07/10/2026
Nem kell tovább cipelned valaki fájdalmát ahhoz, hogy tiszteld azt, amin keresztülment.
Néha úgy őrizzük azok történetét, akik előttünk jártak, hogy észrevétlenül a terheikből is viszünk tovább.
A félelmet.
A veszteséget.
A kirekesztettséget.
Azt az érzést, hogy egyedül kell boldogulni.
Mintha azzal, hogy letesszük, amit ők cipeltek, belőlük is elengednénk valamit.
Pedig a kettő nem ugyanaz.
Megőrizhetem a történetedet.
Tisztelhetem azt, amin keresztülmentél.
Mesélhetek rólad a gyermekeimnek és az unokáimnak.
És közben mondhatom azt is:
Ami a te életedhez tartozott, azt nálad hagyom.
A szeretetet és a tiszteletet viszem tovább.
Én pedig megyek a saját életembe.
Ha szeretnél saját témával állítani, szeretettel várlak családállításra, minden szerdán 18 órától.