22/09/2026
📍 Lehet, hogy túl sokat beszélünk a (sikeres) AI-bevezetésről és túl keveset arról, hogy közben mi történik a szervezet mélyén.
Ez volt számomra az idei athéni Organisation Design Forum legerősebb tanulsága.
💡 Néhány további üzenet, amit szerintem érdemes kihangosítani:
• Ne ragadjunk bele a pilotokba. Kísérletezzünk, tanuljunk, finomítsunk, majd vigyük át a működésbe. Az integráció a valódi kihívás.
• Keressük az integrátorokat. Azon kevés embert, akik egyszerre beszélik az üzlet, a technológia, az emberek és a működés nyelvét, és képesek összekapcsolni a részeket, összekötni a szálakat, amikor a legtöbben csak az elefánt egy részét látják.
• A kérdés az, hogyan nézzen ki a munka, amikor ember és AI együtt járul hozzá az értékteremtéshez. Mely feladatok igényelnek emberi kreativitást, ítélőképességet, kapcsolódást, bizalmat vagy jelenlétet? Hol ad valódi értéket az AI?
• Identitásválság közeleg. A „Mi az én valódi értékem ?” az egyik legnehezebb kérdéssé válhat. Figyeljünk a középvezetőkre, akiknek úgy kell az adaptációt támogatniuk és előremozdítaniuk, hogy közben a saját bizonytalanságukkal is megküzdenek.
• Az emberi kapcsolódás, a közös alkotás és az együttműködés valódi versenyelőnnyé válhat. Ahogy a tudás és a technológiai képességek egyre könnyebben hozzáférhetők és másolhatók, felértékelődik az, ahogyan az emberek együtt gondolkodnak és hoznak létre valamit.
• Az AI erodálhatja a kapcsolódást és a bizalmat a csapatokban. Van, aki előreszalad, más lemarad. Ha a különbség túl nagy lesz, az már a csapat működését érinti. A szorongás ritkán marad egyéni ügy.
• A felülről erőltetett tempó kockázatot hordoz. Lehet világos stratégia a szervezet csúcsán, a vezetésben, miközben a napi működés egészen más akadályokat mutat. Vonjuk be a csapatokat, adjunk teret a kísérletezésnek, és tanuljunk abból, ami ténylegesen történik.
• Fontos a „nem tudás” tolerálása. Ha folyamatos a változás, idő kell ahhoz, hogy az emberek beletanuljanak a válaszokba.
• Az AI megmutatja, hogyan működik valójában a szervezet. A tisztázatlan döntési jogkörök, függőségek, silók és gyenge együttműködés sokkal nehezebben rejthetők el.
• Még mindig függünk a heroikus vezetés és a csodafegyverek ígéretétől. A komplex problémák kollektív gondolkodást igényelnek, és olyan embereket, akik képesek összekapcsolni a rendszer különböző nézőpontjait.
• A következő generáció nem tolerálja a bullsh*t-et. Egyre kevésbé fenntartható a különbség aközött, amit egy szervezet mond, és amit az emberek ténylegesen megtapasztalnak. A kultúrának kapcsolódnia kell az identitáshoz és a megélt élményhez.
• Az élmény egyre értékesebb lesz. Az emberek kapcsolódást, érzelmet, biztonságot és kulturális egyezést keresnek. Aki az érzést létrehozza, megtermeti, az az élményt is formálja.
• A közösségnek helye van az organisation design gondolkodásban. A közösség a rendszer része.
• A tanulásnak közelebb kell kerülnie a munkához. Az általános tréningeknek megvannak a korlátai. Hozzuk össze az embereket, hogy valós munkát végezve tanuljanak, kísérletezzenek és együtt oldjanak meg problémákat.
Tegyük fel a kérdést:
‼️ Mi kellene ahhoz, hogy az AI-transzformáció emberi oldalába ugyanolyan komolyan fektessünk be, mint magába a technológiába?
Nagyon jó volt találkozni, kapcsolódni és újra kapcsolódni Zsófia Takács, Somossy Eszter, Titusz Kovacs, Ana-Maria Cocean, Elvira Kalmár, Jurecska, CODP, Krisztina (Christina) Solymosi, Jörg Fontaine, Eleni Gaki és mindenki más ❤️.