29/05/2026
Kutyát se érdekli – 2. epizód: A csongrádi izotóniás csoda
Tudjátok, mi a legszebb a futásban? Nem a Strava-statisztikák, nem a zóna-alapú edzésterv, és végképp nem az a méregdrága, százezer forintos karbontalpas csodacipő, amitől a bokád úgy bicsaklik ki a gáton, mint a sicc.
Mutatom mi.
Nálunk, a Fussuk le! Félmaraton fesztiválon idén szintet léptünk a tudományos regenerációban. Előkerült a hamisítatlan, csongrádi csodafegyver.
Fröccs futás után? Na, ide figyelj!
Van az a pont a huszadik kilométer környékén 11-kor – amikor a nap már rendesen odapörköl, a lábaid meg ólomból vannak –, amikor az ember már az izotóniás ízétől is menekülne, a torka meg szárazabb, mint a tiszai homok. Na, pontosan ilyenkor jön a képbe Bodor Martin barátunk, a helyi borászmester, aki idén nem aprózta el.
A pontos statisztika: Martin kerek 47 liter bort, NEGYVENHÉT, áldozott fel a sporttudomány oltárán, hogy abból – szigorúan a hidratáció és a sorsközösség jegyében – jéghideg, laza fröccsöket varázsoljon nektek a célban.
Nem akarok szakbarbárnak tűnni, 5x Ironman meg triatlon edző ide vagy oda. Nyilván pontosan tudom, hogy biológiailag és szakmailag nem a bor és a szóda a legideálisabb hidratálás egy kimerítő verseny után... de tudjátok mit? Ez ott a célban a kutyát se érdekli. Mert a legfőbb célunk nem a tankönyvi frissítés, hanem az, hogy egyszerűen rohadt jól érezzük magunkat.
És ha a számokat nézzük – mármint a rekordmennyiségben elfogyasztott fröccsöket –, a kísérletünk hatalmas sikerrel zárult.
A lényeg?
Ne görcsöljétek túl ezt az egész teljesítménykényszert. Ne a stoppernek fussatok, és pláne ne a külvilágnak. A lényeg, hogy fussuk le, izzadjunk meg tisztességgel, utána meg koccintsunk egy jót az árnyékban ülve, egymás vállát veregetve.
Mert a célvonalon túl már tényleg kutyát se érdekli az időeredményed – csak az számít, hogy ott vagy, tele élménnyel, és megcsináltad.
Egészségetekre, találkozunk kint!
