11/06/2026
Az Emlékiratok könyve megjelenésének 40. évfordulójára a Sárközy és Társai Kiadó különleges, jubileumi kiadással készül. Az exkluzív és limitált példányszámban elérhető kiadvány július 1-től lesz előjegyezhető, és 2026 őszén kerül forgalomba.
40 éve jelent meg Nádas Péter „szabálytalan és súlyos kősziklá”-ja, az Emlékiratok könyve
„az Emlékiratok könyve 1986-ban jelent meg, pontosan abban a »kegyelmi pillanatban«, amikor a tabuk még mereven álltak, ám a kádárista hatalom már túl gyenge volt ahhoz, hogy egy ilyen jelentőségű művet elnémítson, vagyis Nádas Péternek valóban sikerült sebet ütnie, sőt átjárást nyitnia a magyar irodalom »berlini falán«” – írja Bazsányi Sándor, Nádas Péter monográfusa a 40 éve megjelent regényről.
1986 májusának elején leszállította a nyomda az Emlékiratok könyve első példányait a kiadóba, ahonnan Nádas Péter első útja a Városmajor utcába vezetett, hogy Polcz Alaine-nak és Mészöly Miklósnak vigyen belőle. A nekik dedikált kötet ma a szekszárdi Mészöly Miklós Emlékház gyűjteményének darabja. A regény – az akkori szokásjog szerint – nem kerülhetett forgalomba az Ünnepi Könyvhétig.
A Rakéta regényújság idézi fel később azt a jelentet, amikor Sükösd Mihály összefut Nádas Péterrel, akitől azt kérdezi, milyennek találja új könyvét, amiről tudja, hogy már megvan, de még nem láthatta. Nádas így válaszolt: „Gyönyörű! És tudod, hogy mekkora? Képzeld: kilencvenhat deka!”
A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent Emlékiratok könyvének első kiadásából 14 ezer példány került forgalomba, ami még azon a héten el is fogyott, ahogy a korabeli sajtó fogalmazott, „a készlet elég jól kitartott a könyvhét végéig”.
Nádas Péter 1973 nyarán fog hozzá a regényhez, amelynek kéziratát 1974 tavaszán megsemmisíti. Néhány hónap múlva azonban – a Kisorosziban álló 12 négyzetméteres faházban – írni kezdi az Emlékiratok könyvének azt a változatát, amit ma is ismerünk.
1979-ben, a Jelenkor 5. lapszámában jelenik meg az első regényrészlet – Sétánk egy régi délutánon –, melyet a könyv megjelenésig számos újabb publikáció követ ebben a folyóiratban, illetve a Mozgó Világ, az Élet és Irodalom, a Kortárs és az Életünk hasábjain is. 1980-ban – a Nádas-szöveg nyomán – Isten tenyerén ülünk címmel jelenteti meg a Magvető a fiatal írók szövegeiből válogatott antológiáját.
1981 januárjától 1982 februárjáig Nádas Péter a DAAD ösztöndíjával Nyugat-Berlinben él, ahol tovább dolgozik regényén. Szintén Isten tenyerén (In Gottes Hand) címmel jelenik meg a DAAD és a Literarisches Colloquium Berlin (LCB) közös kiadásában a még készülő regényből 1983-ban az első idegen nyelvű részlet Hildegard Grosche fordításában.
Nádas Péter 1985. április 15-én fejezi be az Emlékiratok könyvét.
„Ezerkilencszáznyolcvanöt április tizenötödikén írtam le a regény utolsó három mondatát. Letettem a pontot. A mondat körülbelül a papírlap közepén helyezkedett el, hosszan és ostobán bámultam az üresen maradt helyet, ahol több betű bizony nem lesz. Ennyi év után nem volt több dolgom. Semmi értelme nem lett volna visszaparancsolnom néma helyére a zokogásomat. (...) Annyit tettem, hogy a lap aljára odaírtam a dátumot. A betűk és a számok dülöngélésén láttam, hogy talán nem is tudnék fölállni. Ezerkilencszáznyolcvanöt április tizenöt. Bámultam ezeket a betűket és ezeket a számokat.
És akkor olyan érzésem támadt, mintha ennek az elég kivételes napnak a dátumát valaki már jó előre és jó vastagon belémírta volna. Ezt a napot, ezt a hónapot, ennek az évnek a számait. Ezerkilencszáznyolcvanöt április tizenöt. (...) A számok azonosak voltak apám öngyilkosságának dátumával. A nap, a hónap, és magának az évnek a számai. Az apám ezerkilencszázötvennyolc április tizenötödikén ölte meg magát, én pedig ezerkilencszáznyolcvanöt április tizenötödikén fejeztem be a regényemet.” (Nádas Péter: Ein zu weites Feld)
Illés Endre, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója tartott attól, hogy „az utolsó előtti pillanatban visszavonják a nyomdai engedélyt. Vagy amikor már kinyomták, attól félt, hogy bezúzzák. Arra nem számítottunk, hogy a szisztéma már egészen mással van elfoglalva. Gazdaságilag, katonailag olyan mértékben düledezett az egész birodalom, a szovjet birodalom, olyan mértékben volt versenyképtelen, hogy az apparatcsikoknak nem ez volt a legnagyobb gondja – mesélte a litera.hu-nak Nádas Péter. – Illés Endre, amikor elolvasta a kéziratot, azonnal küldött nekem Gombosszegre egy táviratot, és a táviratban kvázi önmagát is elkötelezte a kiadásra. Ezt később egy hosszú és igen szép, kézzel írt és futárral elküldött levélben megerősítette. Ő akkor már túl volt a nyolcvanon, azt írta, meg akarja érni, hogy ez a könyv megjelenjék. Szuperlatívusz, táviratozta, stop, azt akarom, hogy ez a könyv még életemben megjelenjék, stop, Illés Endre.”
