17/12/2021
Hallgass magadra és baráti tanácsok. Hogyan hozzunk jó döntéseket az életben?
Vannak lényeges döntések az életben. Hová költözzünk, milyen foglalkozást válasszunk, ki mellett köteleződjünk el, mikor bontsunk fel egy kapcsolatot, vállaljunk-e, mikor gyereket. Hasonlóan fontosak, ha nem is ennyire húsbavágók, hogy a gyerek menjen-e már iskolába, melyikbe, hogy alakítsunk egy kapcsolatot, rokonnal, baráttal, mivel töltsük a személyes szabadidőnket, vegyünk-e fel hitelt, satöbbi, satöbbi.
Úgy tűnik, sokszor nehéz ezeket a döntéseket meghoznunk. Minden irányba vannak érvek, vágyak, szempontok. Egyszerre szeretnénk ilyen és olyan módon jól járni, és elkerülni a lehető legtöbb hátrányt. Ezek sokszor nem is pontosan összehasonlíthatók, nem csak az előnyök-hátrányok mértéke más, hanem a jellege is. Egy egészen összetett halmazban kell utat találnunk, ahol ráadásul sok a bizonytalan tényező. Nem áll minden információ a rendelkezésünkre. Mégis, valahogy választanunk kell. (A nem választás is választás.)
Az estetek egy részében nem egyetlen jó döntés van. Jó lehet ez is, és jó lehet az is. Jó lehet az is, ha ott élek, ahol születtem, mert sokakat ismerek, kiépített kapcsolatrendszerem van, értek minden mozzanatot, de jó lehet az is, ha messzebb költözöm, új vagyok, de több lehetőséghez férek hozzá.
Ahogy megfigyeltem, talán két hibát szoktak leginkább elkövetni az emberek.
Az egyik, hogy nem döntenek. Túl sokáig hezitálnak, mérlegelnek, túl sokáig húzzák-halasztják. Közben próbálnak információt gyűjteni, gyötrődnek, beletesznek sok-sok energiát. Pedig lehetetlen „minden” alapján dönteni, és nincs egyetlen, objektíve jó döntés. Eleve, objektivitás sincs. Amúgy sincs, nemhogy személyes döntésekben. A szemléletünket, perspektívánkat keresztül-kasul hálózzák a személyes preferenciáink, érzelmeink, tapasztalataink. Minden egyes személyes döntésünk egy hús-vér szövet, vérerekkel, saját életünk sejtjeivel. Nem beszélve arról, hogy az a döntés, amit most meghozunk, ebben a pillanatban valamilyen, és miközben éljük, haladunk a választás valóságában, alakítjuk tovább. Ilyen módon a döntésünk nincs „kész”. Maga a döntés csak egy beavatkozás a megvalósulás útján.
Éppen ezért az egyik javaslatom, hogy dönts! Köteleződj el! Az elköteleződésed nagyon jelentős tényező a döntésed sikerességében. Ahogy mondják, az igazi mesék nem akkor végződnek, amikor a főhős és a főhősnő egymásra találnak, hanem éppenséggel akkor kezdődnek. Hogy a döntésük jó volt-e, attól függ, ahogyan ezután élnek. És ez minden döntés metaforája. Ha döntöttél, és mellette cselekszel, a döntésed minden bizonnyal jó volt, ill. jó lesz.
A másik hiba, hogy az emberek nem bíznak magukban. Előbb megkérdeznek boldog-boldogtalant, mintsem leülnének, csendben befelé figyelve, mi jön a mélyből. A baráti tanácsok éppenséggel sokszor nem csillapítják, nem növelik a zajt, és a barátok nem mindig úgy nyúlnak a kérdéshez, ahogy kellene. Nekik könnyű, nem ők élnek együtt a döntés következményeivel. (Erről többet esetleg egy későbbi cikkben.) Te viszont a legtöbbet tudsz a saját helyzetedről (persze néhány ügyben szükséges az alapvető informálódás), de utána te vagy a külső-belső összkép legfőbb ismerője, senkinek, rajtad kívül a világon senkinek nincs annyi tudása a kérdésről, mint neked.
Ülj le, szó szerint, és jelképesen, figyelj befelé, ha megfelelően lecsendesítetted magad, előbb-utóbb egy hang erősebbé válik, mint a többi.
Ez a te döntésed!
