https://www.facebook.com/122585392470086/

Futópólóim új élete, "Piac Mall Üzletház" Petőfi Sándor utca 21., Esztergom (2026)

03/05/2022

Már most másképp csinálnám...

Ha jobban belegondolok, ez igaz a versenyre is, amire a most feldolgozott póló emlékeztet és a készülő szőnyegre is.

A verseny a hortobágyi Délibáb futás. Sok emlékem nincs róla, jó emlékem még annyi sem... :-D
Volt az az időszak az életemben (úgy 2004-2010 tájékán), amikor majdnem minden, az akkor még sokkal szerényebb méretű és kevésbé profi, ezért emberibb Budapest Sportiroda (BSI) által szervezett versenyre elmentem. Hát persze, hogy akartam a végtelen pusztaságban is félmaratont futni a dögmelegben... A futótársaim közül nem sokan voltak akkor még ennyire elvetemültek, így közösségi élmények nem kötődnek a rendezvényhez.
Kétszer futottam a Hortobágyon félmaratont (ebből az elsőt ezek szerint 2008-ban. :-D ), mindkétszer szenvedve, sokat belegyalogolva. Az első alkalommal még hosszabb, változatosabb volt a pálya, szó szerint szürkemarhák között futottunk, amikor másodszor vettem részt, akkorra már elérte a BSI-t a költségoptimalizálás és hatékonyságnövelés szele, ezért akkor már 3 db 7 km-es körön zajlott a félmaraton az ennek megfelelő versenyszámokkal és váltókkal. A vécére menési lehetőségek útközben elég korlátozottak voltak. :-D
Felejtős volt, mondom... Írok inkább a szövésről.

Az első lila csík után hófehér felületek alakultak ki a szőnyegen, mivel alulról kezdtem el felvagdalni a pólót, a piros logó pedig csak mellmagasságban indult, és rájöttem, hogy így sokkal szebb lett volna. Már bánom, hogy a színes logós felületekből alakuló fonalat is beleszőttem a szőnyegbe, de már nincs mit tenni... Legközelebb már fogom tudni, első munkadarabnak jó lesz...
A képeken két alkalom (2022. április 26 és május 3.) előrehaladása látható. Legutóbb nem sokat haladtam, mert a szülési szabadságom utáni második munkanapomon az irodából mentem szőni, utána siettem Tamaráért, tehát később érkeztem, korábban távoztam és az ott töltött idő nagy részében is a fonalnak valót vagdaltam.... 🤷‍♀️🤷

27/04/2022

Lila csíkok Sárvárról

A következő szövős alkalommal valami színes csíkot akartam vinni a készülő szőnyeg (vagy mi) életébe. A 2019-es - nekem az első és egyben az utolsó - Sárvári futóverseny lila színű pólója akadt a kezembe. Felvagdostam. Utólag kicsit sajnálom, de nagyon jól néz ki szőnyegként. Sokkal jobban, mint pólóként. ;-)

A versenyről akkor ezt írtam és ma sem mondanám másképp:

"Sárvár. SÁRVÁR. “A Sárvár.”
Az első rendezés óta (ez volt a 18.) mindig vágyódtam ide, erre a kultikus eseményre.
Akkoriban (anno 1997 óta) 4-6 km-es versenyekre jártam, úgyhogy “Toldi Miklósosan” éreztem az üggyel kapcsolatban (“Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék, Szép magyar vitézek, aranyos leventék!” 😀 ), aztán jóval később bár futottam néhány ultrát, valahogy sosem jöttem el Sárvárra. 😳
Rossz lett volna úgy kiöregedni a futkosásból, hogy ez kimarad az életemből, így amikor Marcsi felvet***e télen, hogy menjek, azonnal igent mondtam! 😍
Igaz, “sprinttávon” indultam, 6 órán, de végre részese lehettem a legendának. 🙂 😁
Azt hiszem, csak először voltam, és nem utoljára... 🤗
48,303 km lett a vége.
2,5 éve futottam utoljára ennyit. 🤩🥳"

25/04/2022

Color Run és rongyszőnyeg...

Nagyon-nagyon régen nem volt itt poszt, de most "action" van: újjászületés másképpen, avagy a futópóló nem vész el, csak átalakul... 😉

Néhány héttel ezelőtt elkezdtem járni a Szentgyörgymezői Olvasókörbe szőni, mégpedig azzal a céllal, hogy a pólókból rongyszőnyegeket (is) készítsek.
Négy nagyon kedves anyukám-korabeli hölgy alkotja a csapatot, akik nagyon sokat segít***ek, segítenek. A szövőszékre való ún. felvetés és a pólófonal-gyártás elég sok időt vett igénybe, de most már végre a látványos szakaszába ért a munka.

