10/01/2020
A párunkkal való veszekedésekbe sokszor nem is akarunk belemenni, de a múlt rossz emlékei miatt mégis belekeveredünk. Hisz olykor már elég annyi is, hogy „a szemét másképp forgatta, ilyenkor tudom, hogy mire gondol”. Valóban tudjuk? Vagy az előítéletek annyira befolyásolhatnak minket, hogy észre sem vesszük, hogy a másik mit is akart mondani nekünk?
Egy párkapcsolatban elkerülhetetlenek a viták, veszekedések. Azonban nem mindegy, hogy értő odafordulással tesszük mindezt vagy bántóan, kritizálóan. Törekednünk kell arra, hogy a társas kapcsolatainkból a bántó magatartást iktassuk ki, hiszen ez akár a kapcsolat végéhez is vezethet.
Hányszor tettük már fel magunknak egy-egy veszekedés után azt a kérdést:
"Miért történt ez meg VELEM?" Nem is értjük, hogy a veszekedés hevében a szeretet hová tűnt. Önmagunkat hibáztatjuk, hogy biztosan mi tehetünk erről és sokszor félünk attól, hogyha kimondjuk a bántás miatti fájdalmunkat, akkor a másik még inkább bántani fog. Vagy ami a legrosszabb, félünk az elveszítésétől. Félünk attól, hogy nem fog minket szeretni.
Szégyent érezhetünk, hogy miért nem vagyunk elég jók a társunknak?! Mit rontottam el, hogy engem nem szeret annyira, hogy törődjön velem, törődjön azzal, hogy a szavaival, tetteivel megbánt? Vajon mással másképp viselkedik? A bántó magatartású kapcsolatokban pillanatok alatt juthatunk el a féltékenységhez, hiszen a szégyen és a féltékenység egymást erősítik. Ilyenkor jobban észrevesszük, ha a kollégákkal, barátokkal kedvesebb a párunk, mert mi már csak a bántást éljük meg és azon a szemüvegen keresztül látunk.
Nagyon könnyű belekeveredni és benne is ragadni az ilyen kapcsolatokba, azonban ez egyik félnek sem komfortos. Harmadik fél segítségével azonban jobban rá lehet látni a problémákra, kommunikációs elakadásokra és egy pozitív változtatással újból életre tud kelni a szerelem. A szerelemre pedig szükség van.
