Frei Zsuzsi babahordozási tanácsadó - gyermekágyas segítő oldala

08/11/2025

Szoptatási tévhiteink=Generációs terheink 🤎
Az elapadt tej margójára.
Mit adhatunk a gyermekeinknek örökül? 🤰🏼

Minden bizonnyal te is hallottad már a mamádtól, édesanyádtól, szomszéd nénitől, barátnődtől, ismerőstől, hogy elapadt a teje a babája 3 hetes, 6 hetes, 3-4 hónapos, vagy fél éves korában...
Mind hallottuk már valakitől, vagy, mi voltunk épp azok akik mondtuk.
Tőlem szinte minden friss édesanya megkérdezi, hogy mi lesz, ha egyszer majd csak úgy egyik napról a másikra elapad a teje...

Talán hallottátok azt a (rossz!) szokást/tanácsot/javaslatot is, hogy "3óránként kell szoptatni, előbb biztosan nem lehet éhes a baba."
Vagy azt a tapasztalatot, hogy "fejni sem tudtam, sosem pár milinél többet.."?
Vagy hogy "nekem mindig olyan semmilyen átlátszó volt a tejem"?
Én mindezeket is sokszor hallottam-hallom a mai napig.

Anyaként az első gyermekemmel sokáig nem ért***em, hogy lehet az, hogy a szakemberek azt mondják, a nők 90%-a legalább tudná szoptatni, és kizárólag anyatejjel táplálni a babáját - vagy legalábbis nincs testi gátja annak, hogy a teje elegendő lehessen- de ha ezt valaki valahol leírja, a kommentszekció felrobban, és oly sokan írják le, hogy elapadt a tejük ekkor és ekkor, és hogy nem tudtak szoptatni. Csak pislog az ember a kommentáradattól.
Nyilvánvalóan igazat mondanak. Ez történt velük. Nem ért***em, hogy lehet, hogy ennyi nővel történik ez? Hiszen általános, gyakori dolognak tűnik az elbeszélésekből, hogy a tej az csak úgy elapad, egyik napról a másikra. Miközben azt mondják, hogy nagy általánosságban, többségében tudunk tejet termelni, amennyi a babának kell.Teljes ellentmondás. 🤷‍♀️

Sajnos a rossz szoptatási tanácsok által nagyon sok anyának akadt meg a szoptatási folyamata valahol, és ezáltal ezeket a megéléseket tudja elmesélni a saját szoptatása kapcsán.
Mi pedig visszük tovább ezt a tudást, ezeket a tévhiteket, generációról generációra.
"Anyukám sem tudott szoptatni" "a mamának is elapadt a teje pár hét után" "Julcsinak és Daninak is három hónapos koráig volt csak tejem".

Annyira alapvető dolgokban nem kapunk valós információt a szoptatás kapcsán (és még oly sok mindenben...) mikor megszületik a kisbabánk.
A mai napig még olykor elhangzik csecsemős osztályon is az a bu****it a szoptatni vágyó párórája szült anyáknak címezve, hogy "úgysincs még teje, minek akarja szoptatni azt a gyereket?" 👀

A tejtermelés nagyon természetes, egyszerű-bonyolult dolog:
Kereslet-kínálat alapon működik. Vagyis minél több inger éri a mellet, annál több tejet fog termelni. Ha kevesebb inger éri, azt érzékeli, hogy nem kell annyi, és ámbár eleinte telítődöttebbnek tűnhet a mell, apránként aztán bizony csökkenni kezd a mennyisége.
A tejtermelés folyamatának kezdőpontja a méhlepény leválása. A tejtermelés pedig attól indul el alaposan, mennyiségileg, hogy a kisbaba a születése után mellre kerül, és szopizhat, és ez folytatódik az első napokban. Korlátlanul, rengeteget. Eleinte csak előtejet, ami csak néhány csepp, de a meggymag méretű gyomrának tökéletesen elegendő. Főleg mert azokban a cseppekben benne van a világmindenség tápértéke. 🌍

Emellett vannak még olyan huncutságok is (csak hogy ne legyen egyszerű, mert a szoptatás nem mindig- és nem mindenkinek egyszerű.) hogy a kisbabáknak időről időre, jellemzően 3-4 hetes, 6 hetes, 3-4 hónapos, és 6 hónapos korban növekedési ugrása van.

Hogy mi is ez a növekedési ugrás? 🤔
A babának megnövekedik a tejmennyiség igénye, amit azzal jelez, azzal igyekszik "megcsináltatni", hogy akár egész nap szopizni szeretne. Elég ijesztő ha nem tudjuk mi ez, ugyanis a cicik hirtelen üresnek hatnak, a kisbabánk egész nap nyűgös, mi meg szoptatunk szoptatunk, mégsem lakik jól látszólag, nem alszik mélyen, kismilliószor felébred. Napok tellnek így. Idegörlő, fárasztó, ráadásul mindig befurakodik az ember agyába a kisördög (vagy egy családtag, szomszédnéni), hogy hát éhes a gyerek. Mi van ha most bizony épp elapad a tejem?