Most a látványos rész kezdeteit mutatom.

A fonal alapját a 2014. június 22-én - ha jól emlékszem Magyarországon először - megrendezett The Color Run futáson kapott póló adta. A mai környezettudatos eszemmel ezen a rendezvényen már nem vennék részt. Teleszórtuk a légteret és teleszívtuk a tüdőnket különféle színű pigmentekkel és még örültünk is neki... 😕

A sors iróniája, hogy a póló most az újrahasznosítás oltárán feláldozva önmagát törlesztheti a karmikus adósságát. 😀 (Olyan jó, hogy mindig mindent meg tudok magyarázni... 😉 )

16/10/2019

A kölcsönvehető pólószatyrok Barbara, a tulajdonos megkeresésére megtalálhatók már Esztergomban, a Kincstár olcsóholmi üzletben is. 🤗
Ide nemcsak a futópólóimból készült táskák kerültek, hanem olyan darabok is, amit még hétfőn készítettünk hozott anyagból Ildikóval és Edittel. 🧶🧵
Bízunk benne, hogy beindul valami nagyon jó dolog! 😍👚♻️🛍

10/10/2019

Nagyobb iramban készülnek a pólószatyrok, mint amennyi időm van írni róluk, de én ennek nagyon örülök! 😍🤗
Ma a Kiskosárban a sok termelői finomság mellett ez várja a vásárlókat!

04/10/2019

Ezekből a pólókból nem szatyor lesz, hanem mennek Solymárra, a Szénás Kör által szervezett adománygyűjtésre.
Az utóbbi években a futóversenyek szervezői a pamutpólók helyett előszeret***el adnak technikai mezeket. Eleinte örömet okozott, aztán besokalltam. 🙂 Látjátok, van jó pár darab, amit ki sem bontottam. Remélem, valaki örömmel használja majd őket.

Ha Nektek is van felesleges, de jó állapotú sportruhátok, cipőtök, hátizsákotok, vagy egyéb felszerelésetek, juttassátok el a solymári művelődési házba, vagy hozzám, jövő héten tervezem elvinni!

Bővebben az akcióról:
https://www.facebook.com/szenaskor/posts/2288707624772922

04/10/2019

A legelső szenzációs szezonzáró
Balaton Maraton, Siófok
2004. november 20-21.

A későőszi Balaton Maraton az a futóverseny, amelyiken legtöbbször vettem részt életemben. Sőt az eddigi 15 évből csak két alkalommal nem voltam ott a siófoki Aranyparton. Volt egy év, hogy lent voltam ugyan, de nem futottam (2009), egyszer nem tudtam befejezni a versenyt (2006), egyszer csak félmaratont futottam (2008), kilencszer 2 nap alatt, egyszer (2017) pedig 1 nap alatt teljesít***em 3 részletben a 42,2 km-es távot.

A legelső rendezés éppen egybeesett az esztergomi futóklub, a későbbi Esztergomi Futóművek megalakulásával. Szeptemberben kezdtünk el együtt futogatni, és öten be is neveztünk a különlegesnek ígérkező, "ott alvós" novemberi versenyre.
Tudtommal ez máig az egyetlen olyan futórendezvény az országban, ahol több szakaszban (szombaton délelőtt 14 km, délután 7 km, vasárnap, vagy már szombat délben pedig egy félmaraton) lehet teljesíteni a klasszikus maratoni távot. A Spuri magazinban Kocsis Árpi, a BSI vezetője azt írta, hogy Máltán járt egy hasonló versenyen, onnan importálta az ötletet. Milyen jól t***e! 🙂

Imádtam, imádtuk és minden évben izgalommal vártuk a Balaton Maratonokat. Nem csak futóverseny volt ez, hanem buli, közösségi élmény, „wellness-hétvége”. Most vettem észre, hogy ösztönösen múlt időben írtam, pedig hát idén is megyek, és idén is izgalommal várom, de az elmúlt másfél évtizedben sok minden változott a verseny, az egyesület és a saját magam háza táján is, a „régi szép idők” már elmúltak, most az “új szép idők” vannak. 🙂

