11/08/2026
Egyik legjobb barátom mesélte, hogy pár hete rájött valamire: a feleségével fájdalmas témákról úgy beszélgettek üzenetekben, hogy az üzeneteket valójában nem ők írták. A ChatGPT és a Gemini levelezett egymással. A két mesterséges intelligencia gyakorlatilag lefolytatta helyettük azt a beszélgetést, amit valójában nekik kellett volna. Ez egyrészről persze remek hír, mert higgadtabban kapcsolódnak, nem vágnak egymás fejéhez olyasvalamit, amit később megbánnának. Másrészről viszont a kilúgozott, agressziómentesített és semlegesített üzenetekből valahogyan eltűntek ők: a fájdalmuk, a világlátásuk, a sztorijaik, a szomorúságuk és erejük.
És be kell valljam, amikor ezt hallottam, magamra ismertem. Terapeutaként rengeteget levelezem angolul külföldi kollégákkal, szupervízorokkal. Az angolom jó, de nem teljesen anyanyelvi szintű, így sokszor segítséget kérek egy-egy levél megfogalmazásához. Amikor egy kollégától a válasz túl gyorsan érkezik ahhoz, hogy azt a másik fél valójában megírhatta volna, hosszú gondolatjelekkel van tele a szöveg, kifogástalanul udvariasak a mondatok, semmi darabosság, semmi, ami elárulná, hogy valaki éppen keresi a szavakat vagy épp írás közben gondolja ki, mit írjon, akkor elkedvetlenedem. Mintha mindenki egyszerre tanult volna meg tökéletesen fogalmazni - csak közben nem vagyunk igazán kapcsolatban sem magunkkal, sem egymással. És ez valóban elszomorító...
Ez a simaság egyébként mindenhol ott van már. Az ingatlanhirdetések fele ugyanazzal a madárcsicsergős, napfényes reggellel indít, mert azokat is a ChatGPT írja, de sorolhatnám az önéletrajzokat, állásinterjú-válaszokat, a randiapp bemutatkozókat, vagy a beszélgetéseket potenciális leendő párunkkal. Egy 2026-os hazai kutatás szerint a párkeresők kétharmada már kért segítséget AI-tól ahhoz, hogy megfogalmazza, amit érez, egyharmaduk pedig saját gondolatai megírásában kért segítséget. Egyre több levél lesz kerekebb, udvariasabb, hibátlanabb, és egyre kevesebb bennük az, ami tényleg a miénk.
Persze nem a technológiával van bajom, hiszen nekem is eszméletlenül megkönnyíti a munkámat: olyan dolgokat tudok egy óra alatt elvégezni, ami korábban egy napig tartott volna.
A baj ott kezdődik, amikor az AI már nem a mi általunk megszült mondatokat csiszolja, hanem helyettünk fogalmaz, kitalálja mi van bennünk. Ráadásul örömünk megosztása, a bocsánatkérés, határaink megvédése, az, hogy elmondjuk mi bánt minket úgy, hogy a másik tényleg meghallja, az mind egy-egy izom. Ha rászokunk, hogy valaki más emeli helyettünk a súlyt, akkor ezek az izmok idővel elsatnyulnak. És pont akkor nem tudunk majd élőben, egy nehéz beszélgetés kellős közepén, szemtől szemben előhúzni egyetlen őszinte, saját mondatot sem, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá.
Arra törekszem a saját gép előtti életemben, hogy előbb fogalmazzam meg ami bennem van úgy, ahogy tudom - esetlenül, dadogva, tökéletlenül, bénán. Néha kimondom hangosan, mielőtt bárkinek elküldeném a levelet. És csak utána, ha kell, kérek segítséget a csiszoláshoz.
Azt érzed, hogy a saját hangod kezd elveszni a "tökéletes" válaszok mögött? Vagy nehezen mondasz nemet, mert azt hiszed mások mindig meggyőzőbbek nálad, esetleg zavarba jössz egy dicsérettől? Egyre inkább képernyőn keresztül kommunikálod azt, amit szemtől szemben kellene? Akkor most van egy lehetőséged rá, hogy ezt élőben, valódi emberekkel gyakorold, ne pedig egy chatablakban. Az Asszertív Akadémia augusztus 29-i tréningjén párokban és kiscsoportokban azonnal kipróbálhatod, amit tanulsz, és visszajelzést kaphatsz a saját teljesítményedről. Gyere, gyakoroljuk együtt azt, amit egyetlen AI sem tud megtanulni helyettünk - élő emberekkel, élőben.
👇 Te kire gondoltál most, amikor ezt olvastad?
Kép forrása: Andrea De Santis @ Unsplash, Szöul, Dél-Korea