Ott jártunk, hogy a tej akkor termelődik, ha a mell jelzést kap, tehát a kisbaba gyakran mellre kerül. Nappal is; éjszaka is. 💜
Mi is történik amikor jön egy növekedési ugrás? 🤔
Mit tehetünk anyaként?
🎇 HA tudjuk a fentieket?
Mellretehetjük, sokszor. Bekuckózhatunk, szoptathatunk, és szoptathatunk. Akár fél óránként, szinte egész nap. És megkérhetjük a környezetünket, ajánljanak jó könyveket, és hozzanak kaját 🥣 nézzenek át a kupin, dobáljanak csokit 🍫, és meg ne kérdezzék, hogy "biztos elég a tejed?".
Így néhány nap alatt a tejtermelés új ritmusra áll, és visszasimulhatunk a növekedési ugrás előtti hétköznapokba. És talán alhatunk is, legalábbis a szerencsések, akiknek ez megadatik kisbaba mellett 🙃
Ez történhet, ha egy anya igény szerint, a szoptatás hosszának, gyakoriságának korlátozása nélkül szoptat, és bármilyen gyakran mellre tudja tenni a gyermeket. És ha nincsenek hátráltató tényezők, nem kap a baba cumisüvegből pótlást, nyugtatócumit ami megzavarhatja a technikáját.

~De mi történik akkor, amikor a szakemberek, a szomszéd, vagy bárki ELAVULT tanácsokat ad? ⛔ és vajon mi történt a növekedési ugráskor régen, amikor mindenkinek azt mondták, hogy csak 3 óránként szabad szopnia a kisbabának? Vagy hogy csak 15 - 15 perc legyen az idő mindkét cicin? Hogy adj neki cumit, vagy adj neki egy kis vizet. Vagy pótolj neki egy kis tápszert? ⛔

Ilyenkor gyakorlatilag a mell nem kap, vagy legalábbis nem kap elegendő jelzést, hogy a babának több tejre lenne szüksége. Hiszen nem kerül többet mellre a kicsi.
Az anya pedig azt tapasztalja, hogy a baba sír, nem alszik, nyügös, és egyre kétségbeesettebb, és mikor valaki azt mondja, hogy "hát nem éhes ez a gyerek?" és nézzük meg alapon kap egy kis vizet vagy tápszert, és azt beszippantja, akkor jön a homlokraütés, önmardosás. Áhá! Meg van! Hát nem elég a tej! Ugyeugye?! HiszenMegmondtamindenki! 🙄

És akkor a kisbaba pótlást kap. Jól teletömi a pocakját, hisz a cumisüvegből töredéke annyira se kell megdolgozni érte, mint a cicin. Aztán nagyot alszik. És nem szopizik. Aztán mégis, de megint nyügös, pótlás, alvás. Közben szoptatási alkalmak kimaradnak. Kevesebb inger éri a mellet, a mennyiség apránként csökken. Aztán az eszes gyermek rájön, hogy az üvegből könnyebben jön, és gyorsabban, és több. És már elutasítja a cicit. Megérkezett az az átkozott és oly sokat elbagatellizált cumizavar És mit gondolunk helyette? Hogy elapadt a tej, persze, hogy ordít a mellen.
És úgy, hogy az anya megtett mindent. Mindent, amihez eszközt, tanácsot, segítséget kapott.

Pedig általában elég lehetne a tej, hiszen ha elég volt előtte már, akkor általában utána is. Ha korszerű = az ősi ösztönökhöz visszanyúló tanácsokat kapnánk; ha sír, tedd mellre. Ha szopásingert mutat, szoptasd meg. Bármennyiszer. Te vagy neki a kulcs, a forrása, hallgass az ösztöneidre. Jó anya vagy! 💜

Amikor mindezen megerősítések helyett tejelapadást, tápszert, pótlás képzel-javasol máris a környezet, szempillantás alatt belekerülhetünk a pótlás ördögi körébe. Ahonnan nehéz a visszaút.

