09/06/2026
Milyen az, amikor a tudásod konzervdobozba zárt Michelin-csillagos vacsoraként bent ragad? Tehát rendkívül ízletes, laktató, csak senki nem fér hozzá.
Van egy furcsa mintázat, amit évek óta figyelek.
Nem a null kilométeresek vacillálnak legtöbbet azon, hogy érdemes-e előadástechnikát tanulniuk. Hanem azok, akikben van már jó pár kilométer. Prezik, meetingek, előadások. És pontosan emiatt veszélyes terep nekik a helyzet.
Mert ami számukra teljesen magától értetődő, az a közönségnek sokszor olyan, mintha használati útmutató nélkül összerakni egy IKEA-szekrényt péntek este fél 11-kor.
✅Ők látják az összefüggéseket.
✅Értik a grafikonokat és adatokat.
✅A rövidítések nekik természetesek, sőt az adatok egy világot építenek fel.
A közönség viszont csak annyit lát, hogy tele van a dia számokkal, angol szavakkal, nyilakkal, és valaki olyan magabiztosan mutogat rájuk lézerpointerrel, hogy lassan már egy repülő is felszállhatna. Az előadók jól megszórják őket előítélettel, ahelyett, hogy megkérdeznék tőlük: mit tehetnék, hogy ne legyen tőlem PTSD-d?
Csak, hogy átérezd a helyzetet.
Képzeld el ezt.
Ülsz egy fogorvosi székben a szájsebésznél, ahol a neonlámpa lassan kiégeti a retinádat. A szádban már három különböző fémes íz kering, miközben a doki egyszer csak hátralép, ösztönösen összehúzza a szemöldökét és azt mondja:
„Le kell állnunk, nem szeretnénk itt hipovolémiás sokkot.”
Te ott fekszel nyitott szájjal, mint egy lefagyott Windows-frissítés.
Pislogsz.
„Most mi van… lekvárban vagyok?”
Természetesen fogalmad sincs arról, hogy a szapora szívverésednek, a csökkenő vérnyomásodnak és az erőteljes verejtékezésének ehhez bármi köze is lehet. Egyszerűen csak kényelmetlenül érzed magad.
De e perctől kezdve már értetlenül is.
„Ez valami csili-vili latin varázsige volna arra, hogy szédülök?”
Na, na valami ilyesmit érez a közönséged is, amikor előadsz. Te már annyira régóta együtt élsz a saját tudásoddal, hogy elfelejtetted, milyen NEM érteni azt.
A „belül lenni” az egyik legveszélyesebb kommunikációs csapda.
Ilyenkor az emberek nem azért kapcsolnak ki, mert érdektelen a témád, egyszerűen elfáradnak. Túl sok app fut egyszerre bennük, és pillanatok alatt lemerülnek. A közönség agya csendben átvált energiatakarékos módba (az agyunk glukózt éget, és tartalékol).
Tehát azt a nálad kevésbé felkészült kollégát fogják jobb szakembernek tartani, akit legalább értenek. Aki közérthető. A te tudásod lehet nagyobb, de az övé legalább átmegy.
A tudásod konzervdobozba zárt Michelin-csillagos vacsoraként bent ragad, ami rendkívül ízletes, laktató, csak senki nem fér hozzá.
Ezzel pedig az áltudományosság prezentációs bűncselekményét követed el, retorika-jogilag így hangzik: aki a közönség tudását és szakértelmét figyelmen kívül hagyva számukra idegen kifejezéseket használ az „áltudományosság” bűncselekményét valósítja meg.
A cselekmény súlyosabban minősül, ha az elkövetés latin vagy angol kifejezések használatával történik. Tehát szakemberként sem elég tudni valamit, úgyis kell azt elmondani, hogy azt mások péntek délután, három meeting után, koffeinhiányosan is megértsék.
Te mennyire tudod a bonyolult dolgokat emberi nyelvre fordítani? Hozok két egyszerű hozzáállási attitűdöt, amivel segítheted ezt:
👉Ismerd meg előre a közönséged, akkor tudni fogod milyen szavakat értenek meg. Készíts közönség perszónát/profilt: életkor, nem, szakmai tudás, veled közös pontok, szociális érzékenység stb.
👉Kerüld az angol kifejezéseket és a latinnal is csak óvatosan. Ha nincs magyar megfelelő, csak akkor használd az idegent.
És őszintén?
Ez sokkal ritkább szupererő, amire hatalmas könnycseppek gurultak végig az arcomon.
Remélem te is bűnkerülő leszel.
UI. a képen szándékosan használtam az angol szavakat (példaként)
