Bábonymegyer Somogy megye északkeleti részén, Siófoktól mintegy 25 km-re található. Bár a település a balatoni üdülőövezet része, mégis a nagy forgalomtól megkímélt, csendes település, a békés nyugodt életet kereső megtelepülőknek ideális kisközség. Lakosság száma: 868 fő; Belterülete: 255 ha; Külterülete: 1936 ha, GPS koordináták: 46°44´57.34´ ; 18°7´3.28´
Szelíd lankák és gazdag élővilágú dús e
rdőségek látványát kínálja a táj. A falu alatt folyik el a Kis-Koppány-patak. század második felében a betyárok tanyája lett a Kis-Koppány völgye. Emléküket a nép körében a "Patkó fája" őrzi, és az a kopjafa amelyet az 1980-as években emeltek. Rudnay Gyulának - a XX. század nagy festőművészének - egykori lakóháza ma emlékház, melynek udvarán látható Andrássy Kurta János Rudnay-szobra. Itt született egyik legismertebb festménye is, a "Nagybábonyi utca". A település Külső-Somogy keleti részén, Tabtól hat kilométerre, északra fekszik. A község szélén áthaladó út a 4 kilométerre lévő Daránypusztánál csatlakozik a 65-ös főútra. Vasútállomása van a Kaposvár-Siófok közötti vasútvonalon. A falu alatt folyik el a Kis-Koppány-patak, a határában egymás mögött sorakozó dombhátak és a Balatonnal párhuzamos nagyobb völgyek váltakoznak. Szelíd lankák és gazdag élővilágú dús erdőségek látványát kínálja a táj. A mérsékelt éghajlat kedvez a mezőgazdasági termelésnek, a búzának és a kukoricának. A mai község 1927-ben jött létre a korábbi Nagybábony és Koppánymegyer összevonásával, a lakók azonban még ma is bábonyinak vagy megyerinek nevezik magukat. A hajdani két települést csak néhány üresen álló házhely választja el, itt található a vasútállomás. A Bábony személynévből, a Megyer törzsnévből eredeztethető. Babunai Gergely fia és Koppány nembeli rokonai egy udvarházban élhettek tovább Koppány veresége után, leszármazottai az Ugron család tagjai.A XIII-XlV. századi oklevelek szerint szőlőműveléssel, borászattal foglalkozó királyi szolgálónépek laktak Bábonyban; a Kincses-hegyen a Beatrice-szőlő környékén. A korai Megyer a hajdani római út átkelőhelyénél és a közelében fekvő magasabb dombon lehetett, ahol a középkori templomot és temetőt felfedezték. A települést Megyer néven - 1193-ban - a Ill. Béla által a székesfehérvári János-lovagoknak adott megerősítő oklevél említi. Királyi család birtoka volt; az 1237 -40-ben készült összeírás szerint a pannonhalmi apátság lovasszolgái laktak itt tíz házban, öt ekére való közös földdel. Az 1332-37. évi tizedjegyzékben plébániája is szerepelt.1336-ban 1. Károly részbirtokokat adományozott Ugali Pálnak, amelyek előtte Bábonyi Miklós és István tulajdonában voltak. 1403-ban Gordovai Fancs László kapott területet, 1428ban pedig a székesfehérvári káptalan és a János-lovagok jussaként említik az oklevelek, majd 1429-től már a veszprémi káptalan jogát is bejegyezték. 1448-ban Gordovai Fancs László fiai elzálogosították itteni javaikat Thuz Miklósnak.A XlV. század második felében felemelkedő Ugali család Bábonyban is szerzett jó földet. Ugali Pál halála után Kővágóőrsi Kis György, majd Csapi András lett a földesúr, 1428-ban Rozgonyi Istvánné, Szentgyörgyi Cecília kapott itt a királytól hőstettéért részbirtokot. Több tulajdonosváltás után 1460-ban mindkét településen nagyobb birtokrész ura lett Ugron Imre, Megyeren Enyingi Török Péter nevét is őrzi a krónika. Virágzó szőlőművelési kultúra honosodott meg a vidéken.Az 1563. évi török kincstári adólajstrom Bábonyt 9 házzal, Megyert 2 házzal jegyezte fel. A török kiűzése után a Lengyel, a Sallér, a Mafthényi családok mellett köznemesek is birtokosok lettek Bábonyban, ahová a magyarok mellé tótokat telepít***ek, akiknek szabad vallásgyakorlatot ígértek, s 1732-ben megalakult az evangélikus eklézsia. 1754-ben azonban Padányi Biró Márton katolikus püspök parancsára elvették templomuk kulcsait és megfosztották őket iskolájuktól. Kilenc evangélikus család ezután elköltözött, s közel három évtized telt el, mikorra újból lehetett prédikátora, 1786-ra pedig temploma a településnek.1852-ben megegyezéssel jutottak a jobbágyok földhöz. Bábonyban és Megyeren is nagyszámú közbirtokos élt, ezért mindössze 20 jobbágytelket és 15 zsellértelket kellett megváltással átengedni.1853-ban 850 fő volt Bábony lakossága, közülük 746 magyar, 14 német és 90 izraeli1a. A zsidóság nagy aránya a kedvező letelepedési feltételeknek köszönhető, a lakosság befogadta őket. Megyer lélekszáma 517 fő volt ekkor: 480 magyar, 16 német és 21 izraelita. A bábonyi faluvégtől a Kási várig 5-6 méter mély vízfolyásokkal szabd alt, szinte áthatolhatatlan erdőség volt itt: Juhász András és Patkó Pista csapatának szolgált jó rejtekhelyül. Patkó és társai a zsandárokkal vívott tűzharcban estek el. Emléküket a nép körében a "Patkó fája" őrzi, és az a kopjafa, melyet az elmúlt évtizedben emeltek.1855-ben kolerajárvány tizedelte meg a lakosságot, 1860-ban pedig a fagy okozott hatalmas károkat a gazdaságban. A századfordulóra Bábony lakossága 777 főre fogyott, Megyeré pedig 728 főre emelkedett. A koppánymegyeri úrilakot - amely ma általános iskola - MagyaryKossa Sámuel és Antal Farkas építették.
