Paulheim Judit könyvelőfejlesztő, üzleti coach, mediátor

18/09/2026

Két áfaellenőrzés között gyorsan megírom... 💖

Szóval... volt az a hölgy hétfőn. Tudod, akit "utaztattam", aki nem látta az e-mailemet, és annak ellenére jött, hogy lemondtam az időpontját...

Megvan az eredmény. 😏
De ne szaladjunk ennyire előre!

A helyzet fura volt. Szinte mindent tudott arról az emberről, aki (elvileg) ő volt előző életében. Nem mert nem hiszem el, hanem mert ebben bizonyosságot én nem szerezhetek.
Ő biztos benne, tehát én is az vagyok. Hiszem, hogy ha valamit "tudunk", az pontosan úgy van.
Ilyen értelemben szerencsés az, aki ismert ember volt előző életében. 😊

Az előző életes utaztatást nem misztikumból csinálom. Egy eszköz az önismeretben. Nem hipnózis - azt egyébként is csak ilyen képesítéssel rendelkező szakember végezhet Magyarországon -, hanem egy sima vezetett meditáció - a klienseim elmondásai alapján "rendkívül kedves, gyengéd, már-már angyali hangomon". 😉
Úgy dolgozunk a belső képekkel, mint a kártyákkal, szimbólumokkal.

Érzésem szerint a hölgy túl sokat foglalkozott már azzal az életével, ami nekem mindig red flag. Ahogy' a túl spirituális emberek is.

Alap számomra, hogy bármilyen eszközt használjunk is, bármennyit tudjunk is a világ valódi működéséről (mert tény, hogy sokkal könnyebb, ha tudunk egyet s mást a kapcsolatainkról, a sémáinkról, a tükörneuronokról, vagy ha úgy tetszik, a vonzás törvényéről), mégis a legfontosabb, hogy a saját, mostani, emberi életünket éljük!
Legyünk bár rendkívül fejlett lelkek, tapasztalni vagyunk itt. 💝

Van egy pont az "utazás" végén, amikor elmondunk együtt egy oldást, ami segítheti a mostani életünket. Nos, ez nem sablon. Ezt előre soha nem tudom betervezni... Egyfajta intuitív gondolat, amit - ahogy jön - kimondok.
Hiszek a térben, a kapcsolódás erejében.

Most is elmondtuk az övét, ami valahogy' így hangzott:
"Köszönöm azt, aki általad lehetek, amit nekem tovább adtál! De én már nem a te életedet élem, nekem most már más a fontos, más dolgokat akarok tapasztalni."

A hölgy két nap múlva csodálkozva hívott, hogy képzeljem el, egyáltalán nem gondol már a régi életére, és most döbbent rá (mekkora felismerés! 😍), hogy már régóta abból az életéből "élt át" időnként a mostaniba.
Ez rengeteg energia, amit a mostani csodálatos életének megtapasztalásaitól vett el.

Hát... ez a legjobb dolog, ami vele most történhetett. Már tisztán látszik, hogy miért volt olyan fontos, hogy találkozzunk. 💝

16/09/2026

Az elmúlt két délután gardróbszekrényeket pakoltunk (hihetetlenül nehezek azok a dobozok...🤦🏻‍♀️) és szereltünk össze a férjemmel kettesben.
Ha azt hiszed, hogy ennek nincs köze az önismerethez, akkor te még egész' biztosan nem csináltad ezt.
Vagy nem velem. 😁

Durva feszültség... főleg, ha elsőre nem sikerül eltalálni a megfelelő darabokat, és szét kell szedni az egészet. 😏 Ilyenkor a stressz hatására visszahúzódik a prefrontális kéreg működése, miközben az érzelmekért és az azonnali túlélési reakciókért felelős amygdala veszi át az irányítást.

Na... ekkor aztán mindenki valós(?) énje megmutatkozik...

A prefrontális kéreg felelős az önkontrollért, a türelemért, a társadalmi normák betartásáért és a finommodulált viselkedésért. Amikor a feszültség és a frusztráció szintje átlép egy küszöböt, ez a végrehajtó központ energiahiányossá válik, és egyszerűen lekapcsol (prefrontal down-regulation).

Ezzel együtt eltűnnek a tanult szűrők és a társas maszkok... 😉

​A hirtelen jött stressz hatására a szervezet noradrenalint és dopamint szabadít fel nagy mennyiségben. Ezekről tudjuk, hogy bár alacsony szinten segítik a fókuszt, túltelítettség esetén blokkolják a racionális döntéshozatalt, és azonnali cselekvési kényszert generálnak.