Nagyanyáink, anyáink, vagy mi magunk is szoptatási nehézségekkel küzdöttünk. Mert már a kórházban sem kaptunk megalapozott tanácsokat. Vagy mert csak egy-két ember megfelelő tanácsa nem volt elegendő ellensúlyozni a többi tévhitet. Mert a tévhitek igazságnak, megalapozottnak tűnnek, hiszen nagyon sokaknak ténylegesen elapadt a teje. A rossz tanácsok miatt. Mert mást mond a csecsemős, a szülésznő, mást mond a védőnő, mást a gyermekorvos, és mást a család. Vagy még mindig sokszor mindenki ugyanazt az elavultat-vagy mondjuk, hogy ösztöntől eltávolodott, kommunizmusbelit: "3 óránként". Vagy picit haladóbbat: "igény szerint, 2 óránként." (bár utóbbi aztán az abszolút oximoron, sajnos sokszor hallottam már...)

És ha mégis jól, megerősítően, hitelesen eljutna hozzánk, hogyan lehet valóban igény szerint, és elkezdjük, akkor jön a "magadra kapatod" "miért nincs el a kiságyban?" "Már megint rajtad csüng?" "Mikor tanul meg majd időre enni?" "Hát hogy fogsz így mellette csinálni mást?"
És máris csenget az újabb negatív spirál. Elvárások tömkelege. Aggodalom. Bűntudat. Belső feszültség.
Ez már egy újabb témakör, és táblakarcolgatós, jól tudom. De szoktam ezzel is foglalkozni. Hogy a kisbabának és az anyukának nem az eltorzult társadalmi normáknak kell megfelelni. A gyermekágyban nem séfnek kell lenni. Sem cselédnek. Főképpen nem topmodellnek. Nem mások elvárásainak kell megfelelni. Főképp nem olyan elvárásoknak, amiknek köze sincs az élettani, érzelmi stabilitást megerősítő kapcsolódásokhoz ami az első helyen szerepel ahhoz, hogy utána a fentebbiek is becsoroghassanak vissza az életetedbe. 💚

Hogy lehetséges mégis, hogy mindezek ellenére voltak akik hosszan szoptattak azokban az időkben, amikor szigorúan 3 óránkénti szoptatás volt a javaslat?
Egyrészt, sajnos nem voltak olyan sokan. De vannak például azok a szerencsések, akik ha fejenállnak is ömlik a tejük. Na meg nagyon sokan fejtek akkoriban.
Ez is muris. Az okézva volt régen, hogy az anya rengeteget fej, csak 3 óránál előbb ne egyen a baba... (pedig micsoda könnyedség az igényszerintiségben, hogy nem kell mellette fejni, hogy fenntartsuk a tejtermelést...)

Na igenám! De mi van azokkal az anyákkal, akiknek nem indul be a tejleadó reflex a fejésre? Mert van ilyen. Vannak olyan édesanyák, akik könnyedén szoptatnak évekig, kizárólag anyatejen táplálva, és mégsem tudnak egyetlen csepp anyatejet sem kifejni! Mert a tejleadó reflexük tesz egy nagyot a mesterséges gépre. Ellenben reagál ahogy kell, ha a kisbabájuk szopizna.

És ez is normális. Teljesen. Még csak nem is ritka. Sőt, kifejezetten gyakori.
Éppen ezért nem mutatója az anya tejtermelésének az, hogy mennyit tud kifejni. Ahogyan nem feltétlen mutatója a tejmennyiségnek a sokat síró baba. Sem az éjjel sokszor kelő baba. Sok okból sírnak, és ébrednek a babák. Főleg az idegrendszerük munkálkodik. És normális.
Anyaként pedig nehéz. És normális, ha nehéznek érezzük. Az elegendő mennyiségű tejhez jutás mutatója pedig a kisbaba pisis és kakis pelusainak száma, és a kisbaba gyarapodása alapján határozható meg. Ha ez rendben van, akkor minden rendben van. 💙..................

🤎🤍🤎

Mit adhatunk át a következő generációnak?

Hogy az anyatej csodálatos dolog, akár két kortyig, akár hetekig, akár hónapokig, akár évekig. De lehetséges lehet évekig, mert aki tud szoptatni hetekig-hónapokig, az megfelelő tanácsok mellett szoptathat ameddig szeretne.
Hogy megfelelő szoptatástámogatással az édesanyák döntő többsége részben vagy egészben szoptathatná a kisbabáját. És hogy az is rendben van, ha mégsem úgy alakul. A tápszer is értünk van. És ugyanúgy szeretjük és ugyanúgy szeret bennünket a kisbabánk.
De ha szeretnénk megkapni valódi lehetőségeket minden útra, lehetőséget a szoptatás útjára, akkor szükségünk van szakszerű tanácsokra. Támogató családtagokra. És hogy leromboljuk a tévhiteket. Együtt. Hogy a következő generációnak már magától értetődőbb lehessen! 💜

~ Békét és biztonságot minden születőnek ~
~ Hitet és támogatást minden szülő nőnek ~

🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸

Újra és újra megosztom évente e soraimat, mert hiszem, hogy erről nem lehet elégszer beszélni. Szóval ->
Osztani ér! 🥰........