1905-ben makadámút épült, melyen Daránypusztánál csatlakozhattak a Siófok-Szekszárd közötti főúthoz. 1906-ban megindult a vasúti közlekedés is. 1907 -ben mindkét település neve megváltozott, s ettől kezdve Nagybábony, ilIetve Koppánymegyer lett a használatos. A nagybábonyiak 1911-ben polgári olvasókört hoztak létre. A két településről 289 férfi harcolt az első világháború olasz és orosz hadszínterein. A földreform során 199 kh szántóföldet és 14 kh házhelyet osztottak ki.1927 -ben Nagybábony és Koppánymegyer egyesítéséből alakult meg a mai Bábonymegyer. 1928 szeptember 22-én vihar tört a községre, s a falu közepén átfolyó megduzzadt patak szörnyű pusztítást végzett: házakat, hidakat sodort el, szünetelt a közlekedés is. Két év kellett az újjáépnéshez. 1929-30-ban megépítették a községházát, járdák készültek, fásították a falut. 1930-ban megszervezték a lövészegyletet, öt évvel később a római katolikusok már létrehozták olvasókörüket. A tejszövetkezetből a megyeriek kiváltak, 1940-ben külön tejszövetkezetet alakítottak. A második világháború után 271 földigénylő adott be kérelmet, s 253 család kapott összesen 1349 kh területet. Fontos része a falu históriájának Rudnay Gyula festőművész ideköltözése, akinek irányításával és közreműködésével készültek el a református templom freskói, valamint az evangélikus templom előtt álló világháborús emlékmű. Itt született egyik legismertebb festménye is, a Nagybábonyi utca, amellyel az országhatárokon túl is ismertté t***e a somogyi falut. A festőművész 79 éves korában, 1957. január 4-én hunyt el Budapesten.
1949-ben alakult meg és 1956-ig gazdálkodott a Dózsa, 1950-ben jött létre a Ságvári, s később a József Attila téesz. Az 1962-es újjáalakuláskor már egy szövetkezet szerveződött, amely Rudnay néven 1973-ig önállóan, majd a tabihoz kapcsolódva működött. A hetvenes években csupán a megyeri részen maradt meg az általános iskola felső tagozata. 1986-ban megalakult az olvasókör, tagjaiból néptánccsoportot is szerveztek. 1987-ben a bábonyi falurészen gazdaköri egyesület szerveződött: gazdatanfolyamot tartottak, elismert szakembereket hívtak előadónak, író-olvasó találkozót rendeztek, szövőtanfolyamot indítottak, majd gazdasági népfőiskola is működött. Közéleti személyiségek látogattak a faluba, borversenyeket szerveztek. A nyolcvanas években Rudnay Gyula unokája, dr. Halasy Miklós visszavásároita az államosított és tönkrement nagyapai házat. A rendbehozott épület ma emlékház, udvarán látható Andrássy Kurta János Rudnay szobra. Az utóbbi évek jelentős változást hoztak: a vezetékes ivóvizzel a lakások 90 százaléka el van látva. Az egykori sáros utcák szilárd burkolatot kaptak, ma a közutak nyolcvan százaléka portalanított. A családi házak több mint harmadát bekapcsolták a távhívóhálózatba, s mindkét falu részen található visszahívható telefonfülke. A közelmúltban nyitották meg a napközi-otthonos óvodát, a felújított iskolát és a községházát. Sajátos jellegzetessége Bábonymegyernek a területén található öt templom: Bábonyban Erzsébet-napi búcsút, Megyeren Mária-napi búcsút tart a lakosság felét kitevő katolikus közösség. A reformátusok és evangélikusok aránya 30-20 százalék. A településen sok idős ember él, jelentős a munkanélküliség. A tabi üzemek csak elvétve alkalmaznak negyven év feletti dolgozót, ezért a munkájukat veszt***ek ebből a korosztályból kerülnek ki elsősorban. Magas a szakképzett munkanélküliek száma, az önkormányzat közhasznú munkával igyekszik foglalkoztatni őket. Egy ipari munkáltató van a településen: a gumihenger üzem. A közeli Balatonpart jelentős munkaerőfelvevőnek számít nyáron. Huszonkét egyéni vállalkozó van a faluban. A következő évek feladta a magas dombokkal körülvett település belvízrendszerének kialakítása lesz. A település tagja a Koppány-völgyi kistérségi társulásnak kistérségi társulásnak.