A nagy szakmai és olvasói várakozás után ez a „szabálytalan és súlyos kőszikla”, azaz az Emlékiratok könyve belecsobbant „irodalmunk lassú vizébe, a sodrásnak eddig nemhogy görgetnie, de megmozdítania se nagyon sikerült: idestova másfél éve övezi afféle méltányló csodálkozással elegyes tanácstalanság” – írta a Jelenkor kritikusa, Kis Pintér Imre. A regény a legkülönfélébb jelzőket kapta csodálóitól és bírálóitól. Volt, aki „opus magnum”-ként emlegette, volt, aki „a jelenkori magyar próza kiemelkedő teljesítményei közé” sorolta, „zavarba ejtő és gyönyörűséges olvasmány”-ként írta le egy másik, és akadt, aki úgy vélte, a regényben Nádas „prímtényezőire bontja a valóságot”. Radics Viktória egy helyen különös vallomást tesz, miszerint, „az Emlékiratok könyvéből tanultam meg nagyon szerelmesnek lenni”; Susan Sontag pedig úgy gondolt erre a műre, mint „korunk legnagyobb regénye és a század nagy könyveinek egyike”.
A regény a megjelenése évében megkapta a Szerzői Jogvédő Hivatal az Év könyve jutalmát próza kategóriában, valamint az Örley István Baráti Kör díját – Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című munkájával együtt. Az utóbbi elismerést a Rézkakas étterem különtermében Mészöly Miklós adta át, aki – a Nádas Károlyi Csabának adott interjújában elmondta – valószínűleg nem olvasta az Emlékiratok könyvét. „Olyan mértékben fölbőszítette. Alaine elolvasta. Őt megrázta. Miklós nem reagált, duzzogásba, sértődésbe menekült. Mert úgy érezte, hogy én az ellenkező utat választottam, mint amiről jó tíz éven át beszéltünk. De nem választottam az ellenkező utat. A szintézis igénye nem bennem, benne volt erősebb.”
Radnóti Sándor fogalmazott úgy, hogy „az újabb magyar irodalom szimbolikus pillanata, amikor 1986-ban egyszerre jelenik meg két sarkalatos jelentőségű prózai mű, amelynek semmi köze nincs egymáshoz, a Bevezetés a szépirodalomba és az Emlékiratok könyve. Még választani sem kellett közülük, akkora volt a távolság.”
Az Emlékiratok könyve 1986-os megjelenése után – hiába fogyott el belőle minden példány –egészen 1994-ig nem jelent meg új kiadásban. Az elmúlt 40 évben már tizenhét idegen nyelven – német (1991), holland (1993), svéd (1994), angol (1997), norvég (1997), dán (1997), francia (1998), spanyol (1998), cseh (1999), szlovák (2004), finn (2006), román (2011), olasz (2012), orosz (2014), észt (2015), horvát (2015), lengyel (2017) – sok országban több kiadásban is olvasható.
A regényért Nádas Péter 1991-ben az Osztrák Állami Díj az európai irodalomért (Österreichischer Staatspreis für Europäische Literatur), 1995-ben a Lipcsei Könyvdíj az Európai Megértésért (Leipziger Buchpreis für Europäische Verständigung) kitüntetést veheti át. 1998-ban a szerzőt a Vilenica-díjal ismerik el, és a az Emlékiratok könyve francia kiadását pedig az év legjobb idegen nyelvű könyvének járó díjjal (Le Meilleur Livre Étranger) jutalmazzák.
Az Emlékiratok könyve megjelenésének 40. évfordulójára a Sárközy és Társai Kiadó különleges, jubileumi kiadással készül. Az exkluzív és limitált példányszámban elérhető kiadvány július elejétől lesz előjegyezhető, és 2026 őszén kerül forgalomba.
📷: In Gottes Hand (Isten tenyerén) címmel jelent meg a DAAD és a Literarisches Colloquium Berlin (LCB) közös kiadásában az akkor még készülő Emlékiratok könyvéből 1983-ban az első idegen nyelvű részlet Hildegard Grosche fordításában, a bortón szereplő szerzőfotó Renate von Mangoldt fényképe.
