18/08/2017
Elisabeth Laville: A többség tudásának haszna I.
„Ha tetszik - ha nem , minden vállalkozás részese az ökorendszernek, az életbenmaradás azon múlik, mennyire képesek felfogni más fajoktól való függὃségüket – például ügyfelek, beszállítók, üzleti partnerek, autonóm szervezetek, innovativ mikrovállakozások, egyetemek és tudományos kutatók. A kooperáció ilyen egyénekkel és szervezetekkel egy társadalmi ökologiai kontextben nélkülözhetetlenné, de a következὃ 40 évben egyre komplexebbé is válik. Ùj problémakkal szembesülnek: nem csak fékezni kell a klimaváltozást, de ahhoz alkalmazkodni is kell, a gazdasági fejlödést a természeti eröforrások kitermelésétὃl függetlenné kell tenni, egyidὃben kell növelni a jólétet és csökkenteni az anyagi tulajdont, védeni kell az indigén kultúrák jogait. Ezeken a területeken csak az eddiginél nagyobb mértékü nyitottság árán lehetséges teljesíteni.
Az átmenet nem egyszerü, mivel a legtöbb cég inkább saját filozófiájának terjesztésére szán energiát mintsem érdekcsoportokkal való közremὓködésre. Már most kirajzolódik a helyzet, hogy vállalatok olyan társadalmi, ökologiai és kultúrális feladatok elὃtt állnak, melyeket még csak kis mértékben tudnak felfogni és kezelni. Így fordulnak vezetὃ konszernek kivülálló ötletadókhoz. Unilever például már az 1990-es években megkezte közremüködését WWF-fel és aktivan foglalkozik a túlhalászat valamint az eröforrások szὓkösségének témakörével. Abban az idὃben mikor Unilever az egyik legjelentὃsebb halfelvásárló volt, Greenpeace eljárást indított a cég ellen, a kevésbé fenntartható európai halászatra való figyelemfelkeltés érdekében. Unilever reagált és WWf-fel együtt megalapította Marine Stewardship Council-t, amely fenntartható halászatból származó halat és tengerigyümölcsöt világszerte certifikál.
A nyitott és kollektív innovációk paradigmája döntὃ módon fogja a vállalatok alkalmazkodóépességét erὃsíteni, ami a gazdasági fejlὃdésnek egészségesebb szemléletének bizonyul, mint a minden fronton folytatott harc. A cég fennmaradásárol az dönt, mennyire sikerül együttmὓködὃ készségét vállalatvezetésébe beágyazni. Hogy sikerüljön megbírkózni a erὃforrások hiányával, autonóm szervezetek hírnévsértὃ kampányaival és a romboló versennyel, fejlὃdni kell a legtöbb válallatnak.
Kiépitve az erὃs oldalakat és lebontva a gyengéket lehetségessé válik a kudarcból való gyors felépülés. 2052-re minden müködö vállalat birtokában lesz e-képességnek.“
Forrás: Jorgen Randers: 2052 – az elkövetkezendö 40 év elörejelzése – új beszámoló a Club of Rome számára, 259-262.
Fordítás: Goldberg Ágnes