13/10/2026
Ági Gergely gondolatai Cserhalmi György önálló estjéről és az érzelemszabályozásról
Egyik este az Örkényben ültem, Cserhalmi György önéletrajzi estjén. Felemelő, szívszorító, keserédes színházi élmény volt. A két és félórás monológban felvonultak szülők, nagyszülők, testvérek, javítóintézeti szenvedés, a színésszé válás élményei, a harc súlyos betegségekkel és persze a híres akadémiai székfoglaló beszéde is. És volt még valami, ami fontos eleme volt az élménynek.
A bizonytalanság. Tudatosan beépítve ott volt végig a színpadon Cserhalmi lényében, egészségi állapotában: időnként megbicsaklott a mozdulat, a ritmus, a figyelem, elakadt a szó.
És közben életre kelt a süvítően cserhalmis, karakteres világ lázadással, humorral, fájdalmakkal, örömökkel.
És ott volt a színpadon a bizonytalanság mellett maga a megtestesült bizonyosság is: Sütő Anikó, súgó. Feltették a színpadra. Láthatóan, vállalva. Mintha azt sugallta volna az egész tér: itt a bizonytalanság és a bizonyosság együtt építi a teret. Cserhalmi a színpadra lépve határozott gesztussal szövetségesként köszöntötte a súgót.
Ez a kép azóta is sokszor beugrik. Például, amikor látok vezetőket „egyszemélyes darabot” játszani bizonytalan helyzetben, amit sokszor az ezzel járó érzések tesznek nehezen elviselhetővé: a félelem, a tehetetlenség, a sürgető vágy, hogy végre legyen biztos válasz.
A bizonytalanságtűrés ezért az érzelemszabályozáson is múlik: hogy növekvő feszültségben is tudjunk figyelni, kapcsolatban maradni magunkkal és másokkal, megválasztani, hogyan reagálunk.
Ehhez vezetőként is érdemes helyet csinálni egy „súgónak”. Lehet ez valaki, akiben megbízunk, aki segít rálátni, mi történik velünk, amikor elvisznek az érzelmeink. És létrehozhatunk magunkban is egyet: egy figyelmes belső hangot, ami észreveszi, ha kibillenünk, megkérdezi, mi érintett ilyen érzékenyen, és hagy egy kis időt, mielőtt kimondjuk a következő mondatot.
https://ascon.hu/program/adaptiv-leadership-vezetoknek/