03/12/2025
Az elmúlt két évtizedben sokkal többször próbálkoztam különböző magyar könyvek külföldi jogainak értékesítésével, mint ahányszor egyértelműen azt éreztem, hogy az adott könyvnek lehet nemzetközi kontextusa. Az utóbbi alig néhány közül is kiemelkedik Halász Rita első könyve. Valamiért teljesen egyértelmű volt, hogy a Mély levegő hangjának nem csak itt e lángoktól ölelt kis országban van akusztikája. Hogy a nyelve és az életérzése is utaztatható. Olyannyira hittem benne, hogy egy este New York Tribeca negyedének egyik jellegzetes francia éttermében órákon át arról győzködtem pár csodálatosan lelkes indie kiadót, hogy ha valamit, ezt kell kiadniuk. Igen, mert ezt egy kicsinek kell... olyan tehetséges kicsinek, akit utána ezért felmagasztal(hat) a The New York Times. Aki osztja a tehetséges fiatal fordító, Kris Herbert lelkesedését. Amilyen például a Catapult főszerkesztője, Kendall Storey. Megtörtént. Olyasmi történt, ami nem kalkulálható, csak hihető. Ami számtalanszor előfordul ebben a szakmában... hogy Nádast New Yorkba invitálja a keleti blokk végnapjaiban Susan Sontag együtt vacsorázni Andrew Wylie-val, hogy Krasznahorkai összebarátkozik az ismeretlen Thomas Pynchonnel, hogy egy magyar gyökerekkel rendelkező brazil szerkesztőt egy római éjszakán az ember meggyőz arról, hogy Lénárd Sándor nem volt a dzsungel mélyén bujkáló doktor Mengele, és a Völgy a világ végén évtizedek múltán végre megjelenik ott, ahol íródott... valamint hogy Jean Mattern, a Christian Bourgois kiadó vezetője (a Gallimard egykori főszerkesztője, többek közt Jón Kalman Stefánsson francia kiadója) egy frankfurti schnitzel közben eldönti, hogy kiadja Halász Ritát.
Örülök, hogy a második könyvét, ezt a hosszan hordott, nagyon másmilyen regényt megjelentethetem a saját kiadómban. Rita a nehezebbik utat választotta: új hangot és új struktúrát az új történethez. Bármennyire is sikeres volt az első. Visszaigazolva számomra azt, amiért az elsőben hinni tudtam. Mert ha van tétnek nevezhető tét egy kis nemzet kortárs irodalmában, az a keresés szabadsága. A korral párbeszédre képes önkifejezés formáinak bátor kísérlete. Ez az a hitelesség, ami nemzetközi viszonylatban is működhet, ami „átjöhet" még fordításban is. Három éve Visky András Kitelepítés című könyve hatott rám hasonlóan, részben a töredezettségében is zavarba ejtően személyes sűrűségével, részben pedig azzal, ahogy a hitet újra az irodalom játékterébe hozza úgy, hogy annak tétje nem a hit bagatellizálása, és nem is az eltávolítása. A Betonba hímezve, bár nagyon más intonációval, valami hasonlóra tesz kísérletet. Egyszerre képes elfogadhatatlannak és szükségszerűnek mutatni azt, ami a lelkünk mélyén egyszerre elfogadhatatlan és szükségszerű.
https://sarkozyestarsai.hu/halasz-rita-betonba-himezve
📷: Sárközy Bence és Halász Rita a debreceni Alföldi Nyomdában a Betonba hímezve gépindulásán 2025. novemberében, a könyv ma már ott van minden könyvesboltban