvállalás legyen és nem mások megtartása , másokért való felelősségvállalásban rejlik, sokkal jobban szól a határokról, arról , hogy hol a kezdet, hol a vége. Alfa és omega, ez is csak egy út , ezzel együtt hatalmas fejlődés . Önmagadat választani az igazi erő .

A szenvedés állapota nem csupán a megélt fájdalmak összessége, hanem gyakran egy olyan belső kötöttség, amelyben az embe...
07/06/2026

A szenvedés állapota nem csupán a megélt fájdalmak összessége, hanem gyakran egy olyan belső kötöttség, amelyben az ember hosszú időn keresztül benne marad anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Buddha alapvető tanítása szerint az emberi élet természetes része a szenvedés, azonban annak fennmaradásában nem kizárólag a külső események játszanak szerepet, hanem az is, ahogyan az elme kapcsolódik ezekhez a tapasztalatokhoz. A ragaszkodás, az ismétlődés és a múlt történeteivel való azonosulás olyan belső kötéseket hozhat létre, amelyek évtizedeken keresztül meghatározzák a gondolkodást, az érzelmi működést, a kapcsolati választásokat és a testi állapotot.

A családállítások során gyakran találkozom olyan életutakkal, amelyekben a gyermekkori hiányok, veszteségek, érzelmi terhek vagy a családi rendszerben hordozott sorsok mély nyomot hagytak. Ezek a tapasztalatok nem tűnnek el az idő múlásával, hanem sok esetben tovább élnek a felnőttkori kapcsolatokban, a párválasztásban, az önértékelésben és a saját szükségletekhez való viszonyban. Különösen jól megfigyelhető ez azoknál a nőknél, akik hosszú időn keresztül egy narcisztikus vagy érzelmileg bántalmazó kapcsolatban éltek, majd a kapcsolat lezárulása után is a szenvedés állapotában maradnak, mert az elme továbbra is a meg nem értett történethez, a ki nem mondott kérdésekhez vagy a feloldatlan reményekhez kötődik.

A testi tünetek ilyenkor gyakran nem pusztán egészségügyi problémaként jelennek meg, hanem a hosszú ideje hordozott érzelmi terhek kifejeződéseivé válnak. A krónikus feszültség, a kimerültség, az alvászavarok, a szorongás vagy különböző pszichoszomatikus tünetek azt mutatják, hogy a rendszer jelentős energiát használ fel egy olyan állapot fenntartására, amely már nem támogatja az életet. A szenvedés ilyenkor nem kizárólag a múlt eseményeiből fakad, hanem abból a belső kötésből, amely az embert újra és újra ugyanahhoz a fájdalomhoz kapcsolja.

Buddha tanítása szerint a felszabadulás nem a múlt eltörlésével kezdődik, hanem annak felismerésével, hogy a ragaszkodás maga tartja fenn a szenvedést. Amikor valaki képes rálátni saját történetére, családi mintáira és kapcsolati dinamikáira, akkor lehetősége nyílik arra, hogy ne kizárólag elszenvedője legyen a sorsának, hanem tudatos kapcsolatba kerüljön vele. A családállítás ebben a folyamatban olyan teret nyithat meg, ahol láthatóvá válik, hogy mi az, ami valóban a saját életünkhöz tartozik, és mi az, amit generációkon keresztül hordozunk. A felismerés pedig sok esetben az első lépés afelé, hogy a kötött ragaszkodó állapotból fokozatosan elmozduljunk egy szabadabb, tudatosabb és önazonosabb élet felé.


Fantasztikus napunk volt a kártyák terében.Mély találkozások, felismerések és belső utazások születtek a mai tanfolyamon...
17/05/2026

Fantasztikus napunk volt a kártyák terében.
Mély találkozások, felismerések és belső utazások születtek a mai tanfolyamon.

A „kártyadráma” ismét megmutatta, milyen különleges mélységekhez tudunk kapcsolódni a kártyák, a tér és az érzékelés segítségével. A résztvevők saját történeteiket rakták ki, majd a térben megjelenő mozdulatok, érzések és kapcsolódások új megértéseket hoztak.

Dolgoztunk a személyes év energiáival és a születési dátumok elemzésével is. A folyamatok során megjelentek női generációs minták, ki nem mondott érzelmek, félelmek mögött rejtőző fájdalmak és a belső gyermek elakadásai.

Párkapcsolati elemzésekben láthatóvá váltak a lebontásra váró falak, az ismétlődő kapcsolati minták és az elkerülő kötődés teljes dinamikája. A képviseleti érzékelés mély felismerésekhez vezetett.

Egy magzati élmény újabb élet-elakadást mutatott meg, miközben a férfi és női energiák egyensúlya, a tehetetlenség és a mozdulatlanság mögötti történetek is felszínre kerültek. Egy régi testvérkapcsolati feszültség végre láthatóvá válhatott.

Megható pillanatok születtek az anya és születendő babája kapcsolatában is, míg egy másik folyamatban az „anya tigris” védelmező ereje jelent meg teljes mélységében.

