16/06/2023
Fontos, hogy képesek legyünk odafordulni és elismerni, amikor szenvedünk, valamint elég hosszú ideig együtt lenni a fájdalmunkkal ahhoz, hogy törődéssel és kedvességgel reagálhassunk. Noha a szenvedés annyira nyilvánvalónak tűnhet, hogy majd kiszúrja az ember szemét, sokan mégsem ismerik el, hogy mennyi fájdalom van bennük, különösen ha ez a fájdalom a saját önbírálatukból fakad. Vagy amikor különböző kihívásokkal szembesülnek, gyakran annyira magával ragadja őket a problémamegoldó üzemmód, hogy egy pillanatra sem állnak meg átgondolni, hogy mennyi nehézséget tapasztalnak az adott pillanatban. A tudatos jelenlét szembemegy a fájdalmas gondolatok és érzelmek elkerülésére vonatkozó hajlamunkkal, és lehetővé teszi, hogy szembenézzünk a tapasztalatunk igazságával, még akkor is, ha az kellemetlen. Ugyanakkor megakadályozza, hogy elsodródjunk és túl erő-teljesen azonosuljunk a negatív gondolatokkal vagy érzésekkel, valamint hogy elutasító reakciók csapdájába essünk. A rágódás leszűkíti a fókuszunkat és eltúlozza a tapasztalatunkat. Már nemcsak arról van szó, hogy kudarcot vallottam, hanem egyenesen egy „csődtömeg vagyok”. Nemcsak, hogy kiábrándultam, de „az egész életem kiábrándító”. Ám amikor tudatosan megfigyeljük a fájdalmunkat, képesek vagyunk túlzások nélkül elismerni a szenvedésünket, és ez lehetővé teszi számunkra, hogy bölcsebb és objektívabb nézőpontból tekintsünk önmagunkra és az életünkre.
Kristin Neff (a képen autista kisfiával) − Christopher Germer: Tudatos Önegyüttérzés – Gyakorlati útmutató önmagunk elfogadásához, belső erőnk kifejlesztéséhez és a boldog élethez
https://ursuslibris.hu/konyv/tudatos-onegyutterzes