24/03/2026
19 éve halt meg Kaszás Attila.
Harmincvalahány éve láttam őt először színpadon a Dühöngő ifjúságban — Eszenyi Enikő és Szarvas József mellett (videó a megjegyzésben).
Sosem fogom elfelejteni annak az előadásnak a légkörét.
Sokkoló volt. És felejthetetlen.
Úgy játszottak, hogy nézőként szinte mi is belekerültünk abba a mérgező kapcsolati hálóba,
ahonnan senkinek nem volt menekvés.
Meghatározó élmény volt.
Mert vannak kapcsolatok,
ahol a feszültség az alapállapot.
Ahol a szeretet és a bántás összemosódik.
Ahol az ember egy idő után már nem is tudja, mihez képest van „rosszul”.
Éltél már hasonló kapcsolatban?
Vagy esetleg most is benne vagy — csak már nagyon elfáradtál?
A kilátástalannak tűnő helyzetek is el tudnak rendeződni, ha nem egyedül kell velük megküzdenünk.