21/07/2026
Megint eltelt egy félév. A tűzló éve eddig pont annyira váratlan fordulatokkal telített, mint ígérte, és gyorsabban változik a helyzet, mint amennyire nyomon tudjuk követni. Jó visszagondolni az ajkai konferenciára, a pozsonyi tanulmányútra, a salgótarjáni, zuglói, telki, törökbálinti, miskolci és soproni látogatásainkra, no meg minden egyébre, ami Budapesten történt, de az elmúlt félév eseményei messze túlmutatnak a múltba és a jövőbe is.
Lassan 10 éve, hogy az első megbízásunkat elvállaltuk. Óriási lendülettel, lelkesedéssel és hittel indultunk, hogy még ha ellenszélben is, de lehet a településfejlesztésben sikereket elérni. Csapatot építettünk, de közben rájöttünk, hogy sokkal inkább barátok vagyunk, mint kollégák és pont ettől kifogyhatatlanok az energiáink.
Magánéletünket nem kímélve igyekeztünk felhívni a figyelmet a legégetőbb településfejlesztési problémákra és projektjeink által kézzelfogható változást elérni. Rengetegszer beszéltünk arról, hogy számos olyan alacsony forrásigényű, decentralizáló, bürokráciacsökkentő, ésszerűsítő, ösztönző intézkedés lenne az önkormányzatiságban, amellyel látványos eredményt lehetne elérni.
Aztán egy idő után már nem tudtuk nem észrevenni, hogy a hazai településfejlesztés – minden erőfeszítésünk ellenére – pont az ellenkező irányba halad, mind ahogyan azt mi szükségesnek látjuk. A tehetetlen dühöt, csalódottságot, amit éreztünk, először fekete humorral gyógyítottuk, de egy idő után a rengeteg kedves szakmai és emberi visszajelzés sem tudta a cinizmusunkat kompenzálni.
Talán pont tavaszra jött el az a pillanat, amikor azt éreztük, hogy elfáradtunk. És amikor már végképp eldöntöttük, hogy inkább elmegyünk ipari alpinistának vagy elindítjuk a női lakásfelújító vállalkozásunkat (mert ott legalább van fizikai eredménye a munkánknak), akkor a legváratlanabb pillanatban érkezett a változás. Azóta is processzálunk magunkban, hogy mit jelent ez és hogy lehetne ebből a pillanatból jól megfontoltan a legtöbbet kihozni.
Valami olyasmi történt, mint amikor egy már majdnem kiszáradt virágra egy vödör vizet öntenek. Számunkra a legmeglepőbb, de időbe telik, amíg megtaláljuk a helyünket ebben az új helyzetben. Szinte hihetetlen azt látni, hogy azok az általunk nagyra becsült szakemberek, akikkel az elmúlt sok évben akadémiai pályánk vagy projektjeink kapcsán találkoztunk, lehetőséget kapnak arra, hogy érdemi szakmai munkát végezzenek.
Akárhogy is van, meg kell ragadni a pillanatot, mert a tűzló éve az most van: a következő időszakban tehát mi is újragondoljuk az Urbavis jövőjét és új terveket szövögetünk. Végtelenül hálásak vagyunk barátainknak, kollégáinknak és partnereinknek, hogy ennyi éven keresztül velünk voltak és emberi és szakmai támogatásukkal értelmet adtak munkánknak.
Hamarosan új hírekkel jelentkezünk, de addig is szép, inspirációban gazdag nyarat kívánunk mindenkinek! ❤️
