02/06/2026
Van egy furcsa játék bennünk.
Amikor jól megy a cégben, bejön egy nagyobb
megrendelés, sikerül egy kampány, könnyen elhisszük,
hogy nagyon jók vagyunk.
Mintha hirtelen minden döntésünk jó lenne.
Mintha végre bizonyítva lenne, hogy tudjuk, mit csinálunk.
Aztán jön egy gyengébb időszak.
Kevesebb érdeklődő.
Egy "rossz" döntés.
Egy kampány, ami nem működik.
Vagy egy ügyfél, aki visszamondja.
És ugyanaz az ember, aki tegnap még magabiztos volt,
ma már azon gondolkodik:
Lehet, hogy nem is vagyok erre alkalmas?
A fociban is ez van.⚽️
Ha nyerünk, mi vagyunk a sztárok.
Ha kikapunk, hirtelen nem tudunk focizni.
Pedig sem az egyik, sem a másik nem teljesen igaz.
A siker nem tesz tévedhetetlenné.
A kudarc pedig nem írja felül azt az utat,
amit eddig kitartással megtettél.
A gond sokszor az, hogy egyetlen eseményből
vonunk le következtetést az egész értékünkre,
képességeinkre nézve.
Ha sikerül valami, túl nagyra nő bennünk az én.
Ha nem sikerül, túl kicsinek látjuk magunkat.
Ha sikerült valami, kérdezd meg:
Mi működött? Mit csináltunk jól?
Mi volt tudatos, és mi volt szerencse?
Ha nem sikerült, ne azt kérdezd:
Velem van a baj?
Hanem azt:
Mit tanulhatok ebből? Hol kell fejlődnöm?
Mit csinálnék másképp legközelebb?
Mert a vállalkozói élet nem egyenes vonal.
Van benne lendület, megtorpanás, siker,
hiba, tanulás és újrakezdés.
Az egyik legfontosabb vezetői érettség talán az,
amikor már nem egy nap, egy eredmény vagy
egy visszajelzés alapján döntöd el, hogy ki vagy.
Hanem emlékezteted magad:
Tudom, ki vagyok és merre tartok.
Amit pedig ma átélek, az nem az egész történetem,
csak egy fejezete.
Ne engedd, hogy egy jó nap elhitesse veled, hogy megérkeztél, vagy egy rossz pillanat, hogy alkalmatlan vagy. Mindkettő csak visszajelzés az úton!🫶