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

💜🌿 BíborDúla 🌿💜
Négy évszakos felkészítés és támogatás
várandósságtól, a szülésen át, és az anyaságban

💙 ONLINE gondoskodás 💻
⏳Kötetlen online felkészítő workshopok:
♡ Várandósság folyamatai
♡ Szülésfelkészítő elmélet
♡ Szülésfelkészítő gyakorlat
♡ Apás szülés felkészítő
♡ Gyermekágyas felkészítő
♡ Anyatejes és tápszeres gondoskodás
♡ Csecsemőgondoskodás

🩷 KismamaTér: 12 hónapos teljeskörű online felkészítő-tár: tartalmazza az összes online workshopot, és dúlai gondoskodással végigkísért női kör közösséget, és egy éven át hetente élő-online kérdezz-felelek alkalmakat.

💜 AnyaTér: ONLINE anyaközösség és podcast-tár babagondoskodás és női-anyai öngondoskodás témaköreiben

💙 Egyéni online konzultációk: várandósság, szülésfelkészítés, anyaság, hozzátáplálás, babagondoskodás

🏡 Személyes szolgáltatások
🌿 Nyugat dunántúli régióban:
🤰🏼 Dúlai szüléskísérés: otthon vagy kórházban (2026 márciusától)
🌱 Zalaegerszeg 70km-es körzetében:
🤱 Gyermekágyas konzultáció


💜 Sonkoly Bíborka 🌿
~Szülésfelkészítő és szüléskísérő dúla Gyermekágyas és szoptatási segítő, CCFC hozzátáplálási tanácsadó, Női körvezető~

🌐 Weboldal:
www.bibordula.hu
◾️ Tiktok:
https://www.tiktok.com/
📲 Instagram: https://www.instagram.com/bibor_dula
📧 [email protected]
☎ +36 30 857 4602
✍ [email protected]
🏠 Nyugat-dunántúli régió

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

🌼 Békét és biztonságot minden születőnek!
Hitet és támogatást minden szülő nőnek! 🌼
.............

Photo: Júlia Szekeres Photography

15/09/2025

A tudósok megállapították, hogy a legmegterhelőbb fizikai feladat, amelyet az emberi test el tud viselni, nem az ultramaraton futás. Hanem a terhesség.

A várandós nő szíve megnagyobbodik, és 40–50%-kal több vért pumpál. A tüdőkapacitása akár 20%-kal is csökkenhet, mivel a szervei elmozdulnak. Az agya átalakul és évekig tartó szerkezeti változásokon megy keresztül, hogy kötődhessen a babájához és megvédhesse őt. A harmadik trimeszterre az alvásvizsgálatok szerint a terhes nők ugyanazokat a zavarokat tapasztalják, mint a krónikus álmatlanságban szenvedők. A terhes nők teste egy teljesen új szervet hoz létre – a placentát –, amely több energiát használ, mint az agya.

Ennek ellenére az anyáknak azt mondják, hogy ne panaszkodjanak és élvezzék minden pillanatát. A terhesség nem csak fizikailag megterhelő, hanem lelkileg is. Nem egyszerű nőből anyává válni és testileg-lelkileg bejárni azt a beavató utat, ami a terhesség maga. Miközben egy nő a terhesség alatt a legnehezebb fizikai feladatot viszi véghez, amit emberi test valaha végreghajtott, a lelkében is megéli azt a misztériumot, hogy a fizikai síkra teremt a méhén keresztül. Egyik sem könnyű feladat és egyiket sem szabad félvállról venni. A terhesség nem csak gyönyörű, hanem kőkemény munka. Pontosan ugyanannyi munkát igényel, mint egy ultramaratonra való felkészülés.

— Heather Hurt nyomán



kép forrása: pinterest.com

09/06/2025

Azoknak akik babája mégis visszafordult,s angyal lett... 🖤🙏❤️‍🩹🫂

Ikervárandósság, ahol az egyik baba félútig jött
🤍🪽
Nagy volt az öröm, amikor kiderült, ikreink fogantak, alig vártuk az első ultrahangos időpontokat, hogy lássuk a cseperedő piciket. Kétpetéjűek, külön magzatburokban, külön méhlepényekkel. A 12. heti genetikai ultrahangon látszott, hogy a B-iker szépen fejlett, mozgékony, sőt még a neme is egyértelműen megállapítható volt. Az A-magzat hátán, nyaki redőjénél viszont markáns hydrops [ödéma] látszott. Fejlődési rendellenesség gyanúja, specifikusabb genetikai vizsgálatok kerültek szóba, és már ezen a ponton, a legelső hidegzuhanyos vizsgálaton megpendítésre került a szelektív termináció útja, ami azt jelenti, hogy az egyik magzat művi abortálása történik. Szóhoz sem jutottunk órákig. Csak ültünk a klinika előtt lefagyva, nem tudtunk hazamenni sem.