Csupa mély belső munka, őszinte megélés és valódi átalakulás.
Hálás vagyok ezért a napért, a bizalomért és minden lélekért, aki ma belement ebbe a közös belső utazásba. 🤍

Következő alkalom: 2026.06.06.

rajongók
Lélekfényt Adó

A jövő Belegondoltál már abba, hogy a jövő folyamatosan születik? Alakul, formálódik és ebben neked milyen fontos szerep...
11/05/2026

A jövő

Belegondoltál már abba, hogy a jövő folyamatosan születik? Alakul, formálódik és ebben neked milyen fontos szereped van? Hiszen nélküled mindez nem történhetne meg. Te vagy az, aki alakítja, formálja és irányítja.

Talán az ember egyik legnagyobb drámája éppen az, hogy ennek nincs tudatában. Útközben elfelejtett valamit: azt a veleszületett képességet, amellyel a Teremtő vagy bárhogy is nevezed ,még születésed előtt megajándékozott. Azt, hogy a körülötted lévő láthatatlan világ kulcsa valójában nálad van.

De nem mindegy, hogy ezt a kulcsot a zsebedben hordozod, vagy a szívedben őrzöd.

Elfelejteni, hogy ajándék van a szívedben , a saját megváltásod kulcsa, nagy bolondság. Bolondnak lenni pedig talán éppen ezért nagy bátorság.

Mindannyian részt veszünk önmagunk és a világunk megteremtésében, és egyáltalán nem mindegy, hogyan tesszük ezt. Ha valamit elérsz az életben, az nem pusztán azért történik, mert valaki eléd t***e. Te választottad. A te döntésed volt. A te jövőképed, annak minden árnyalatával együtt , jóval és rosszal egyaránt , ott él benned.

Éppen ezért vállalnunk is kell mindazt, amit teremtettünk. Nemcsak egyénileg, hanem közösen is. Ami kicsiben működik, az működik nagyban is.

Minden egyes nap lényegi fordulóponthoz érkezünk. Valójában mindig döntések előtt állunk. Hogy melyik utat választod, az rajtad múlik. Ebben rejlik a választás szabadsága.

Két út áll előttünk: áldás vagy átok, élet vagy halál és még sok más lehetőség.

A legszebb talán az, hogy minden úton járó ember csak a saját tapasztalatát tudja továbbadni: azt az utat, amelyet ő maga végigjárt. Mindannyiunknak vannak fájdalmas élményei és rossz tapasztalatai. A bölcsekre, az előttünk járókra mégis sokszor csak legyintünk. Talán azért, mert a lélek saját élményre, saját megtapasztalásra vágyik.

Ha egyszer megégetett a kályha, többé nem akarod megérinteni. Csak a bolond képes újra és újra beleszaladni a tűzbe , de még ez is az ő döntése.

A jövő tehát soha nincs készen. Számtalan lehetséges jövő létezik, amelyek közül mi magunk választunk.

És ha valóban éled a sorsodat, akkor nemcsak szereplője, hanem szerzője is leszel az életednek.

Legyen az életed egy csodálatos regény, amelyet visszaolvasva egyszer jó érzéssel mondhatod:

„Igen. Ezért érdemes volt élni.”

Farkas Anna

A fenyegetettség érzése Ahogy megszületünk halálra vagyunk ítélve. Sejtjeink folyamatosan megújulnak, folyamatosan puszt...
07/05/2026

A fenyegetettség érzése

Ahogy megszületünk halálra vagyunk ítélve. Sejtjeink folyamatosan megújulnak, folyamatosan pusztulnak, nagy küzdelemmel elértünk valamit , majd már nem is fontos, mulandóvá válik. Valójában minden elmúlik. Szenvedünk, hogy megszerezd, majd elveszíted. Félünk , ha nincs, s félünk, ha van. A változásban az ember szinte mindig fenyegetve érzi magát. Talán ez a velünk született múlandóság, az ember igazi drámája. Az igazi nagy kérdés számomra : vajon képessé válsz a drámádból igazi színdarabot kovácsolni? Könnyedén és önfeledten , aki semmihez nem ragaszkodik, semmitől nem fél? Csak a szabadságához ragaszkodik? Tisztában lenni , hogy a káosz együtt jár a renddel , ahogy a halál az élettel ? Ahogy valójában az éremnek is két oldala van? Hogy képessé válsz játszani ? A változást úgy megélni , hogy az nem fenyegetettség , hanem valójában lehetőség a megújulásra ? Könnyű cselekvésnek tűnhet , de néha a legnehezebb lépés , de ezek az apró lépések elvezethetnek a legnagyobb sikerekhez. A Te legnagyobb Vállalkozásodhoz, a legnagyobb megszületéséhez, Ön-Magodhoz. Játékra fel! ☀️☀️🥰

“ A szív derűjét minden körülmény között megőrizni - s közben a gondolat elővigyázatos éberségét megtartani: így lehet m...
06/05/2026

“ A szív derűjét minden körülmény között megőrizni - s közben a gondolat elővigyázatos éberségét megtartani: így lehet megkülönböztetni üdvöt és bajt , s így lehet beteljesíteni a Földön mindent , ami nehéz. “

Forrás : Müller Péter - Jóskönyv

Cím

Budapest Xxii. Kerület

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Lélekfényt Adó új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Lélekfényt Adó számára:

Megosztás