A 2004-ben debütáló Balaton Maratonra Jónás Laci, Kotsis Évi, Kovács Edit és Sándor Lali jöttek, ők párosban futottak, én pedig egyéniben. Mi Évivel Laciék balatonszárszói nyaralójában laktunk, ide jöttek át péntek este Editék tésztapartizni. szombat éjszaka pedig Lacinak haza kellett ugrania egy szüléshez, úgyhogy nagyon emlékezetes volt ilyen szempontból is.
A versenypóló egy drapp színű, delfines darab volt, amit magammal vittem a Kiskosár Bevásárlóközösség 8. születésnapi alkalmára szeptember 26-án, ott Máté választotta ki magának, hogy szatyrot készítsen belőle, amíg a szülei vásároltak.

01/10/2019

Mitter Balázs lefotózta, hogy kezd bevásárlótáskává alakulni a 2006-os T-Com Vivicitta csodálatos magenta színű versenypólója a Kiskosár Bevásárlóközösség múlt csütörtöki, 8. születésnapi termékátadásán. 💞👚♻️🛍
Az egyik legkülönösebb és legszebb színű futópólóm volt, jó vastag anyagból, örülök, hogy formájában tovább él és megmenti jó néhány nejlonzacskótól a Földet. 🌍💚
Nézzétek meg a többi képet is! 👀

27/09/2019

A prototípus...
Fenyves futás, Komárom-Koppánymonostor
2007. augusztus 18.

Gyakorlódarabként egy olyan pólót választottam, amit nem sajnáltam volna akkor sem, ha elrontom.

A Fenyves futás a mai napig létező sportesemény, augusztus 20. környékén rendezi meg a komáromi KEFE sportegyesület a koppánymonostori ifjúsági tábor területén, távol a város zajától, magas fenyőfák övezte és néhol fenyőtüskéktől puha erdei pályán 3 km és 13 km távon. Idén is terveztem, hogy hosszú évek után újra elmegyek, de aztán sajnos ez terv maradt.

A versenyt nem kapta el a mai piaci igények gépszíja, alig hirdetik, nem volt facebookos hírverése, és bár nem tapasztaltam személyesen, valószínű ugyanaz a családias rendezvény maradt, ami 12 évvel ezelőtt volt. Az 5 és 6 éves gyerekeim akkor még szerettek futni, indultak az utánpótláskorúak viadalán, minden kiskölyök érmet kapott, mindenki felállhatott a dobogó tetejére, igazán jól bántak velük. ❤

A rendezvényről jó néhány fotóm van, de jellemző módon a gyerekeimet és a társaimat fényképeztem. 😀

A "Top shirt" márkájú póló, amit 2007-ben adtak, nem a legjobb minőségű volt, vékony, nyúlós, a formáját nem tartó anyag, mégis sokat hordtam, elég viseltes lett, ideális alapanyaga lett az első -nak. És nem is rontottam el...! :-)

26/09/2019

Beindultak az események...

A mai termékátadáson ünnepelte az esztergomi Kiskosár Bevásárlóközösség a 8. születésnapját. Ez az alkalom kicsit más volt, mint a többi. Volt étel, ital, sok-sok vásárló, én pedig először mentem emberek közé az átalakulásra váró futópólóimmal. 😁
Beindult a . 👚👕
Hat szatyrot készítettünk el a lelkes érdeklődőkkel, a pólók történetével később jövök! 🤗
A régi futópólók azért keltek új életre, hogy leváltsák a nejlontáskákat. A most készített szatyrok új gazdára találtak, de a jövőben készülő pólószatyrokat a vásárlás során majd szabadon kölcsön lehet venni, és ha már nincs rá szükség, vissza lehet hozni, hogy mások is használhassák.

26/09/2019

Vicces, de nem emlékszem pontosan, hogy mikor volt életem első futóversenye. 🙂

Arra persze emlékszem jól, hogy egy tavaszi Libresse női futás volt a Városligetben és Tibikémmel együtt neveztünk be a 6-7 kilométeres távra, ami akkoriban nagy kihívásnak tűnt. (Tibikém egyébként régi kolléganőm-barátnőm és a Jön a medve! című kultikus L'art pour L'art film egyik meghatározó telefonos jelenete miatt szólítjuk így egymást kölcsönösen. 😁) Emlékszem az addig ismeretlen euforikus érzésre, a szpíker (valószínű Péter Attila, de akkor még nem ismertem) rajt előtti lelkesítésére, a futás alatti küzdelemre, a befutás utáni elcsigázott, de kellemes fáradtságra és elégedettségre, a fűben való heverészésre, és arra, hogy odajött hozzánk Muladi Gyuri (őt sem ismertem) egy mikrofonnal és interjút adtunk a tévének, amire 23-24 éves vidéki csajokként baromi büszkék voltunk.