A hydropsról információt keresve találtunk rá az Élet. Érzés Egyesületre, és egy vendégcikkre, ahol a hydros-szal diagnosztizált kisbaba végül sok-sok figyelem és gondozás mentén ma már jókedvű kis óvodássá cseperedett. Minden reménységet összegyűjtve, hogy még alakulhat jól, a legrészletesebb NIFTY-t végeztettük el, ami teljesen negatív lett, alacsony kockázatokat jelzett. Újra bizakodni kezdtünk, azonban a megismételt genetikai ultrahangon az ödéma csak nagyobb lett, a kisbabát, mint egy űrhajóst a szkafandere, elkezdte körbevenni.

Mivel a várandósság nagyon korai stádiumban volt, néhány további vizsgálat csak később vált elvégezhetővé, egész egyszerűen azért, mert a babák fejlettsége még nem t***e volna lehetővé vagy várhatóan nem adott volna eredményt. Ez azért is gyötrelmes volt, mert az orvosok elmondták, hogy szelektív termináció esetén annál nagyobb eséllyel marad életben az egészséges B-magzat, minél korábban történik beavatkozás. Ugyanakkor az is igaz, hogy a vetélés esélye, és ezzel mindkét magzat elveszítése, bármilyen beavatkozás esetén emelkedik enyhe fokban. Továbbá ha a betegnek látszó magzat fejlődése spontán, magától megáll, úgy kérdés, hogy a várandósság mely fokán történik, ugyanis, minél később, annál inkább vezethet a vetéléshez vagy túl korai szüléshez, ami az egészséges magzat életét is veszélyeztetni.

Rossz és meg rosszabb kilátások tűntek elő: meghal mindkét baba, meghal az egyikőjük, megszületnek mindketten, de egyikük rettenetesen beteg lesz, esetleg a szülés után hal meg. Vagy csoda történik és mégis meggyógyul majd, mint a cikkben a kisbaba? Úgy tűnt, hogy nem tudunk jól dönteni, bármit lépünk, a kimenetel kétséges. A helyzet etikai terhe óriási. Őrülten kutattunk mindenféle információt, gondolkodtunk az összes irányban. Úgy tűnt, hogy a negatív NIFTY ellenére mégis valamilyen genetikai eltérésről lehet szó. A termiációt sok gondolkodás után elvetettük, úgy döntöttünk, hogy kivárjuk, hogyan fejlődnek tovább és más vizsgálatokat kérünk. A méhlepényből való mintavétel a magzatok elhelyezkedése miatt nem volt lehetséges, magzatvíz mintavételre (amniocentézis) pedig csak később, a 16. héttől van lehetőség. Ezek a vizsgálatok a további, pontosabb genetikai hátteret hivatottak vizsgálni, ugyanakkor az invazív voltuk miatt kis eséllyel ugyan, de megint csak növelik a vetélés kockázatát.

A 16. héten egy nagyon korai magzati szívultrahang készült – erre szintén a fejlettség miatt várni kellett, ugyanis bizonyos erek csak ilyenkorra, vagy inkább későbbre fejlődnek ki annyira, hogy bármit meg lehessen állapítani a magzat életkilátásait illetően. Ekkor a nagyon alapos, több órás genetikai és szívultrahangos vizsgálatot végző orvos-gárda azt fejezte ki, hogy a legnagyobb valószínűséggel az A-iker fejlődése magától meg fog állni a következő hetekben. Úgy tűnt, hogy az idő előre haladtával csak romlott az állapota, ami az élettel egyre inkább összeegyeztethetetlenné vált. Azt is elmondták, hogy ilyenkor két-három hétnyi rizikós időszak várható, amikor kérdés, hogy az elhalás miatt beindul-e vetélési folyamat, vagy továbbmegy a várandósság egy magzattal. Bátorítottak, hogy tapasztalatuk, ismereteik szerint az életben maradó iker jellemzően szépen továbbfejlődik.

Mikorra a magzatvíz mintavétel a fejlődés mentén elvégezhető lett volna, az A-magzat szíve megállt. A 17-18. hét fordulóján jártunk ekkor. Az egész várandósságban ez volt a legszörnyűbb időszak, amit remegő szívvel, egymásba kapaszkodva bírtunk ki. Gyászolni és közben csak tehetetlenül figyelni, hogy elindul-e vetélés, ezen a ponton ugyanis még a másik magzat is olyan pici, hogy vetélés esetén nem megmenthető.

