01/10/2026
Az emberség nem megy ki a divatból. Legfeljebb néha nem lesz prioritás.
Miért vágyunk ennyire az emberibb kapcsolódásra?
Folyamatos változásban vagyunk, folyamatos nyomás alatt. Egyre többet beszélünk empátiáról, együttérzésről, pszichológiai biztonságról.
De mikor derül ki igazán, hogy ezek többek-e szép szavaknál?
Amikor nehéz. Amikor nyomás alatt vagyunk.
🔹 Amikor változás van.
🔹 Amikor teljesíteni kell.
🔹 Amikor feszültség van.
🔹 Amikor gyorsan kell dönteni.
Ilyenkor hogyan bánok magammal?
És hogyan bánok a másikkal?
Innen indul minden: hogyan bánok saját magammal.
Tudok-e magammal is együttérző lenni, amikor hibázom, amikor bizonytalan vagyok, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném?
Az önegyüttérzés számomra nem önsajnálat, és nem azt jelenti, hogy elengedem a felelősséget.
Azt jelenti, hogy képes vagyok magamhoz is úgy fordulni, ahogy egy nehéz helyzetben lévő másik emberhez fordulnék: megértéssel, tisztelettel, őszinteséggel és szeretettel.
Itt kezdődik az önismeret és a tudatos kapcsolódás.
💭 Tudom, mi billent ki?
💭 Észreveszem, mi történik bennem és a másikban?
💭 Tudok-e stabilan jelen lenni egy nehéz helyzetben úgy, hogy ne csak reagáljak, hanem valóban kapcsolódjak?
Hogy kinek mit jelent a stabilitás, az egyéni kérdés. Számomra az egyik fontos kapaszkodó az együttérzés – önmagam és mások felé is.
Mert számomra az együttérzés több, mint empátia.
Ahogy Douglas Abrams fogalmaz *Az öröm könyvében*:
„Az empátia révén megtapasztaljuk a másik érzelmeit, az együttérzés pedig arra késztet bennünket, hogy megtaláljuk, mi a legjobb a másik számára.”
Ez számomra fontos különbség.
Az együttérzés nem azt jelenti, hogy mindig azt adjuk, amit a másik szeretne.
Hanem azt, hogy figyelembe vesszük a másikat – az érzéseit, a szükségleteit, a helyzetét –, miközben felelősséget vállalunk a saját reakcióinkért, és megtartjuk a saját határainkat.
Mindig van mit tanulnom.
A SzomatoDráma® játékvezető-képzés és a vezetői tapasztalataim sokat tanítottak nekem erről a finomhangolásról: mikor érdemes közelebb lépni, mikor szükséges megállni, mikor kell teret hagyni, és mikor van szükség beavatkozásra.
Az emberség nem egy trend. Nem megy ki a divatból. Legfeljebb időnként háttérbe szorul.
Pedig változásban, nyomásban és bizonytalanságban talán éppen akkor lenne rá a legnagyobb szükség.
💚 Az együttérzésen keresztül mindig visszatalálhatunk az emberséghez.
Mit veszíthetünk?
