17/06/2026
A fenntarthatóság ma az egyik legtöbbet emlegetett fogalom. Sokak számára szinte egyet jelent a környezetvédelemmel.
Pedig szerintem ennél többről van szó.
A fenntarthatóság számomra nem csupán szelektív hulladékgyűjtést vagy energiatakarékosságot jelent. Sokkal inkább egy szemléletet. Egy gondolkodásmódot. Egy működési elvet.
Azt, hogy úgy alakítjuk a mindennapjainkat, a szokásainkat és a munkánkat, hogy azok hosszú távon is működőképesek legyenek.
Legyen szó egy diétáról, a háztartás vezetéséről vagy akár egy vállalkozás működtetéséről.
Magánemberként és virtuális asszisztensként is azt vallom, hogy annak van igazán értelme, amit fenntartható módon tudunk csinálni.
Nem tartom magam harcos környezetvédőnek. De amit egy kis odafigyeléssel meg tudok tenni, azt kötelességemnek érzem megtenni. Akkor is, ha néha kényelmetlenebb utat jelent.
Éppen ezért tud végtelenül elszomorítani, amikor egy természetben tett séta során olyan látvány fogad, mint ami a mellékelt fotón látható.
És ilyenkor mindig ugyanaz a kérdés fogalmazódik meg bennem:
Vajon mi az oka annak, hogy még mindig egyszerűbbnek tűnik egyesek számára az erdő szélén megszabadulni a feleslegessé vált dolgaiktól, mint egy hulladékudvarban ingyenesen leadni azokat?
És vajon eljutunk-e egyszer oda, hogy ez már fel sem merül?
Mert a fenntarthatóság nemcsak környezetvédelem.
A fenntarthatóság szemlélet. Gondolkodásmód. Működésmód.
A magánéletben és a munkában is.