07/10/2026
Egy zseniális írás! 🤗
Aki más fényéből akar élni, az végül a sötétben marad 🌌
Nemrég tekertem a közösségi médiát és megálltam egy ismerősnél. Egyszerűen ragyogott attól, amit csinált. Ettől pedig, ahogy néztem, egyre inkább elmosolyodtam, és arra gondoltam, mennyire jó érzés ezt látni.
Amikor valaki kihozza magából a maximumot úgy, hogy még élvezi is.
Valahogy azonnal késztetést éreztem, hogy megerősítsem ebben és elismerjem. Meg is tettem. Amikor tudom mindig megteszem. Még idegeneknél is. Mindjárt kifejtem ez miért nem "ciki".
Sokan abban a hitben léteznek, hogy nem lehet élvezni az életet, és nem lehet olyan dolgot csinálni, amit szeretünk. Pedig pontosan ebben van az egyik legnagyobb csapda elrejtve. Ebben az általánosan elterjesztett tévhitben.
Abban a pillanatban, amikor elkezdi valaki azt a dolgot csinálni, amit ténylegesen szívvel-lélekkel tud művelni, akkor elkezd végre élni. És fontos, hogy olyanok vegyék körbe, akik nem törik le a szárnyait.
Kevesebb elszomorító dolgot tudok elképzelni annál, amikor valaki nem azt teszi, amit szeretne. Ezzel sajnos elveszi a lehetőségét annak, hogy igazán éljen, és igazán élvezze azt, hogy nap mint nap valamit teremtett.
Képzelj csak el egy csillogó szemű kisgyermeket fülig érő szájjal, ahogy ott áll a rajzával, amit az anyukájának készített. Vagy ott ül a homokozóban, és elszántan, kizökkenthetetlenül épít egy várat. Nem tudod letörni a lelkesedését. Szemei nevetnek, a szája énekel.
Hogy mit tesz?
Azt, amit csak akar, és úgy, hogy élvezi azt. Neki még nem próbálták meg elvenni a kedvét.
Ahogy későbbi élete során találkozik majd különböző emberekkel, elkezdik belé plántálni, hogy mit nem szabad, mi nem helyes, és mit kellene helyette tennie. Elkezd kopni ez az egész, és átveszik ennek helyét komoly, és kemény szabályokkal teli hétköznapok.
De amit megfigyeltem pár embernél, hogy a palántálások ellenére is még mindig maradt ott bőven ebből az erőből.
És bevallom, én pont ezt szoktam csinálni: amikor meglátom valakiben ezt a fényt, azonnal késztetést érzek, hogy beindítsam, segítsem, tápláljam őt. Ugyanakkor sajnos megvannak azok az emberek is, akik ugyanezen a fényen keresztül nem azt érzik, hogy segítenének, hanem azt, hogy inkább ellopják. Ahelyett, hogy támogatnák – mert pont, hogy sokkal nagyobb dolgot tudnának együtt létrehozni –, megpróbálják elvenni más energiáját a saját céljaikra használva.
Pedig a fizika és az élet törvénye itt egészen másképp működik:
Ha te táplálod a másikban lévő erőt, és a másik is jól van, akkor csodával határos módon te magad is felemelkedsz. Egymást húzzátok fel egy idő után, közösen teremtve egy magasabb szintre az életet.
Ezzel szemben az a véglet, amikor valaki csak ellopja a másiktól... az illető legfeljebb ideiglenesen tűnik „gazdagnak” vagy sikeresnek. De ez a láng hamar kimúlik, ő maga pedig mélyebbre zuhan, mint volt – és utána megint kell neki egy újabb adag, egy újabb fény, amit elszívhat. Ezzel a saját magatartásával valójában egyre mélyebbre és mélyebbre teszi le a lécet az saját életében. Külső szemmel azt hinnéd másokat rombol (ami részben igaz is!), de leginkább csak is magát nyírja ki.
Ezért, ha az élet összesodor olyanokkal, akik a fényedet nem elvenni akarják, hanem segítenek megvédeni és táplálni – nos, ők az igazi szövetségesek.
Amikor meglátom ezt a tüzet valakiben, olyankor értem meg újra, hogy miért csodálatos az ember. Mert hiába próbálják belénk szuszakolni a sablonokat, a lélek akkor is utat tör. Teremteni akar, élni akar.
Tápláld ezt a tüzet magadban, másokban, és vedd körbe magad azokkal, akikkel nem elszívjátok, hanem megsokszorozzátok egymás erejét. 🤍✨
