04/07/2025
💽 „A ZFS snapshot bosszúja” - Vogon költemény
(Alfejezet a töredezett tárolás nagy könyvéből)
I. versszak – az elbizakodott kezdés
„Használj ZFS-t, örökké megőriz mindent!” – mondták.
De most már mindent őriz. A múltbéli bűneimet is.
zfs list -t snapshot – hosszabb, mint a családfám.
Egyik se törölhető. Mert valahol mountolva van. Talán 2009 óta.
II. versszak – amikor már ő irányít
zfs destroy? Csak kacag. Függőségek börtönében él.
Az egyik snapshot az anyja, a másik a gyónása.
Clone-oltam valamit – nem emlékszem mit.
Most minden örökre ott van, mint egy XML formátumban mentett hiba.
És már ő dönt: mi marad, mi töröl, mi bootol.
III. versszak – a múlt árnyéka visszatér
Volt egy rollback, amit nem kértem.
De ZFS tudta, hogy mégis azt akartam valahol mélyen.
Visszazökkentett három kernelverzióval lejjebb,
és azt suttogta: „Ez volt az utolsó működő állapotod.”
A frissítéseim sírva olvadtak el a cache-ben,
a zpool status pedig csak annyit írt: „DEGRADED, mint az életed.”
IV. versszak – epilógus, hol nincs menekvés
zfs list | grep ‘hope’ – semmi találat.
zfs list | grep ‘pain’ – több sor, mint RAM a gépben.
De a legnagyobb snapshot még most is nő. Ó, bosszú, a neved ZFS.