18/05/2018
Ábelovszki, Cselovszki, Mitnyan, Hrabovszki...csak néhány a Čabán ismerősen csengő vezetéknevek közül, melyek magukban rejtik múltunkat, őseink és alapító atyáink eredetét, mely egy a mai Čabától térben és időben távol eső vidékre vezet vissza.
Őseink szülőhazáját a Dolná zemtől messzi északon, az egykori Alsó és Felső Magyarország, közelebbről Nógrád, Hont, Zólyom és Gömör vármegyékben találjuk. 300 évvel ezelőtt ezen a tájon egymást érték a kicsi, de annál tettre készebb szlovák közösségek. Ábelová...Čelovce...Mýtna...Hrabovo...és a hozzájuk hasonló takaros kis falvak mind-mind telis tele dolgos és istenfélő evangélikus szlovák atyafiakkal. Idővel azonban a vidék termőföldje kevésnek bizonyult a megszaporodott lakosság eltartására, de még nagyobb veszélyt jelentett az egyre kegyetlenebb katolikus restauráció, mely tűzzel-vassal üldözte a lutheránus tanokat. Ekkoriban azonban a háborús idők elmúltával, egyre többen indultak a nagy magyar Alföld irányába idénymunkára, útjaikról hazatérve pedig egy távoli helyről kezdtek mesélni családjaiknak, melyet jól termő feketeföld borít, ahol nem üldözik őket hitük miatt. Az ígéret és szabadság eme távoli földjét egyenesen a bibliai Kánaánhoz hasonlították.
A lutheránus szlovák szellem pedig sosem arról volt híres, hogy bátran ne vágna bele az újba: rövid tanakodás és szervezés után végül 1718-ban megindult az első népes csapat Ján Duna, Ján Szekerka és Jakub Valent vezetésével, akik mint az első önkéntes inpopulátork vezették őseinket el oda, ahol ma 300 év után mi is büszkén énekelhetjük a megérkezésük pillanatában Čabán elsőként felzendülő Tranoscius éneket:
„Pán Bůh jest má síla i doufáni”
/Az Úr az én erőm és bizodalmam/
Később Békéš vármegyénk új ura, Harruckern János György hívására tömegével érkeztek a további telepes csoportok…így indult tehát útjára ez a 300 éves sikertörténet.
