07/05/2026
A határok nélküli szabadság nem felszabadít, hanem összezavar.
2006-ban, Peter Summerlin gyerekeket figyelt meg, hogyan mozognak a játszótéren. Érdekes dolgot talált:
1. Amikor nem volt kerítés, a gyerekek a tanár körül maradtak, nem nagyon mozdultak el mellőle, inkább kivártak és figyeltek.
2. Amikor volt kerítés, hirtelen minden megváltozott. Futotkároztak, felfedezték és belakták a teret.
Nem a szabadságfok nőtt meg, hanem a biztonság, amiből kibontakozott a valódi szabadság.
Ugyanezt látom szervezetekben - így a családokban és a párkapcsolatokban is.
Ha egy szervezet egy erősen "lapos" működéssel kísérletezik, akkor valahogy mégis kialakulás a klasszikus hierarchia: megjelennek a kisebb szervezeti egységek vezetői, vagy a munkaköri sávokon belül a differenciáló "alsávok" is.
Az emberek kapaszkodót keresnek: strukturát, vezetőt (akinél a felelősség van). A “csinálj, amit akarsz” az nem egyenlő a szabadsággal, hanem pont, hogy bizonytalanság generál.
A jól működő csapatoknak kellenek a keretek és tiszta határok, ahol az elvàrás, felelősségi kör, kommunikáció mindenki számára jól definiált és egyértelmű mederben zajlik.
Azaz mindenki tudja, hogy meddig tart a pálya.
A “flat organization” nem azt jelenti, hogy nincs struktúra. Hanem azt, hogy más típusú struktúra van. Kevesebb szint, de több tudatos keret.
Vezetőként ez egy kényes pont. Könnyű azt hinni, hogy ha mindent elengedsz, azzal szabadságot adsz. Közben lehet, hogy pont a biztonságot veszed el, ami nélkül nincs igazi haladás.
Nálad most inkább túl sok a keret? Vagy inkább hiányzik?
Van kedved erről egy kávé mellett beszélgetni és átgondolni, miben tudunk együttműködni?
