15/10/2026
💔 „Örülj, hogy van hová visszamenned!”
Hányszor hallottam már ezt a mondatot! 🙄 És szinte mindig akkor kerül elő, amikor egy kisgyermekes anya elmeséli, hogy milyen nehézségekbe ütközött a munkába való visszatéréskor.
Nem kapott béremelést, pedig a távolléte alatt az ugyanolyan munkakörben dolgozó kollégái fizetése emelkedett? Örüljön, hogy visszavették!
Másik, alacsonyabb beosztású munkakört ajánlottak neki, és úgy érezte, nincs igazán választása? Örüljön, hogy egyáltalán van munkája!
Négyórás részmunkaidőben dolgozik, de rendszeresen több munkát várnak el tőle, mint amennyi ennyi időbe belefér? Ne panaszkodjon, örüljön, hogy megengedték neki a részmunkaidőt!
Értem én, hogy sokan jó szándékkal mondják ezt. Hogy a munkahelyek megtartása nem mindig egyszerű, hogy vannak nehéz helyzetben lévő munkáltatók, és hogy nem minden anyukának sikerül úgy visszatérnie a munka világába, ahogyan szeretne. De ettől még nem lesz rendben minden, ami a visszatérés során történik❗️
Ha egy anya elmondja, hogy nem kapta meg a neki járó béremelést, vagy a beleegyezése nélkül akarják másik munkakörbe helyezni, akkor nem az a jó hozzáállás, hogy örüljön annak, hogy van munkahelye. Hanem az, hogy megnézzük, a munkáltató jogszerűen járt-e el? És ha nem, akkor milyen lehetőségei vannak az anyukának.
Persze, lehetnek olyan élethelyzetek, amikor egy édesanya kénytelen elfogadni egy számára kedvezőtlen megoldást. Mert szüksége van a fizetésére, mert nem tud egyik napról a másikra másik állást találni, vagy mert egyszerűen nincs ereje egy munkahelyi konfliktushoz. Ezt is megértem. De attól, hogy valaki nem tud vagy nem akar kiállni a jogaiért, még nem válik elfogadhatóvá az, ami vele történt.
Én sokkal szívesebben hallanám ilyenkor azt, hogy „Nézzük meg, mit tehetsz!”, mint azt, hogy „Örülj, hogy van hová visszamenned!”
Te találkoztál már ezzel a mondattal❓