A kudarcot egyes agyterületek evolúciósan fenyegetésként vagy tehetetlenségként értelmezik, ezért a fight-or-flight (üss vagy fuss) mechanizmus aktiválódik, ami ilyen helyzetekben ingerlékenységben, káromkodásban vagy hirtelen felcsattanásban nyilvánul meg. (A társadalmi és - reméljük - belső normáknak köszönhetően legalább nem ütjük meg egymást...) 😏

​Nem feltétlenül arról van szó, hogy ez a nyers reakció a kizárólagos valódi énünk, inkább arról, hogy ez az alapértelmezett, szűrőmentes állapotunk.

Amikor a civilizált, türelmes látszatot fenntartó idegi folyamatok feladják a harcot a frusztrációval szemben, a velünk született vagy legmélyebben rögzült automatizmusok törnek a felszínre.

Ez van.

Ez a folyamat még izgalmasabb, ha két különböző habitusú ember dolgozik együtt. 😏

Azon gondolkodtam, hogy vajon egy végtelen nyugalmú, türelmű, mondhatni egykedvű ember frusztrálja-e jobban a - finoman szólva - kevésbé nyugodt másikat, vagy fordítva...

Annak is nagyon nehéz, sőt, lehet, hogy még nehezebb, aki pozitívan gondolkodik. 💝

Ne gondold, hogy csak olyanokkal beszélgetek, akik nincsenek jól. Akik elégedetlenek... akik épp gyászolnak hozzátartozót, szerelmet, karriert.

Nem is olyan ritkán olyanok is ülnek velem szemben, akik az optimizmusukkal, az életszeretetükkel, a pozitív gondolkodásukkal maradnak egyedül a szűkebb és tágabb környezetükben. 💖

Ez a helyzet nem könnyű. Kifejezetten magányos ma az, aki bizakodással tekint a jövőbe, és igyekszik mindig a megoldást keresni.

Ha esetleg csillogó szemmel élvezi az életét (kérek ❤️-et attól, aki hozzám hasonlóan igen! 😍), az nem csak hogy nem tud beilleszkedni az egyébként pesszimistára szocializálódott társadalomba, de örülhet, ha "csak" megértő, kicsit sajnálkozó pillantásokat kap... 😁

Nem is olyan rég beszélgettem valakivel, aki több, mint ötven éve "viszi a hátán" pesszimista, állandóan aggodalmaskodó párját és egész családját...
Hát... szép feladat. De vajon megéri? 💝

Mit gondoltok?
És főleg... melyik tábort erősítitek gardróbösszeszerelés közben? 💖🤗

14/09/2026

Lemondtam a mai regressziós kísérést. 😏

Tudtam, éreztem, hogy fontos - mind fontos és sürgős 💖 -, de tegnap délután derült ki számomra, hogy a felújítás olyan szakaszához értünk, ami borzasztóan hangos lesz. Zajban szinte lehetetlen olyan mély meditatív állapotba kerülni - még az én varázslatos hangom mellett is 😉 -, amilyen az utazáshoz szükséges.

Nagyon sajnáltam; küldtem egy e-mailt, amiben elnézést kértem. A délelőttömet másképp szerveztem.

Mindezek ellenére a hölgy a foglalt időpontjában megérkezett. Elmondása szerint nem kapta meg az e-mailemet.

Ilyenkor két lehetőség van, és ha elég érett és intelligens valaki, mindkettőt megérti.
Nagyon messziről érkezett hozzám, de ha elküldtem volna, akkor szó nélkül hazamegy. 💖

Ám másképp döntöttünk. Mindketten tudtuk, hogy annak, hogy így alakult, oka van. Valamiért ma nálam kellett lennie.
Látta, hallotta a felfordulást és a zajokat, de gyakorlott meditáló, így meggyőződése volt, hogy el tud tőle vonatkoztatni, hát belementem, hogy megpróbáljuk. 💝

Ha voltál már nálam, jól tudod, hogy mennyire mélyre kell mennünk ahhoz, hogy a tudattalan információi, képei, érzései előjöjjenek, és milyen apróság elég ahhoz, hogy kizökkenj és elmúljon a varázs.

Igyekeztem hosszabban mélyíteni, és a legmélyebb ponton, amikor meg kellett jelennie a képnek, amire kíváncsi volt, a munkások elindították az ütvefúrót, a szomszédban pedig megszólalt a riasztó... 🤦🏻‍♀️

A hangomat finoman megemeltem, és ő szerencsére nem zökkent ki. 💝

Örülök ennek az utazásnak, mert már az időpontfoglalásnál nagyon izgalmasnak ígérkezett.
A hölgy régóta foglalkozik ezzel az életével, tudja, hogy ki volt ő, visszakereste, megtalálta, hihetetlen összefüggések vannak közöttük. Az élete igen, a halála viszont nem ismert, és ő azt szerette volna látni.
Érdekes kérés... mások itt inkább kijönnek a meditációból.

Bátor volt, eltökélt és tudatos.

