19/11/2024
Szerintem egyre nagyobb szükség lenne jó coachokra és egyre több területen.
Kapcsolataink lazulnak, sekélyesednek – mondhatnám like-okká silányulnak –, a tempó, az információ és az ingerek mennyisége fokozódik. Még magunkra sem fordítunk kellő időt, pláne nem másokra. Ott tartunk, hogy tréningeken tanuljuk (újra) az érzéseink, érzeteink megfigyelését, tudatosítását és kezelését – már akik felismerik, hogy út közben elvesztették az erre való képességüket.
Már nekem is csak emlékeim vannak arról, ahogy gyerekkoromban néhány szomszédos család ad hoc összeverbuválódva, együtt sétált el a közeli presszóba, túrázni a közeli erdőbe, csak úgy, diskurálni a világ dolgairól, a hét eseményeiről. Vagy ahogy az utcabeliek egy kiadós, cserepeket reptető vihar vagy masszív hóesés után házról házra járva ajánlották fel segítségüket a kevésbé szerencsés szomszédaik számára. Vagy amikor igazán nagy kihívással szembesült valaki, zsigeri indíttatása a helyi plébánoshoz, a család rangidőséhez vagy a falubeli „nagyöregekhez” vitte tanácsért vagy csak kiadni magából a feszültséget, megosztani a dilemmáját.
Elvékonyodott a szociális biztonsági hálónk, kevésbé elérhetők a lelki jóllétünk sarokkövei. És ezt az elszigetelődést, tulajdonképpen elmagányosodást ugyanúgy látom a munkahelyi közösségekben, a baráti társaságokban és a családokban is – nem csak faluhelyen.
A jó coach odafigyel rád, és csak rád. A jó coach próbálja megérteni a mondandódat és a helyzetedet. A jó coach nem ítélkezik, hanem együtt érez veled. A jó coach segít kiutat találnod, tervet készítened, a félelmeidet vagy a kudarcokat kezelned. A jó coach végigkísér a folyamaton, feltétel nélkül támogat. A jó coach együtt örül veled az eredményeid láttán, és nem irigykedik. A jó coach egy valódi segítő szakember.
