A sors kegyéből az életem úgy alakult, hogy munkával töltött eddigi életemből csak az első 2 év nem szólt az ellenőrzésről. Kerestem az utamat, kerestem a helyemet az életben. Minden általam betöltött munkakörben, pozícióban valami hiányzott az életemből. Soha nem tudtam megfogalmazni. Mindaddig megmaradt ez az érzésem, amíg az APEH-ban betöltött revizori pozíciómból ki nem léptem, önállóvá nem vá
ltam és meg nem nyertem az első csatámat a volt kollegáimmal szemben. Megéreztem azt, hogy milyen az amikor az ügyfél válláról leveszem azt a súlyos terhet ami számára az ellenőrzéssel jár, megéreztem azt hogy milyen amikor az ügyfél fellélegzik, amikor boldog és elégedett mosollyal mond hálás köszönetet amiért megmentettem a vállalkozását, a vállalkozása vagyonát, a családja legfőbb jövedelem forrását, az eddigi élete munkáját. Megelégedettséget és büszkeséget éreztem, mert mint utolsó mentsvárként hozzám fordult ügyfelemnek azt tudtam szolgáltatni amire vágyott, szakmai biztonságot, kiszámíthatóságot, lelki nyugalmat és sikeres befejezést.Hála töltött el, mert ekkor láttam meg életem korábbi küzdelmeinek értelmét és miértjét. SZOLGÁLNI AZ ÜGYFELEIMET. Ekkor döbbentem rá arra, hogy mit is akarok valójában, hogy mire is készültem fel, mire is készítettem fel magam az évek alatt tudatosan, vagy tudat alatt. A MEGFOGALMAZOTT KÜLDETÉSEM, HOGY SEGÍTSEM ÉS MEGVÉDJEM AZ ÜGYFELEIMET, A VÁLLALKOZÁSOKAT AZ ADÓELLENŐRZÉSEK BUKTATÓITÓL ÉS AZOK HÁTRÁNYOS HATÁSAITÓL.