Mindenre emlékszem, csak arra nem, hogy ez 1997 és 1999 között pontosan melyik évben volt. Akkoriban ugyan a munkahelyemen már volt internet és már működött néhány kezdetleges futófórum és levelezőlista, de online edzésnaplóknak és a közösségi médiának híre-hamva sem volt, így az első néhány futóversenyem pont úgy a feledés örök homályába merült, mint a tíz évvel azelőtt kezdődött futópályafutásom első időszaka, amiről nem vezettem feljegyzéseket, így sosem fogom megtudni, hogy hány kilométert futottam összesen életemben. 😞

Akármikor is volt ez a bizonyos első verseny, azóta nagyjából két évtized telt el, és én rengeteg futáson vettem részt a néhány kilométeres helyi versenyektől a külföldi (fél)maratonokig. Sajnos ezeket sem számoltam, pedig manapság, ebben a mindent számolgatós, teljesítmény- és mennyiséghajhász futóvilágban még nekem is igényem lenne rá, hogy tudjam például, hogy hány félmaratont futottam... A maratonjaim számát sem tudom fejből, de azt azért a két kezemen össze tudom számolni. 😀

Nagyon más világ volt. Kevés amatőr futóverseny létezett, egyik utcai futás sem üzleti alapon szerveződött, mindenhol ugyanazok az arcok bukkantak fel, szinte mindenki ismert mindenkit legalább látásból, mint egy óriási család. Akkoriban a versenyeken pamutpólót adtak, mert a technikai csak az élsportban létezett, ha létezett, és mi nagyon örültünk neki. A pólókat büszkén viseltem az utcán is, mindegyikhez élmények és érzések kapcsolódtak, ezért megőriztem őket emlékbe.

Aztán a kétezres évek derekán eljött a nagy futóverseny-boom, és nem mellesleg én is akkor éltem a virágkoromat (a legtöbb PB-m 2005-ből való), így egy évben akár 15+ versenyre is beneveztem és 15+ pólót szereztem, aminek már annyira nem örültem, de az érzelmi kötődés hozzájuk nem lazult, gyűltek-gyűltek, költöztek velem többször is. Ezzel egy időben szerencsére bejött a divatba az érem a póló helyett, meg a külön megvásárolható póló, de azért így is évente 2-3 darabbal gyarapodott a gyűjteményem, ami egyre jobban nyomasztott. Meg akartam szabadulni tőle, de nem úgy, hogy méltatlan sorsra jutnak, például, hogy a rászorulók begyújtsanak vele.

A megoldás nemrég született meg. A futás mellett a környezetvédelem, a szemetelés elleni küzdelem és az újrahasznosítás is úgymond a hobbimmá vált, így amikor megláttam a varrás nélkül készíthető pólószatyor ötletét, rögtön tudtam, hogy ez lesz a méltó sors dédelgetett pamutemlékeim számára.

Szeretnénk majd zöldséges üzletekbe, kisebb boltokba, illetve zöld rendezvényekre is eljuttatni, hogy környezettudatos alternatívát nyújtsanak a műanyag zacskók helyett. Akik elviszik, akár meg is tarthatják, de akár vissza is vihetik a boltba, hogy mást is kimentsen a nejlontáska vásárlás kötelezettsége alól.

A tervem az, hogy a metamorfózison áteső ex-pólókról egy-egy fényképes posztban emlékezek majd meg felidézve annak a versenynek az emlékeit, ahol kaptam. Ezt elsősorban magamnak készítem, de ha mások is szívesen olvasnák, természetesen jól esne és nagyon örülnék. ❤

Így tényleg maradandó lesz az emlék. 🙂

Szeretnél egy pólószatyrot? 👕👚 Szólj! 🙂

Futópólóim új élete

03/05/2022

27/04/2022

25/04/2022

16/10/2019

10/10/2019

04/10/2019

04/10/2019

01/10/2019

27/09/2019

26/09/2019

26/09/2019

Cím

Weboldal

Értesítések

A Vállalkozás Elérése

Parancsikonok

Megosztás