15/10/2026
Milyen egyszerű lenne, ha egy coaching folyamatba belépve le tudnánk tenni az ajtó előtt mindazt, amit magunkkal hozunk. A saját történetünket, a családi mintáinkat, a hiedelmeinket, a lojalitásainkat, és azokat a szabályokat is, amelyekről talán nem is tudjuk, hogy ott vannak bennünk.
Csakhogy senki nem érkezik semlegesen. Mindenki egy olyan rendszerből jön, amelyben megtanulta, mit jelent a szeretet, a felelősség, a siker, a konfliktus, a gondoskodás, a teljesítmény, az alkalmazkodás vagy az önállóság.
Erről szólt az ICF előadásom „A coach saját rendszere mint eszköz vagy akadály a változásban” címmel. A családi rendszerünk a coachingban ritkán jelenik meg látványosan, sokkal inkább apró jelekben: abban, hogy kinek a történetével érzünk különösen erős együttérzést, mikor kezdünk el jobban aggódni a kliensért, milyen működést tartunk természetesnek, vagy milyen változást szeretnénk nagyon gyorsan előidézni nála.
Ezek a reakciók elsőre teljesen szakmainak tűnnek, hiszen segíteni akarunk. Közben az is lehet, hogy bennünk mozdult meg valami, és a saját rendszerünk válaszol arra, amit a kliens történetében hallunk. Ezért gondolom úgy, hogy az önreflexió és a szupervízió a szakmaiság szerves része, mert a külső nézőpont megmutatja azt, amit belülről már nehéz észrevenni.
Szerintem az egyik legnagyobb fejlődési lehetőségünk szakemberként az a kérdés, hogy mi történik most bennem, és ebből mi tartozik a klienshez. A coach saját rendszere ugyanis eszköz is lehet, hiszen segít kapcsolódni, érzékelni, kérdezni, jelen lenni. Akadállyá akkor válik, ha észrevétlenül elkezdi vezetni a folyamatot.
Tudom, hogy te is folyamatosan szeretnél fejlődni, ezért október 26-án ingyenes, élő webinárt tartok, új esettanulmánnyal.
Regisztrálj itt:
https://personalguide-webinar-260209.subscribepage.io/
