11/01/2017
HA OLYAN SOK DOLGOD VAN,
HOGY VÉGÜL EMIATT NEM CSINÁLSZ SEMMIT
Naponta hallom szűkebb-tágabb ismeretségi körömből, hogy „futok, mert millió dolgom van”.
Mintha csak az lenne a trendy, a rendes ember, akinek tényleg zsúfolásig a naptára és a feje tennivalóval, és valóban olyan passzosra szabja a napjait, hogy már egy lélegzetvételnyi idő sem jut semmi másra, csak a feladatok kényszerű teljesítésére. S persze, ha bármi váratlan esemény közbeszól (beteg lesz a gyerek, akit orvoshoz kell vinni, a mínuszok miatt nem indul reggel az autó és tömegközlekedni kényszerülünk), máris kitőr a pánik, fejreáll az egész hét is.
Félreértés ne essék: nagyra becsülöm a szorgalmat, felfogom a sokféle elfoglaltságot (én magam sem unatkoztam 5 éves korom óta, noha nem vagyok már mai csibe), és nem szeretem a végtelen lustaságot.
Ugyanakkor a fent említett „millió dolgom van” típusú emberek szoktak végül kétségbeesetten hozzám fordulni, hogyan, miként osszák (jobban) az idejüket, hogy valóban előrébb jussanak, végezzenek is.
Tapasztalataim szerint a „millió dolgom van” esete az alábbi okok miatt szokott bekövetkezni:
1. Feladatainkat nem reálisan zsúfoljuk be az adott időbe. Ez esetben érdemes megfigyelni magunkat, ha kell, konkrétan és pontosan mérni az egy-egy feladatra ténylegesen fordított idő mennyiségünket, és reálisabb terveket készíteni. (még Bridget Jones-nak sem sikerült a tervezett 6 perc alatt hajat mosni, öltözni, indulni és megfőzni egyszerre.) A hosszútávú túlvállalással, önmagunk túlhajszolásának elkerülésével érdemes érdemben és komolyan foglalkoznunk, különben igencsak hamar tapasztalhatjuk magunkon a kiégés, depresszió tüneteit, az állandó frusztráció miatt nem fogunk tudni éjjel normálisan aludni, máris kész az ördögi kör, nem is folytatom. Ráaásul a kapkodva végzett üzemmód roppant balesetveszélyes, nagy hibaszázalékkal fogunk dolgozni.
2. Külső kényszerítő körülmények (hirtelen jött határidős munka, a főnök a nyakukba akasztott valamit, váratlan hivatalos levél innen-onnan, amelyre nem számítottunk, és időigényes a megértése, megválaszolása, betegség, baleset, váratlan, kényszerű utazás, stb.) Itt valóban elég szűk a mozgásterünk, vész forgatókönyv szükséges, kénytelenek leszünk a valóban elhalasztható feladatokat lerúgni magunkról, vagy későbbre csúsztatni, cél a túlélés. Ha lehetséges, keressünk segítő családtagot, barátot, ha van rá módunk, vásároljunk meg egy-két szolgáltatást (pl. étel házhozszállítás), vagy ha ez nem lehetséges, mondjunk le bizonyos dolgokról átmenetileg (jó lesz a hideg ebéd is, fogadjuk el, hogy pár napig porosabb lesz a lakás, hogy nem lesz lemosatva az autó, hogy nem szálanként igazítva áll a frizuránkt).
3. Korábbi halogatásaink. Az emberek többsége igenis nagy Pató Pál(né), konkrétan kimutatható pszcihés okok miatt nagyon szeret halogatni: A.) Pl. a maximalista bele sem kezd, ha nem tudja Mr(s) Perfect-ként elvégezni B.) nem talál a feladaton „fogást”, tényleg nem tudja, hogyan kezdjen hozzá C.)Hamis biztonság érzettel rendelkezik, nem érzékeli a halogatás súlyát, kövektezményeit D:) lusta, mint a lajhár
Nos, ha halogatás miatt nőtt Gellérthegy méretűre a rád váró feladatlista, tessék néhány fortély, amelyet bevethetsz.
1. Írd össze minden elvégzendő feladatod
2. Ha nem sikerül fontossági sorrendet, prioritást felállítanod (mert tényleg egyik sem tűr már halasztást), hát kezd a legelsővel, vagy egyszerűen csak bökj rá egyre a papíron, csináld meg, és kész, p**a
3. Ha valamelyik nagyon nyomaszt (pl válaszlevelet kell írni valami hivatalnak, ráadásul számodra kellemetlen ügyben), alkalmazd a mumusfaló technikát. Azaz: csináld meg a leggusztustalanabb, legkevésbé vágyott feladatot legelőször. Meglátod, ettől megkönnyebbülsz, a többi szinte már gyerekjátéknak fog tűnni utána.
4. Ha egymásra épülő dolgok megvalósításáról van szó, hát rakd le az alapokat, és építkezz szép sorban. Mintha egy házat építenél, kezdjed az alapoknál, és csak akkor menj tovább, ha azt már megfelelően elvégezted.
5. Ha valaminek a további halogatása esetlegesen pénzbírsággal, negatív következményekkel járhat (pl. letelik a garanciája a meghibásodott terméknek, megbüntet a NAV, ha nem adod be a bevallást), természetesen ezeket muszáj elsőként elvégezned. Ha pl. nehezen megy a hivatalos levélírás, akkor is állj neki. Megírhatod először a formai részeket (címzés, stb.), aztán majd jön az ihlet. Vagy megírhatod a levél közepét, lényegét, a füle és a farka majd utólag odakerül, ha felszabadultál a nehéz rész alól.
6. Csinálj valami olyat először, ami utána „önfentartó”, vagy elvan magában. Pl. nagyon elfoglalt, otthonról dolgozós vagy pl. iratpakolós, lomtalanítós, stb. napokon főzhetsz valami hosszan fővő, önmagában elsistergő ételt, amely felett nem kell ott állnod. (rutinos háziasszonyok, -emberek előnyben).
7. Kezdheted azzal is, ami a legnagyobb sikerélményt nyújtja számodra, ezzel mintegy motivációt adsz saját magadnak a továbbhaladásra.
Mindegy, mivel, melyik módszerrel is csapsz bele a tennivalók megvalósításába, a lényeg: hogy elkezdd, hogy csináld. Ha csak egyetlen lépést is teszel, akkor is messzebb jutsz, mintha csak a kanapén ülve jajveszékelsz a feladataid sokaságát illetően.
Ténfergés és halogatás mentes szép napokat kívánok!
a Házi Tündér
(Bodó Ágnes)