Elképesztő élmény kísérni azt a jelenséget, amikor abban a megváltozott tudatállapotban egy olyan szakma szakszavait és mozdulatait használod, amiről ebben az életedben fogalmad sincs. 😍

Az "utazás" gyors volt és célirányos; nem szeretett volna másik életébe belenézni.

Úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy erős sírás lett az utazás vége, megnyugodva ment haza tőlem, bár abban egészen biztos vagyok, hogy ez az alkalom még sokáig dolgozni fog benne. 💝

Hát, tudjátok... ez a kanapé csak az igazán kiváltságosoké.
Hamarosan egy másik helyiség másik hasonlóan kényelmes ágyán takargatlak be és repítelek benneteket egy másik világba... 💝🤗

Várom a ❤️-eket azoktól, akik vágynak a takaróm alá... 😏😍🤗

12/09/2026

Már itt... Este hatig. 💝
Az a szék ott velem szemben a te helyed. 💖🤗

11/09/2026

Na akkor a '80-as évek... Kizárólag azoknak, akik éjjel is velem vannak. 😁😍
Az AI szerint... és a valóságban. 💝
(Még barátnőm is volt elém gugolva... van is, csak sajnos tőlem messze. Azért most jótékonyan kitakartam őt. 🩷)

11/09/2026

Épp dilemmázom az új coaching szobám berendezésével kapcsolatban. 😏

Beleszerettem egy virágos kanapé-fotel szettbe, ami nem igazán támogatja a regressziós utaztatásaimat. Sem nem elég nagy a fekvéshez, sem nem nyitható ágynak. Most itt elkalandozhatnék afelé a téma felé, hogy milyen hiányosságokat nézünk el egy szerelemben, de ma nem ezért vagyunk itt. 😉

Szóval... hiába is próbál a férjem holmi praktikumokról meggyőzni, már neki is elmondtam, hogy teljesen igaza van, de a szerelmet nem lehet racionálisan megmagyarázni. Föleg, mert nem is akarom... 😍

Tehát. Úgy gondolkodtam a rózsaszín (virágos 😏) ködben, hogy a választottam tökéletesen megfelel a mindennapos használatra; kényelmesen elférünk rajta coaching és mediáció alatt is, regressziós utazásra körülbelül félévente-évente jelentkezik be valaki, arra szerzek be egy nagyon kényelmes felfújható ágyat, puha pléddel, párnával, amit egy-egy alkalom után eltehetek.

Ezzel a döntésemmel nagyon elégedett voltam... 💖

Találd ki, mi történik...? Két nap alatt hárman(!) jelentkeztek be utazni. 🤷‍♀️

Én szeretem az univerzum humorát... és képes vagyok gyors és határozott jó döntésekre. Na de most komolyan...? 😁

Akkor is meg fogom venni a virágos szettemet... és az, akit regresszióban kísérek, pedig imádni fogja a full kényelmes felfújható ágyamat. 💖

Ti mit tennétek a helyemben?
Mit vennétek jelnek? A szerelmet, vagy a bejelentkezéseket? 💝

ui: Az egyik utazó hétfő délelőtt jön hozzám, róla már nagyon izgalmas dolgokat tudok, írok majd róla! (Ha megengedi, akkor a sztoriról is. 😍)

10/09/2026

💖Kivel találkozom itt élőben?💖

Rengeteg előadást tartok online és offline is, de most először kértek fel arra, hogy könyvelők részére nem szakmai(!) előadást tartsak. 💝

Ez egyrészt nagyon megtisztelő - ezért vagyok hajlandó öt órát utazni oda-vissza 🤗 -, másrészt pedig nagyon izgalmas.

Mint azt a legtöbben tudjátok, 2015 óta mentorálok kezdő és tapasztalt könyvelőket, akkor hoztam létre a Könyvelőmentor közösséget, ahol mára már több, mint nyolcezren vagyunk. 💖
2018-ban coach-, 2020-ban mediátor képesítést szereztem, pillanatnyilag pedig a pszichológia mesterképzést kezdem az egyetemen klinikai pszichológia szakirányon (ha régóta követsz, és nyomot is hagy benned mindaz, amit írok, akkor tudod, hogy az üzleti pszichológia volt a tervem, célom - igen, ez változott 😍).

Mindebből - ahogy a posztjaimból is - biztosan érzed, látod, hogy a könyvelés szakmai részén túllépve, azt alapnak tekintve, hiszen azt azért most már sok csatornáról el tudjuk sajátítani (például a gyakorlati műhelyünkben), a fókuszomat a könyvelői, vállalkozói (főleg vállalkozó könyvelői 💖) jóllétre helyeztem át.

