09/08/2020
🙏🏻❤️
Az élet egy nagy adok kapok. Vagy szerinted ez haszonleső szemlélet? Szerintem nem. Csak a kapok (legtöbbször) nem ugyanonnan jön, mint ahová én adok. Sőt, a legtöbbször nem onnan.
A nagy közösbe teszek be és onnan kapok vissza. Nem akkor veszek ki és nem annyit veszek ki, amennyit én elgondolok. Akkor kapok és annyit, amennyire akkor és ott szükségem van. De erről nem én döntök. Szerencsére. Számomra túl nehéz döntés lenne.
Ha a barátnőm felhív és megkér, hogy hozzam el a suliból a kisfiát az én két leánykámmal együtt, akkor megteszem neki. Ha a héten harmadszorra hív fel, akkor biztos nagyon nehéz hete van... Majd ő felhív pénteken és boldogan újságolja, hogy képzeljem el: ma odaér a kisfiáért, sőt, elhozza egy másik barátnője kisfiát is, mert most az az anyuka nem fog odaérni időben és megkért őt... Segítséget kapott, amikor szüksége volt rá. Segítséget nyújtott, amikor tudott. Engem nem zavar, hogy nem az én lányaimat hozta el, mintegy cserébe. Mert nekem meg megcsinálja a grafikus unokatestévérem azt a számára 15 perces, számomra megoldhatatlan feladatot, ami éppen az utamban terpeszkedik. Adtam amikor tudtam és kaptam, amikor szükségem volt rá.
Néha el sem tudjuk hinni, hogy az, a számunkra apróság mekkora dolog a másik embernek. Azt adom, amit tudok és azt kapom, amire szükségem van.
Nem tudom ki, hogy van vele, nekem néha a kapok része nehezebben megy. Olyankor azt érzem, hogy miért jár ez nekem? Más is kap ilyen „potyalehetőségeket”?
Egy rövid személyes történet: néhány éve egy komoly megmérettetés előtt álltam. Hetekkel korábban egy lakberendező üzletben megpillantottam kerámia rózsákat, gyönyörűek voltak. Azt mondtam, hogy ha sikerül a dolog, akkor kapok magamtól három ilyen rózsát. A megmérettetés sikerült és úgy ahogy voltam, kiskosztümben rohantam a boltba, hogy megajándékozzam magamat. Ez így volt stílusos. Kérdezte az eladó, hogy mi ez az izgatottság? Elmeséltem neki ittlétem okát és hogy ez most egy sikeres államvizsga jutalma – magamtól magamnak.
Azt válaszolta:
- „Akkor engedje meg, hogy megajándékozzam Önt most ezekkel a rózsákkal. Én ezzel gratulálok Önnek teljesítményéhez.”
Nagyot néztem. Ajándék? Egy budai bevásárlóközpont üzletében? Fogjam meg, és sétáljak ki az ajtón fizetés nélkül? Erre az eladó megkérdezte:
- „Problémái vannak az elfogadással?”
- „Azt hiszem igen!” – motyogtam a választ.
- „Akkor gyakorolja egy kicsit! Ez egy remek alkalom.”
Az élet egy adok-kapok. Úgy is mondhatnám, hogy amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten. Csak az nem egyazon a kapualjban történik. Legtöbbször más helyen, más emberekkel, más összefüggésekben. Tudjunk adni és tudjunk kapni.
Ha egyetértesz vele, ha szeretnéd, hogy minél többen nézzenek ezen a szemüvegen keresztül, akkor most egy megosztással hozzájárulhatsz ehhez! Köszönöm!