De a B-iker rendületlenül fejlődött tovább! Védőfaktor, hogy kétpetéjű ikerként saját magzatburka és méhlepénye volt. Ilyen esetben nincs annak orvosi útja, hogy az elhalt magzatot „kivegyék”, hanem a szülésig együtt maradnak a pocakban. Elképzelni sem tudtam, hogy életet és halált egyszerre fogadhat magába a testem, és hordoz türelemmel hónapokig. A meghalt magzat az idő előre haladtával egyre inkább ellaposodik, a szövetei megváltoznak, azonban miután ekkorra már a csontosodás megtörtént, a teljes eltűnése, „felszívódása” nem volt várható. Nem lehetett előre tudni, hogy koraszülés történik-e majd, szóval minden eshetőségre felkészültünk és vártunk, megint, egyik hetet a másik után, míg végül a 41. héten megszületett egészségesen a korábban B-nek hívott baba, és vele együtt az egykori kis A-iker.

Az elbúcsúzás útja

Az A-magzattól való méltó családi búcsú fontos volt számunkra az elengedésben és a gyász folyamatában és a szülést megelőző sok hétnyi várakozás lehetőséget teremtett arra, hogy ezt előkészítsük. A középidős vetélés jellemzően váratlanul történik, így nem lehet előre egyeztetni a klinikákkal, ha a szülők szeretnének végtisztességet a magzati korban elhalt piciknek. A kórházak ráadásul jellemzően felkészületlenek ezekre a helyzetekre és nem bátorítják vagy tájékoztatják a szülőket a temetés irányában. Nem rossz szándékból, hanem mert egész egyszerűen nem ismerik ők sem ennek a jogi hátterét eléggé.

A szabályozás a 24. magzati kort betöltött babáknál egyértelműbb. Ilyenkor a kisbaba nevet, anyakönyvi kivonatot, halotti bizonyítványt kap és a temetést automatikusan vagy a kórház vagy ha a szülő maga kívánja, intézi. Magzati korban ez el szokott maradni, noha a törvény enged rá módot. Az 1999. évi XLIII. törvény, 24.§, 4-es bekezdése alapján a „Korai vagy középidős magzati halálozás esetén az elhalt magzat halottvizsgálati bizonyítvány nélkül, a szülő írásbeli nyilatkozata alapján temethető vagy hamvasztható el. A nyilatkozat alapján a maradványokat ki kell adni, a szülő azok eltemettetésére köteles.”

A mi esetünk abból a szempontból speciális, hogy bár közel félidőben történt az A-iker halála, a születése csak jóval később, a normál terminus szerint történt ikertestvérével együtt, mikorra a kisbaba formája már meglehetősen megváltozik, inkább szöveti jelleget ölt. Ezzel együtt számunkra fontos volt, hogy találkozhassunk vele is, meg tudjuk nézni, elköszönni tőle. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, meglehetősen sok kört kellett futnunk.

A meghalt magzat megtekintése

A szülés során minden részt vevő szakembernek jeleztük, hogy a meghalt magzatot is szeretnénk megtekinteni. Többen kifejezték, néhányan értetlenségből, mások viszont óvó szándékkal, hogy ezt nem tartják jó ötletnek, nehogy „még tovább traumatizálódjunk” emiatt. Ez a hozzáállás abból is fakad, mert a halál meglehetősen tabusított társadalmilag, a gyászolásnak kevéssé kialakult a kultúrája, így a legtöbben – még egészségügyi szakemberek is – inkább kerülik a halállal, gyásszal vagy éppen a gyászolókkal való szembesülést.

A megtekintés tényleg nem mindenkinek való! Mi házastársként abban állapodtunk meg, hogy ez mindkettőnk egyéni döntése, érezhetünk efelől másképpen, és az utolsó pillanatban is ér meggondolnunk magunkat, hogy megnézzük-e vagy sem. Számunkra a gyászmunkában fontos volt, hogy ne csak egy ultrahang kép legyen az élményünk a meghalt kisbabáról, majd a hamvak a kezünkben. A kettő között hiányzott egy lépés. Kiemelten fontos viszont, hogy nem volt hamis elképzelésünk arról, hogy egy gyönyörű, mini babát látunk majd, tudtuk, hogy sok hét alatt inkább csak szövetek maradnak meg egykori, rövidke életéből, ezzel együtt szerettük volna megnézni.

A megtekintésnek végül az lett a módja, hogy a szülést követően az orvosunk egy külön tárolóedénybe helyezte el a meghalt A-ikert, méhlepényével együtt, és megmutatta nekünk. Intim pillanat volt, és természetes. Természetesebb, mint hittem. Sokszor visszagondolunk rá, segít, hogy reális képünk van a magzatról. A realitással mindig könnyebb lélektanilag megbirkózni, mint a homályos fantáziákkal.

