18/08/2026
Két hét szabadság – és három nap múlva mintha el sem mentünk volna?
Nyáron is akad munkánk - most épp egy vezetői kultúra diagnózist készítettünk.
Az eredmények elemzése közben érdekes jelenségre lettünk figyelmesek.
A résztvevők egy része még a nyaralása előtt, mások már utána töltötték ki a kérdőíveket. És a két csoport válaszai között érezhető különbséget láttunk.
Akik már visszatértek a szabadságról, pozitívabban látták ugyanannak a szervezetnek a működését. A nehézségeket kevésbé ítélték súlyosnak, optimistábbak voltak, összességében kedvezőbb képet festettek a szervezeti kultúráról.
Természetesen ebből nem állíthatjuk, hogy mindezt a nyaralás okozta. Nem erre terveztük a diagnózist, és nem kontrollált kutatást végeztünk.
De az eltérés elég volt ahhoz, hogy elkezdjen bennünket foglalkoztatni egy kérdés:
Lehet, hogy néha nem a munkahely változik meg – hanem az, ahogyan látjuk?
A regenerációval foglalkozó kutatások szerint nagyon is lehet ebben valami. A szabadság hossza számít, de önmagában nem garantálja, hogy valóban feltöltődünk. Legalább ennyire fontos, hogy sikerül-e pszichológiailag is elszakadnunk a munkától – nemcsak becsukni a laptopot, hanem fejben is kilépni abból, ami egész évben foglalkoztat bennünket.
A problémák ettől még valószínűleg ugyanott maradnak.
De lehet, hogy kipihentebben már nem pontosan ugyanazt látjuk bennük.
Képzeljétek csak el, mit hozhatna, ha el tudnánk nyújtani a szabadság utáni "visszaállás" idejét? Mi lenne, ha tartósíthatnánk ezt? Rendszeres pihenéssel? Vezetői odafigyeléssel? Konfliktusok kezelésével? Igazságos, mindenki által elfogadott játékszabályok alkalmazásával és betartásával?
Pszichológiai biztonsággal?
És akkor jön is a következő kérdés: ehhez mennyi idő kell?
Felveheti e a versenyt egy jól megélt hosszú hétvége két hét nyaralással, amit félig még mindig a munkahelyünkön töltünk – csak éppen egy napágyból?
Nézzük meg az augusztus 20-i négynapos hétvége után - mint Seherezádé, visszavárunk a folytatáshoz!
