13/03/2024
“Tudd, hogy a szakembernek kutya kötelessége, hogy téged felemeljen, életképes állapotban engedjen el!
Tudd, hogy ha összetörve lépsz ki az ajtón, akkor jogodban áll keresni egy olyan szakembert, aki tényleg melletted áll a nehéz pillanatokban.
Keress olyan helyet, ahol értékelik a kérésedet és megértően állnak a helyzetedhez, ahol nem ítélkeznek, hanem támogatnak.
Ne feledd, a jó szakember nem csak diagnózist állít fel, hanem emberi hangnemben útmutatást és támogatást is nyújt, hogy te és a gyermeked a legjobbat hozzátok ki magatokból.”
Régebben is találkoztam már ezzel a jelenséggel, de mintha az elmúlt néhány hétben sokkal több lenne belőlük.
Nem tudom, hogy ez csak véletlen egybeesések sorozata, vagy tényleg egyre többször fordul elő.
Az alapeset az, hogy a szülők úgy érzik, valami gond van a gyermekükkel, és szakember segítségét remélve, elindulnak a hivatalos úton, vizsgálatot kérnek a gyermekük számára.
Sok esetben heteket, hónapokat várnak az időpontra, ami végül elérkezik.
Abban reménykednek, hogy végre kiderül valami...bármi...elrontottak mindent, de a szakember megtalálja a probléma forrását, és közösen helyrehozzák a dolgokat.
Vagy a gyermek a "hibás", de végre lesz egy diagnózis, ami szintén megnyugvás, megvan a bajok forrása, jönnek majd a fejlesztések, és újra embernek érezhetik magukat.
Szóval valahogy abban reménykedtek ezek a szülők, hogy megoldása lesz a sokszor évek óta húzódó problémáiknak. Hogy a szakember majd jobban tudja, mi lehet az elakadások oka. Hogy támogató szavakat kapnak, együttérzést, és végre egy olyan emberrel találkoznak, aki nem úgy tekint rájuk és a gyermekükre, mint akik a holdról érkeztek.
És igen, gondolhatjátok, nem így történik.
A szülők megsemmisülve tántorognak ki az ajtón, sok esetben nem tapasztalnak meg támogató légkört, csak olyan elvárásokkal találják szembe magukat, amiről előre tudták, hogy nem fogják megugrani!
Mire gondolok?
Konkrét példák következnek, természetesen nem valódi nevekkel...
Adrienn kisfia két éves múlt, és nem beszél. Ezért keresett fel egy mozgásterápiával foglalkozó szakembert, mert hallotta, hogy a tsmt segíthet.
A felmérésen a szakember első kérdése a kisfiúhoz:
- Hogy hívnak?
- ....
- Elvitte a cica a nyelved?
- ....
- Hát, anyuka, így nehéz lesz...
- Mutasd meg, hol a jobb kezed!
- ....
- Jó, akkor legalább azt mutasd meg, hol a kezed!
- ....
-Hát, anyuka, a kisfiú egyáltalán nem együttműködő. Sajnos így nem tudom felmérni. Az is lehet, hogy autista.
PAFF...
Hajni a kislányával jelentkezett képességvizsgálatra.
Időpontra érkeztek, de csak 1 óra múlva került sorra a kislány.
- Nagylány már, egyedül is be tud jönni! Anyu kint várjon, vannak újságok, addig lehet lapozgatni.
Fél óra múlva odabentről sírás hallatszik...
- Nem terhelhető a kislány. Fél óra után azt mondta, hiányzik az anyukája. Így ne vigye iskolába, mert mi lesz vele délutánig?
- Ne haragudjon, de miért segít neki felvenni a kabátot? Ekkora gyerek már egyedül öltözzön!
- Heti két fejlesztő foglalkozást javaslok, ha az a cél, hogy helyt tudjon állni az első osztályban.
PAFF...
Anikó kisfia jól funkcionáló autista.
A beszédében azonban elmaradás mutatkozik, ezért kért időpontot a logopédushoz.
A kisfiú vizsgálat előtt kevesebbet aludt, és nem túl jól indult a reggelük emiatt, de Anikó nem akarta lemondani az alkalmat, hiszen kereken egy hónapot várt erre az időpontra.
Petinek nem tetszett a vizsgálat, de egész jól tartotta magát..aztán eleinte csak sikított párat a vizsgálat alatt, majd egyszer csak rácsapott a logopédus karjára.
- Verekedős gyerekekkel nem játszom! Akkor most adok egy ceruzát, és a másik asztalnál dolgozz, mert verekedni itt nem szabad!
- Anyuka, szerintem a határokat fel kellene állítani! Autistának szabad lenni, de agresszívnak nem.
PAFF...
Zsuzsi úgy érezte, a kisfia mozgásfejlődésével lehet valami gond. Kért ő is időpontot, elvitte az egy éves kisfiát a szakemberhez.
-Hááát, nem is tudom! Jó lenne ezzel foglalkozni, mert aztán ő lesz majd az oviban a rossz gyerek!
PAFF...
--------
Nyilván ezeket a helyzeteket most lecsupaszítva írtam meg ide.
De mind a négy édesanya elhozott egy-egy olyan mondatot, ami megsemmisítette.
Amit nem tud elfelejteni:
- Nem együttműködő, nem tudom felmérni, lehet, hogy autista.
- Nem terhelhető, egy ekkora gyerek öltözzön egyedül!
- Autistának szabad lenni, de agresszívnak nem.
- Ő lesz majd az oviban a rossz gyerek!
Tudom, a szakemberek túlterheltek, alulfizetettek. De a fenti esetekben volt, ahol a magánszektorban dolgozó szakember semmisítette meg a szülőket.
Mit tehetsz, ha veled is megtörtént hasonló?
Már az is gyógyító lehet, ha tudsz arról, hogy ezeknek a mondatoknak nem lett volna szabad elhangoznia!
Ismerd fel, hogy nem te vagy a hibás, és nem a gyermeked a hibás amiatt, hogy ez megtörténhetett!
Tudd, hogy a szakembernek kutya kötelessége, hogy téged felemeljen, életképes állapotban engedjen el!
Tudd, hogy ha összetörve lépsz ki az ajtón, akkor jogodban áll keresni egy olyan szakembert, aki tényleg melletted áll a nehéz pillanatokban.
Keress olyan helyet, ahol értékelik a kérésedet és megértően állnak a helyzetedhez, ahol nem ítélkeznek, hanem támogatnak.
Ne feledd, a jó szakember nem csak diagnózist állít fel, hanem emberi hangnemben útmutatást és támogatást is nyújt, hogy te és a gyermeked a legjobbat hozzátok ki magatokból.
Muszáj volt ezt kiírnom magamból, és őszintén remélem, hogy soha többé, senkivel nem történik hasonló.