A meghalt magzat testének kikérése

Amikor először megkerestük a kórház vezetőségét a helyzetünkről és a kikérési szándékunkról protokoll iránt érdeklődve, rövidesen és segítőkészen válaszoltak, támogató szándékukat kifejezve, de egyúttal jelezték, nem ismerik ennek a menetét, szóval ha végigvittük, majd mondjuk el nekik is, hogy legközelebb már felkészültebbek legyenek. Ez volt az a pont, amikor tudtam, hogy ennek a módja egyszer leírásra kell kerüljön, mert az nem lehet, hogy ilyen nehéz helyzetben lévő családok, a veszteség sokkjának közepében még ezzel is küzdjenek. Mennyivel egyszerűbb lett volna erről egy információs lapot kapni a kezünkbe a megfelelő szervek elérhetőségeivel. A trauma közepén az agy amúgy is nehezebben funkcionál, és nem minden, szóban elhangzó információt tud később felidézni.

A kórház arról viszont tájékoztatott minket, hogy a meghalt magzatot kötelesek patológiai vizsgálatra küldeni, így a testének a kikérése onnan történhet meg. Így felvettük a kapcsolatot az illetékes patológiai részleg orvosaival és a szülés várható idejét meghagyva jeleztük kikérési szándékunkat. A Semmelweis Egyetemen pl. külön Perinatális Patológia munkacsoport foglalkozik a meghalt magzatok, babák vizsgálatával.

Kitekintésként megjegyzem, hogy amikor először telefonáltam a megadott telefonszámon, egy adminisztrátor vette fel a telefont, és azt mondta, sosem hallott még ilyen különös kérésről, mint a miénk, sőt megpróbált lebeszélni is róla, „fókuszáljunk az élő babára” fennhanggal. Bár valóban speciális az esetünk, azért az igazán döbbenetes, hogy egy patológia intézet munkatársa nem tudja az eligazítás módját abban, hogy egy család a magzatát kikérhesse, noha létezik külön erre szakosodott orvos gárda azon a klinikán, ahol dolgozik! Nagy nehezen, de eljutottunk a munkacsoport orvosaihoz, akik rendkívül segítőkészek voltak.

Az előzetes tájékoztatást fogadták, de tényleges ügyintézés csak a születést követően indulhatott el. Ekkor be kellett menni (egy szülőnek vagy egy meghatalmazottnak) egy dokumentumot aláírni a kikéréssel kapcsolatban, melyre létezik formanyomtatvány, tehát a látszat ellenére egyáltalán nem mi voltunk az egyetlen kikéréssel élő szülők a világon! 24. hétnél fiatalabb magzat lévén a dokumentum, amit kiadnak az édesanya nevére szól, úgy mint „XY magzata”. Ahogyan ez aláírásra került, az általunk választott temetkezési vállalkozó átvehette a magzat szöveteit.

Temetkezés

Több temetkezési vállalkozással kellett egyeztetnünk, hogy találjunk olyan céget, aki vállalta az esetünket. Néhányan kellő ismeret híján azt reagálták, hogy ez lehetetlen, mert nincsen halotti bizonyítvány, azonban ez nem igaz, mert az említett XY magzata dokumentum elegendő ilyen esetekben. Az a vállalkozó, aki végül segített nekünk, alaposan utánajárt a jogi szabályozásnak, és így járt el.

Ha temetést választottunk volna, akkor egy erre a célra szolgáló, hermetikusan záródó dobozba kerülhetett volna a magzat, és abban helyezhető el sírhelyen. Mi hamvasztást kértünk, aminek a technikai kihívása az volt, hogy attól tartottak, a magzat kicsiny mérete miatt nem volna elegendő „produktum” a hamvasztás végére. Erre az a megoldás született, hogy a meghalt magzat szövetei, méhlepénye és az egészséges B-iker méhlepénye is együttesen került elhamvasztásra. Ehhez a szülészeti klinika a B-iker méhlepényét is átküldte a patológiára (nehogy elkeveredés történjen bármi okból), a temetkezési vállalkozó ott vette át. Amikor a hamvasztást elvégezték, megint csak úgy kapott hivatalos sorszámot a magzat, mint „XY magzata”.

Hogyan lehet egy ilyen veszteséget túlélni?

