05/06/2026
Mi smo znali od prve sekunde da je Zoltán Karácsonyi savršen izbor za glavnu ulogu! Drago nam je da su i ostali primjetili te da i mađarski mediji prate nastavak p**a naše predstave!
Iza & Három Nővér - minden, ami színház
“Számunkra – de talán számára is - pályájának egyik fontos állomása lett a Miloš Radović írta Kanáripaprikás cimű produkció, amelyet a 2026-os MITEM keretében mutattak be a Feledi Project és az Asterion Project horvát–magyar koprodukciójaként. Karácsonyi itt főszereplőként lépett színpadra, és ez szimbolikus jelentőségű pillanat volt. Mert a Kanáripaprikás nem „jó társulati munka” volt, hanem központi színészi jelenlét. Egy olyan előadás, amelyben két ember kapcsolati boncolása zajlik, s ahol a színésznek nincs hová elbújnia. Karácsonyi itt megmutatta azt, amit a Vígszínházban addig inkább csak sejteni lehetett: hogy képes hosszú ívű, belső fejlődésre épülő főszerepet is megtartani. Örömmel láttuk, hogy ez nem egyszeri jelenség volt színházi pályáján, éppen holnap meg is nézhető a Thália Színház Arizona Stúdiójában. Ráadásul nem anyanyelvén játszik a darabban, horvátul.”
📷 Jelenet az előadásból - Eöri Szabó Zsolt
Asterion project
Karácsonyi Zoltán különös jelenség a Vígszínházban, nézőként az első pillantásra hajlamosak vagyunk a megbízható társulati ember címkét ráakasztani, dacára, hogy érzékeljük, ott van évek óta a legfontosabb előadások idegrendszerében. A jelenléte lassan szivárog át rajtunk.
Saját nevelésű utánpótlás ő is, Marton László osztályában végzett a főiskolán, a gyakorlata után mégis a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött, onnan érkezett vissza a Vígbe 2011-ben.
A legfontosabb színészi erénye az emberábrázolás pontossága, a dekorativitás hiúsága nélkül tud hiteles lenni a kisszerűségben, a gyávaságban, a nevetségességben, olyakor az elhallgatott fájdalomban. Az ilyen színészeket régen úgy nevezték: jellemszínész, de ma már ritkábban használjuk ezt a szót, pedig Karácsonyi pontosan ebből a régi iskolából dolgozik. Fizikai adottságai első látásra nem hivalkodóak, de rendkívül jól használhatók. Van benne valami közép-európai esendőség, arcán felfedezzük az élet nyomait, „emberalkat.” A szerepeiben a mozgása, jelenléte is – jó értelemben használva e jelzőt - hétköznapi, számos esetben éppen ettől lesz színpadilag gazdag, mert képes úgy belépni egy térbe, mintha véletlenül tévedt volna oda, mégis hordozza egy-egy jelenet lelki súlyát. A hangja sem klasszikus vezető színészi orgánum, karakterhang: enyhén rekedtes, ironikus, néha szinte fanyar. Remekül bánik a félhangokkal. A szöveget szinte odadobja, elejti. Ez a technikája különösen jól működik modern és groteszk előadásokban.
A Vígszínházban betöltött szerepköre sokáig a klasszikus karakterszínészé volt. Azé az emberé, akit rendezők biztonsággal küldenek fel a színpadra, mert tudják: életet fog vinni a jelenetbe, még akkor is, ha csak három mondata van. A főszereplőnek ugyanis eleve kijár a figyelem, a karakterszínésznek azt ki kell harcolnia, és Karácsonyi ezt a harcot nem erőből vívja, nincs benne semmi agresszív színpadi hiúság, de mindig érzi az előadás ritmusát, s úgy helyezi el magát benne, mint egy jó jazz-zenész a zenekarban. Vele kapcsolatban többször kaptuk magunkat azon, úgy tűnik látszólag szolgál, de mégis mintha lassanként uralta volna a jelenetet.
Szóval a Vígszínházban ő az „emberi szerkezet” specialistája, a Csoda Parczer figurájában például azt mutatta meg, mennyire pontosan érzi a groteszk és a realitás közti keskeny mezsgyét. Nem tolja túl a komikumot, nem akar poént gyártani. Inkább hagyja, hogy a figura saját nyomorúsága váljon nevetségessé. Karácsonyi Zoltán a Vígben az a fajta társulati színész, akinek az értékét az idő növeli, akik ötven fölött kezdenek igazán érdekesek lenni. Mert az arcukra egyre inkább kiül az élet, a hangjukba beköltözik a veszteség, és egyszer csak ideális Csehov-, Örkény- vagy Mrożek-hősökké válnak.
Számunkra – de talán számára is - pályájának egyik fontos állomása lett a Miloš Radović írta Kanáripaprikás cimű produkció, amelyet a 2026-os MITEM keretében mutattak be a Feledi Project és az Asterion Project horvát–magyar koprodukciójaként. Karácsonyi itt főszereplőként lépett színpadra, és ez szimbolikus jelentőségű pillanat volt. Mert a Kanáripaprikás nem „jó társulati munka” volt, hanem központi színészi jelenlét. Egy olyan előadás, amelyben két ember kapcsolati boncolása zajlik, s ahol a színésznek nincs hová elbújnia. Karácsonyi itt megmutatta azt, amit a Vígszínházban addig inkább csak sejteni lehetett: hogy képes hosszú ívű, belső fejlődésre épülő főszerepet is megtartani. Nem nagy gesztusokkal dolgozott, idegrendszerrel, apró rezdülésekkel. Örömmel láttuk, hogy ez nem egyszeri jelenség volt színházi pályáján, éppen holnap meg is nézhető a Thália Színház Arizona Stúdiójában. Ráadásul nem anyanyelvén játszik a darabban, horvátul, így az oktondi nézőben, mint mi is tudatosult, hogy a színész szabadkai születésű. (feliratozva van.😎)
📷 Jelenet az előadásból - Eöri Szabó Zsolt
