29/05/2026
A gyerekkor nem képernyőn történik
Mi történik akkor, amikor egy gyerek mesét hallgat? És mi történik akkor, amikor ugyanazt a történetet készen, képernyőn kapja meg?
A 0–6 éves korban az agy még hihetetlenül formálható. Amit ilyenkor sokat él át, az lesz az alapja későbbi gondolkodásának, nyelvének és képzeletének.
A különbség nemcsak élményben mérhető, hanem abban is, ahogyan az agy fejlődik.
Az első hat év nem egyszerűen egy életszakasz a sok közül. Ez az az időszak, amikor az idegrendszer alapjai kialakulnak és amikor a tapasztalatok szó szerint „beleépülnek” a gyerek agyába.
A kisgyerek agya nem készen születik. Az idegsejtek naponta képződnek és a köztük lévő kapcsolatok az első években alakulnak ki.
Ez egy rendkívül aktív folyamat:
-kapcsolatok jönnek létre
-a gyakran használtak megerősödnek
-a kevésbé használtak eltűnnek.
Egyszerűen fogalmazva:
amit a gyerek rendszeresen tapasztal, az formálja az agyát.
A gyerek nem „néző”, hanem alkotó!
Amikor egy gyerek mesét hallgat, kívülről nézve úgy tűnhet, hogy csak ül és figyel. Valójában azonban intenzív belső munka zajlik.
-elképzeli a szereplőket
-„látja” a történetet
-összekapcsolja az eseményeket
-érzelmeket társít hozzá.
Ez a fajta aktív feldolgozás az, ami fejleszti a gondolkodást és a képzeletet.
A mese nem készen ad mindent. Teret hagy, és ebbe a térbe lép be a gyerek saját világa.
De, amikor mindent készen kapunk! Óóóó, jaj!
A képernyős tartalom egyik sajátossága, hogy sok mindent elvégez a gyerek helyett:
-a képek készen vannak
-a tempó adott
-az élmény intenzív és folyamatos.
Ez önmagában nem „rossz”. A kérdés inkább az, hogy mi marad el közben.
Amikor készen kapja a képernyőn:
-nincs szükség elképzelni
-kevesebb a belső feldolgozás
-ritkábban alakul ki valódi párbeszéd.
A gyerek ilyenkor inkább befogadó, mint aktív résztvevő.
A mese és a beszélgetés nem egyszerű időtöltés. Ezek azok a helyzetek, ahol az agy dolgozik, fejlődik, és alapokat épít.
Ne feledjük!
Amit ebben az időszakban megkap, az később alap lesz. Amit viszont nem, azt sokkal nehezebb lesz pótolni.
Nem kell tökéletes gyerekkort teremteni, csak zárjuk ki, ami ténylegesen kárt okoz a fejlődésben!
Érdemes feltenni egy egyszerű kérdést:
Jut-e elég tér a gyereknek arra, hogy gondolkodjon, elképzeljen és kapcsolódjon?
Köszönöm mindenkinek, aki most azt válaszolja: IGEN!
Biztosítsunk egyenlő esélyt minden gyerkőcnek!
Én, veletek vagyok:)
GyS.