02/06/2021
Boldog Születésnapot 🎂
15 éves a Children of Distance!
15 éve találkoztunk először a srácokkal és elindultunk egy úton. Bármi is fog történni a jövőben, ezt már soha senki sem veheti el tőlünk. Együtt toljuk azóta is ezt a szekeret. Néha döcögősen megy, néha meg kell tolni, néha visszagurul, de nem engedjük el, toljuk tovább, ha kell dupla erővel. Megismertem ezt a két srácot, akik akkor még kis fiatal sihederek voltak, tele álmokkal és tervekkel. Így visszanézve, és összehasonlítva a mostani énjükkel, életükkel, azt tudom mondani, hogy kb 182 fokot fordult a világ (csak, hogy kerek szám legyen :D). Házasság (e hónapban már Peti is bizony ám), család, gyerekek, munka, minden van, mint a jó boltban. S most itt vagyunk! Remélem tudjátok, hogy maga a Children of Distance név abból ered, hogy mindhárman messze élünk egymástól. Ez azóta annyiban változott, hogy most még messzebb élünk egymástól :D Az is egy kisebb csoda, és szerintem egyedül vagyunk ezzel az egész világon, hogy ez így, ilyen távolságból is működött, és működik azóta is. Emberileg is nagyon jóban vagyunk, segítjük egymást, meg persze b*sztatjuk is, ahogy azt egy jó kapcsolatban kell :D Szóval… most itt vagyunk. Ezt is megéltük! Írom ezt félig mosollyal és félig fájó szívvel. Mosolygok, hisz, amikor elkezdtük, még abba sem gondoltunk bele, hogy egyáltalán lesz szülinapunk. Fájó szívvel, hisz nem ünnepelhetjük Veletek, úgy, ahogy a 10. esetében volt. Készültünk, próbálkoztunk, de azt hiszem mind tudjuk, hogy mi miatt nem valósulhatott meg ez az álmunk. Készültünk továbbá egy meglepetés dallal is, nos, ez is picit még várat magára, így inkább majd egy "utószülinapi" ajándék lesz tőlünk, Nektek.
Az eltelt idő alatt nagyon sok kiváló előadóval és művésszel dolgoztunk együtt (Brasch Bence, Puskás Peti, Oláh Ibolya, Cserpes Laura, Kovács Gyopár, Kozma Kata, Nika, Szabyest, Karola, Horváth Tomi és Raul, Hekiii & Jboy, Knoll Gabi, Josh, Mohamed Fatima, Singh Viki, ma érkezik Patai Anna, s jön még Vavra Bencével is közös dalunk illetve valaki olyannal, akit még nem árulhatok el, de nagyon nagy megtiszteltetés lesz nekünk, ha összejön. :))
Azt látjuk a koncerteken, hogy bizony generációk nevelkedtek fel, és a közönségünk velünk együtt alakult át. A fiatalokból mára családos emberek lettek. Szeretnénk megköszönni, hogy velünk voltatok végig és reméljük, hogy ez így lesz a jövőben is. A jövő idén még nem bíztató. Van már pár helyszín: Vaja, Cserkeszőlő, Répcelak, Zsigárd (Az adatokat ezúttal is az amerikai Jons Hopskins egyetem szolgáltatta…:D). Mi inkább 2022-re érezzük azt, hogy visszaáll az élet.
S most szeretnék megosztani Veletek egy történetet, aminek a végén nincs nagy csattanó. Inkább csak az érzéseim.
Pörgessük vissza az időt. Az első teltházas zenekaros A38-as koncertünk idejébe utazunk. Emlékszem, soha életemben nem voltam még annyira izgatott, mint akkor. A backstage-ben is érezhető volt. A levegőben némi izgalommal keveredett a feszültség és várakozás. Persze mindez jókedvvel és nagy nevetésekkel is párosult. De szerintem a szíve mélyén mindenki így volt vele. Aki ismer tudja, aki nem, az most megtudja, hogy 30 éves koromig nem ittam alkoholt. (Egyszer azért kipróbáltam, első berúgásom 23 évesen történt, s azért csináltam, hogy megtudjam milyen. Borzasztó volt. Vettem egy üveg bort. De rossz az íze. Leültem a teraszra nyáron, és elkortyolgattam. Sírtam is, nevettem is, de legfőképp hánytam :D Úgyhogy nem jött be.) Azóta rájöttem, (és brit tudósok is kimutatták:D), hogy lehet ezt okosba is csinálni. Bár néha túlszalad. Erről most nem szeretnék beszélni, a zenekar pontosan tudja :D Nade vissza a hajóra. Közeledett az időpont. Egyre feszültebb lettem, jaj csak tudjam a szöveget, jaj csak rendben menjen minden. A gyomrom kezdett összeszorulni. Hallom kintről a morajt. Felsorakoztunk egymás mögött színpadra lépés sorrendjében. S elindult az intro. Mély levegőket vettem. Sokat. A zenészek egyesével mennek fel a színpadra. Mindenkit örömmel fogadnak. Utána mi jövünk. Huh, nagy levegő, s felrohantunk. Át a kábeleken és füstfelhőn. S megpillantottuk a teltházat. Mindenhol emberek. Ebben a pillanatban megszűnt a fellépés előtti izgalom. Átvette helyét egy gombóc a torkomban. A könnyeimmel küszködtem. Talán nem is küszködtem. Hagytam. S hirtelen az jutott eszembe, nem az lesz a baj, hogy esetleg nem jut eszembe a szöveg, hanem az, hogy egyáltalán meg bírok e szólalni. Mert egyelőre nem megy... Végülis sikerült és nagyszerű koncert volt. Olyan energiákat adtok nekünk, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ez az egész működjön.
Nagyon bízom benne, hogy még sok közös élményünk lesz. Együtt. Veletek. Szeretés.
