21/05/2026
Miért is kéne alkalom egy szép ruhához?
A napokban egy Duna-parti tanösvényen sétáltam a kutyámmal. Kellemes, tavaszias délután volt, enyhe napsütéssel, nem túl sok emberrel, de a jó idő már többeket kicsalt a természetbe.
Az én tekintetem ilyenkor leginkább a földet pásztázza a kutya környezetében, a kisasszony ugyanis előszeretettel támad mindenféle hátrahagyott ételmaradékra, különösen kiflivégekre.
A mellettünk elhaladó edzőcipők, futócipők, bakancsok és sportcipők között egyszer csak feltűnt egy rózsaszín körömcipő.
A másodperc tört része alatt visszanéztem.
Körömcipő.
Egy vadregényes tanösvényen.
Karnyújtásnyira a horgászbotoktól.
Felpillantottam.
A viselője egy hatvanas hölgy volt. Finom, gyöngyházszínű egyberuhát viselt, a csuklóján női karóra, szőke haja feltűzve. Egy férfi karjába karolva haladt el mellettem, vagyis legyünk őszinték: egy férfikarba kapaszkodva próbált nem pofára esni a körömcipőhöz méltatlan környezetben.
Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk. Talán érzékelte az arcomra kiülő döbbenetet, mert egy „ez van” kis grimasz futott át az ajkain.
A fejemben azonnal megszólalt a filmes narrátor:
Yep, that’s me. You’re probably wondering how I ended up in this situation.
Rögtön feltételeztem, hogy ez valószínűleg egy randevú. A hölgy bizonyára nem Duna-parti andalgáshoz öltözött, csak az események megállíthatatlan láncolata vezethette a sáros környezetbe.
Kuncogtam, és titokban utánuk sandítottam.
Sirassunk el egy szép cipőt.
Hősi halált halt.
Viszont a távozó hölgy csinos sziluettjét látva rádöbbentem, hogy az elmúlt időszakban bizony kicsit belekényelmesedtem a „kutyasétáltató” szettekbe.
Hazaérve kinyitottam a ruhásszekrényemet, és rápillantottam az „egyszer egy évben, ha alkalom van” szekcióra.
Miért is kéne alkalom egy szép ruhához?
– Legyen holnap „indokolatlanul felvett szépruha munkanapunk?” – kérdeztem Zümit, aki épp elhelyezkedett az ágyában, és a Duna-parton hagyott kiflivégeken szomorkodott.
Úgyhogy így történt, hogy egy teljesen átlagos, teljesen megszokott, teljesen eseménytelen hétköznapon kivasaltam és felvettem egy „egyszer egy évben, ha alkalom van” darabot.
És még ha körömcipőt nem is vettem hozzá, mert legyünk őszinték, kutyasétáltatáshoz körülményes, biztos lesz még folytatás.
