09/04/2020
Lassan egy hónapja tart a karantén-időszak. Hogy jó ez vagy rossz? Azt hiszem, ez egy korszak, és a korszakok nem jók vagy rosszak, hanem semlegesek. Ha megtalálod benne a helyed, akkor a körülményekhez képest kényelmesen fogod érezni magad, ha nem, akkor szenvedni fogsz.
Én így élem meg:
Magánemberként
Szalonnasütés, grillezés.
Végre nem csak arra használjuk a kertet, hogy folyton csak nyírjuk a füvet, aztán amikor van egy kis szabadidőnk, rögtön elutazunk valahová.
Üzletileg
Gyártó cég vagyunk, és azoknak is dolgozunk, akik most az első vonalban vannak. A gépeket nem tudjuk hazatelepíteni, így valakinek mindig bent kell lenni.
Egyszerre mindig egy ember van a cégnél, ő a mindenes. Elég feszes, de működik. Így nem tudjuk elfertőzni egymást. (Én is bejárok, időarányosan, mert csak olyat kérek mástól, amit én is megteszek.)
Viszont nálunk nem csökkentett munkaidő van felpénzért, hanem fél munkaidő teljes pénzért. Ahogy most átszerveztem, az jó lesz arra az időszakra, amikor minden újraindul, mert ezzel a munkarenddel meg lehet sokszorozni a kapacitásunkat. Mármint azzal, hogy minden folyamat a kisujjunkban van, és nyomás alatt is tudunk teljesíteni, akkor is, ha nincs segítség.
A hirdetések ára az egekben, látszik, hogy ahogy szűkül a piac, egyre nagyobb pánikban egyre magasabbak a licitek. Számítottam rá, és amikor 13-án bezártak az iskolák, 16-án, hétfőn végighívtam a top 100 vevőnket. Elmondtam, hogy vagyunk, dolgozunk, mi változott nálunk, mit hogyan tudunk szervezni. Majd a CRM rendszerből kiküldtem a sok-sok ezer cégnek ugyanezt.
Meglepően hatékonynak bizonyult.
Amikor otthon vagyok, igyekszem a minimális (munkakezdéskor és a nap végén) egy-egy telefonnal indítani és zárni a napot. Így az otthon töltött idő valóban otthoni idő.
Családfőként
Megbeszéltük, hogy heti egyszer van közért-kommandó. No shopping. Tipp: egy nagy A/4-es papírra kell felírni a bevásárlólistát, lehetőleg abban a sorrendben, ahogy a cuccok a boltban egymást követik, így gyorsan végig lehet szaladni. A telefonos lista nem jött be: maszkban nem ismer fel az arcfelismerő, gumikesztyűben pedig állati macerás a telefonkódot nyomkodni.
Egy füst alatt bevásárolok magunknak és a család 65 pluszosainak is, aztán nekik egyből el is viszem a zsákmányt.
Tipp2: 9 előtt nagyobb a választék, mint 12 után, viszont 9 előtt nagyobb a tömeg.
Tipp3: meglepően jó a választék a kisebb bolthálózatoknál.
Autóvezetőként
Kipróbáltam, milyen itthon 90-nel menni az autópályán - és nem előzött meg senki. Vicces volt. Utoljára Izlandon történt velem ilyen, de ott ez a megengedett legnagyobb sebesség. És azt kell mondjam, ez az a tempó, ahol a lelked még lépést tud tartani a testeddel. Good fun.
Az egészet úgy fogom fel, hogy a mi generációnk megúszta a háborúkat, de van lehetősége megtapasztalni, megtanulni azt, amit a nagyszüleink felnőttként, a szüleink gyerekként átéltek. Csak nekik nem pár hét (vagy hónap) önkéntes szobafogság volt, hanem 5 év létbizonytalanság, és bizony ott lőttek is. Mi most egész olcsón kóstolhatunk bele abba, ami nekik csontig hatolt. Nagymamám mesélte, amikor a háborúban már csak zongoráért adtak lisztet. Hol van ez attól? Edződik a tűrőképességünk. (Illetve kinek edződik, kinek fogy.) És a gyerekeinknek is hitelesen mutathatjuk meg, hogy hogyan kell egy kicsit lassabban élni, hogyan kell készletekkel gazdálkodni, hogy van olyan, hogy valami nincs a boltban, vagy nem pont a kedvenc ízben van. Mindez persze nincs ingyen: mindannyian sokat bukunk most, de az ár nem irreális. Rengeteget tanulunk, és ez jó.
Vagyok olyan szerencsés, hogy mindenkim egészséges, így van okom derűsen szemlélni mindazt, ami történik. Bár szeretünk győzni, de az is egy kaland, és az is egy jól használható élettapasztalat, amikor veszítesz.
Sokféle emberi magatartást látok, olyan ez, mint a Titanic utasainak a története. Tanulságos.
Érdekes figyelni, ki hogyan áll az egészhez. A hadifoglyok közül azok, akik abban reménykedtek, hogy “majd karácsonyra hazamegyünk” vagy “majd nyárra”, szinte mind meghaltak. Mert amikor eljött a céldátum, és mégse lett vége a fogságnak, kialudt a fény az alagút végén, és feladták. Itt most nem érdemes számolni a napokat. Érdemes inkább megélni. Kipróbálni mindazt, amit közönséges napokon nem lehet.
Kibírjuk röhögés nélkül, de legalább annyi előnye van, mint hátránya.