Nehezen. A gyász folyamata még sok éven keresztül zajlik majd különböző intenzitással, de az elsődleges, legnehezebb rész az első pár hónap. Nekünk segített, hogy…

Az orvosok még ha nem is értették minden részét a kéréseinknek, tiszteletben tartották azokat. Empatikus és segítőkész szakemberek vettek körbe minket, mind magánellátásban, mind pedig az állami egészségügyben.
A veszteségünket nem kezeltük titokként, így a családunk és barátaink mellénk tudtak állni, nem szigetelt el a tabusítás. Megtartásuk sokat emelt rajtunk.
A temetkezési vállalkozással való kapcsolattartás volt az egyetlen olyan terület, amit egyszerűen nem bírtunk mi intézni, mert túlzottan megterhelő volt érzelmileg, ezt átvette egy közeli barátunk.
Mindketten jártunk pszichoterápiába.
A meghalt babát elneveztük, és írtunk egy olyan mesét, amit később majd a cseperedő B-ikrünknek is elmesélhetünk, családi narratívát adva az ő születésének, és félútig jött ikertestvérének.
A hit és az ima, még amikor ez nagyon mérges imákat is jelentett.
Sokat számít a sorsközösség, jó, hogy sok más család története leírásra került az Élet.Érzés Egyesület honlapján is és Singer Magdolna: Asszonyok álmában síró babák c. interjúkötetében.

A miénkhez hasonló ikertörténettel és az elbúcsúzás egészésgügyi, intézményi lehetőségeivel kapcsolatban korábban nem találtam elegendő információt. Bízom benne, hogy a cikkel a prenatális veszteség tabuinak vastag falából egy téglát lebontok.

Orsi

A kép illusztráció, MI segítségével készült.
🤍
További történeteket is olvashattok a weboldalunkon, a “személyes történetek” fül alatt!
🤍

09/06/2025

🪑 Ne siettesd a babát az üléssel! A túl korai ültetés megterhelheti a gerincét, és akár gerincferdüléshez is vezethet. Várd meg, amíg magától ül fel – így biztosíthatod az egészséges fejlődését.

09/06/2025

Közel 11 éve a kendők után a kedvenc hordozónk, egy Encsi ( Enidoo ) meitai volt. Gyönyörű piros anyagában mintás kendőből,aminek sajnos már nem emlékszem a nevére. A szárai bordó Lanából voltak. Után is volt egy Ring Carrynk, egy karikás csatos, amit szintén imádtam. Hálásan köszönöm,hogy egyénileg ránk szabtad a hordozóinkat, hiszen sem a gyerekem , sem én nem voltunk konfekció méret. S szín választásaiddal, és pontos illesztéseiddel gyönyörűeket alkottál.

Sajnos ezek a hurcik már másnál vannak, de tavaly sikerült egy szintén egyedi darabot beszereznem, ami azóta a tanácsadói készletemet bővíti.

Drága Encsi, kísérjenek téged az angyalok tovább az utadon, itt ezen a Földön már rengeteg angyalkának segítettél. Áldjon téged a Teremtő, és itt maradt családodat is! 🙏😇🥰💙🩵💜

28/04/2025

Beszéljünk kicsit a kullancsokról! 🤔 Itt a szezon 🙃
(Bővebb, részletes információkat a kullancsokról, az új kullancsfigyelő alkalmazásról és a veszélyesebb fajokról a bejegyzés alján találsz.)

Ezzel a kis ízeltábúval kapcsolatban sok a félreértés. 🤓
Nézzük, mit érdemes róla tudni:

✅ A kullancs vérszívó, csípése nem fáj. A kullancs az első 4-6 órában nem is fertőz. Utána már fertőzhet. Nem minden kullancs fertőz.

✅ A megelőzés részét képezi, hogy minden kirándulás, gyereknél bokorban játszás után, meztelenül végig kell nézni a gyermeket és ne feledkezzünk meg magunkról sem 😉

✅ Ha kullancsot találunk, minél hamarabb érdemes eltávolítani, ne legyen ideje fertőzni.

✅ Az eltávolítás nem bonyolult, sőt! Egy titok van, ne nyomjuk össze a kullancs potrohát, mert akkor köpheti vissza annak tartalmát (esetleges fertőzést). ❗️

✅ A kullancs fejét összecsípve csipesszel, vagy a körmünkkel(!), egy hirtelen mozdulattal távolítsuk el. Nem szükséges tekerni. Húzd ki és kész! 😉 (l*d. a képet) Amúgy nem orvosi feladat...

✅ Nem probléma, ha benne marad a szájszerve. NEM PROBLÉMA! Gondoljunk rá, úgy mint egy pici szálkára a bőrben. Célszerű fertőtlenítőt használni pár napig amíg kilökődik. 🧪

✅ Csípés helyét figyelni kell, ha a fertőtlenítés mellett piros udvara lesz vagy láz jelentkezik a következő napokban, akkor szükséges orvost felkeresni. 😉️

✅ A kullancs-encephalitis (kullancs-agyvelőgyulladás) ellen van védőoltás 😉



Hasznos infók:
https://hun-ren.hu/tudomanyos_hirek/kullancsok-app-hun-ren-bejelentes-ok-108748