Változás- és Válságmenedzserek Országos Egyesülete

27/06/2026

Ötven oldalnyi jegyzet még nem diagnózis.

Van egy része a szervezeti diagnózisnak, amiről ritkán beszélünk. Azt gondolhatják a résztvevők, hogy a legnehezebb feladat a felkészülés. Megismerni a céget, átnézni minden nyilvánosan elérhető adatot, elemezni a pénzügyi mutatókat, összerakni az interjúk kérdéseit.
Mások azt hihetik, hogy a tulajdonosi, vezetői és munkavállalói beszélgetések jelentik az igazi kihívást. Figyelni, kérdezni, jegyzetelni, visszajelezni, meghallani azt is, amit nem mondanak ki és arra is rámutatni és kimondatni velük, mert csak az ér, az használható, ami elhangzik.

Számomra a legnagyobb felelősség ezután kezdődik, amikor ott van előttem ötven oldalnyi jegyzet. Egy kisebb szervezetnél is ennyi gondolat, mondat, érzés, probléma, ötlet és összefüggés gyűlik össze néhány nap alatt, amiből nem lehet egyetlen sort sem félretenni. Nem maradhat ki egy fontos mondat, egy visszatérő minta vagy egy elsőre jelentéktelennek tűnő megjegyzés sem, mert gyakran éppen ezek kapcsolják össze a történetet.

Ilyenkor kezdődik az a munka, amikor a nyers információból rendszert kell építeni. Témaköröket kialakítani. Megtalálni az összefüggéseket. Különválasztani a tüneteket az okoktól. Felismerni, hogy ugyanarról a jelenségről beszél-e a tulajdonos, a vezető és a munkavállaló, csak más nézőpontból.

Számomra ez a szervezeti diagnózis legnehezebb része és egyben a legszebb is. Ezen múlik, hogy a végén nem egy hosszú jegyzetkupac kerül az asztalra, hanem egy olyan strukturált, átlátható és értelmezhető diagnózis, amelyben a tulajdonosok, a vezetők és a munkatársak is felismerik a saját szervezetüket. Nemcsak a problémákat látják meg benne, hanem azokat az összefüggéseket is, amelyekre a mindennapi működés közben, a mókuskerékben nincs rálátásuk.

A diagnózis valódi értéke nem az összegyűjtött információ mennyiségében rejlik, hanem abban, hogy sikerül-e úgy rendszerezni és értelmezni az elhangzottakat, hogy azok új összefüggéseket mutassanak meg, hogy a fejlesztési javaslatok előtt is értelmet nyerjen az egész folyamat, és senkiben ne maradjon ott a kérdés:

„Mi értelme volt ennek?”

25/06/2026
25/06/2026

A túl tudatos kommunikáció ugyanúgy távolságot teremthet, mint a rossz kommunikáció.

Ma egy kkv diagnózis beszélgetés során egy magasan képzett vezetővel arról gondolkodtunk, hogy mi történik akkor, amikor valaki jól ismeri és tudatosan használja az asszertív kommunikáció és a coaching eszközeit, majd bekerül egy olyan vezetői közegbe, ahol ezeket a módszereket nem tanulták és nem ismerik fel.

Érdekes helyzet.

Aki használja ezeket az eszközöket, gyakran azt gondolja, hogy nyitott kérdéseket tesz fel, bevon, fejleszt, partnerként kommunikál. A másik oldal viszont ugyanezt néha manipulációnak, számonkérésnek vagy akár támadásnak éli meg. Először értetlenül állnak előtte, aztán gyakran megjelenik a feszültség, sőt a düh is. Pedig közben egyik fél sem akar rosszat, egyszerűen nem ugyanabban a „dobozban” kommunikálnak.

Sok vezetőfejlesztési program arra fókuszál, hogy az egyik oldalt fejlessze, ez fontos, de közben azt látom, hogy annak is van jelentősége, hogy a fejlettebb kommunikációs eszköztárral rendelkező vezető ne ragaszkodjon görcsösen a tanult módszereihez, mert attól, hogy valami szakmailag helyes, még nem biztos, hogy az adott közegben érthető.

Ti találkoztatok már hasonló helyzettel? Akár vezetőként, akár munkatársként? Hogyan éltétek meg?

Cím

Budapest
1045

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Változás- és Válságmenedzserek Országos Egyesülete új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Változás- és Válságmenedzserek Országos Egyesülete számára:

Parancsikonok

Megosztás

Kategória