15/10/2014
A szalagavatók története a 19. század első felére nyúlik vissza. Valamikor 1830 táján, Selmecbányán rendeztek először úgynevezett „valétabált”. A „valétálás” a latin „Valete!” szóból ered, amelynek jelentése „Éljetek boldogul!”. „Valete!” – szólt az útra bocsátó áldás az Alma Mater részéről. A „valétálás” hagyománya ma is fellelhető, de nem a középiskolákban, hanem a selmecbányai kötődésű felsőoktatási intézményekben (például Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetemen).
Hajdan a bál szalagszenteléssel indult, majd fáklyás menettel folyatódott, ma a végzősök műsora és tánca vezeti be a szalagtűzést. Persze a készülődés hónapokkal a szalagavató előtt elkezdődik, hogy a kijelölt dátumra minden készen álljon. Számos összetevője és kelléke van a bálnak, amelyen a szülők talán először szembesülnek azzal, hogy gyermekük felserdült, és ifjú emberként a felnőttkor küszöbén áll.
