13/11/2012
A nyálkás penészről és magunkról: "A nyálkás penész amöboid mozgásra képes sejtjei telepeket képeznek és optimális nedves környezetben egymás elől próbálják elfoglalni a jobb tenyészhelyeket. Érthető, hiszen önző módon mindegyik maga akar jobban szaporodni. Amikor azonban kiszáradás fenyegeti a telepet, akkor néhány ezer sejt feláldozza magát, kiszáradva egy spóratartó szárat képez, hogy spórává alakult testvéreiket kiemeljék a nyálkából. Ezeket a szél, hogy jobb körülmények között új telepeket alkothassanak, továbbröpíti. A korábban önző sejtek tehát az egész telep létét fenyegető veszély hatására hirtelen önfeláldozóvá váltak. Van azonban közöttük egy olyan genetikai variáns, amelyik soha nem hajlandó szárrá alakulni, mindig csak spórává. Ráadásul egy olyan kémiai anyagot választ ki, amely a környezetében lévő sejtek szárrá alakulását indukálják! Ha az egyedek szempontjából vizsgáljuk a szelekció irányát, az nyilván az önzőnek kedvez. hiszen Ő mindig spórává alakul, elrepül és tovább szaporodhat. Ha azonban a közösség, a telep szempontjából vizsgáljuk a szelekciót, annak iránya megfordul. Bebizonyosodott, hogy ha ezeknek az önző egyedeknek a gyakorisága elér egy bizonyos százalékot, akkor túl rövidek lesznek a spóratartó szárak, a spórák a nyálkába ragadnak és az egész telep elpusztul." - Ez Freund Tamás egyik kiváló párhuzata biológia és társadalom között. Van még. Az Alibi legújabb számából ez volt az első, amire rávetettem magam. És rakom össze a magam kis mozaikjait...