Fontos számomra a könyvelőket segíteni a tapasztalataimmal és az eszköztárammal abban, hogy sikerüljön megfelelő árazást kialakítaniuk (itt is fontosak a hitrendszerek), megfelelően tudjanak kommunikálni az ügyfelekkel, a munkatársakkal, be tudják osztani az idejüket, növelni tudják a hatékonyságukat, és mindezekkel meg tudják előzni a kiégésüket. 💝

Ezen az előadáson nyilván nem lesz lehetőségem minden témára, de igyekszem nagyon hasznos anyagot összeállítani azoknak, akik ott lesznek velünk személyesen. 💖

Várlak benneteket szeretettel! 🤗

ui: Kíváncsian várom kommentben, hogy kivel fogok találkozni élőben! 😘

Kerekasztal Egyesület - Baja

08/09/2026

Hányszor kapjuk magunkat azon, hogy miközben egy sort olvasunk a könyvben, a tekintetünk megáll egyetlen mondaton, letesszük a könyvet a térdünkre, és csak nézünk magunk elé? 😏

​Mert az az egyetlen mondat betalált. 💖

Nem (csak) a szereplőről szólt, hanem rólunk is; egy elhallgatott dilemmánkról, egy régóta hordozott kérdésünkről vagy épp egy olyan belső feszültségről, amire eddig nem találtunk szavakat, megoldást.

Ha vélelmezzük - én igen -, hogy véletlenek nincsenek, akkor különösen izgalmas belegondolni abba, hogy minden egyes könyv céllal kerül a kezünkbe. (És mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk, előre megfontolt szándékkal érkezik... Na de ne kalandozzunk el! Amúgy milyen érzés ebbe belegondolni? 😉)

​Ma van az olvasás világnapja, és számomra a könyv mindig is sokkal több volt egyszerű időtöltésnél. Rengeteget tanulok; jellemzően szakkönyveket, vagy mélyebb értelmű regényeket olvasok.

Van, hogy játszom azzal, hogy felteszek egy kérdést, és felütöm valahol azt a könyvet, ami a polcom előtt állva megszólít.
Érdekes eredmények születnek; az olvasottaknak legtöbbször semmi közük nincs a kérdésemhez 😏, de ha elég nyitott vagyok, akkor valami másban irányt mutatnak. 💝

​A kognitív pszichológia és az idegtudomány ma már pontosan leírja azt, amit olvasás közben ösztönösen átélünk.

​🩷 Amikor elmerülünk egy történetben, az agyunk nem tesz különbséget a megélt és az olvasott valóság között. A tükörneuron-hálózatunk aktiválódik, és funkcionális agyi képalkotó vizsgálatokból tudjuk, hogy a cselekvést, érzelmet leíró szavak hatására pontosan azok az agykérgi területek lépnek működésbe, mintha mi magunk élnénk át a helyzetet. Vannak témák, ahol ezt konkrétan érezzük a testünkön... 😉

​💜 A pszichológiában tudatelméletnek (Theory of Mind) nevezzük azt a képességet, amellyel feltérképezzük mások szándékait, hiedelmeit és érzelmi állapotait. Az olvasás a tudatelmélet legegyszerűbb edzőtere; tágítja a kognitív empátiánkat és a perspektívaváltási képességünket, ami a mindennapi kapcsolataink minőségét is alapjaiban formálja.

🧡 És a jól ismert ​neuroplaszticitás... Az agyunk élethosszig képes új idegpályákat (szinapszisokat) kiépíteni és áthangolni a berögzült sémáit. Egy elmélyült olvasási élmény valójában kognitív újjáépítés... új fogalmi kereteket ad a kezünkbe a saját megéléseink értelmezéséhez.

​A coaching folyamatokban újra és újra látom azt a felszabadító pillanatot, amikor egy metafora, egy szimbólum, egy kêp, egy történet vagy egyetlen jól irányzott kérdés segít más szemszögből rálátni egy elakadásra. Helyére billen a belső mérleg; meglátjuk, hogy mi az a teher, amit megszokásból cipelünk, és mi az a belső erőforrás, amihez bármikor bátran visszanyúlhatunk. 💝

Ki ismeri fel az egyik kedvenc (dal)idézetemet?

"A fájdalomban szép az
Hogy véletlen az nincs
Épp melléd áll egy koszos busz
Ráírva valami
Pár buta sor is üt
Ha időben kapod
Istenem, én szeretem a humorod!" 😏

(Google, AI nem ér... 😘)

​A rohanó napokban egy könyv kinyitása talán a legjobb döntés a lelassulás és a befelé figyelés mellett. Időt adni a csendnek, a fókusznak és a belső munkának.
Most épp megtehetem, hogy csak reggel 9 órakor kezdek dolgozni, addig reggelizem, teázom és olvasok...

Teljesen más minőség, csodálatos érzés így kezdeni a napot! 😍

​Neked melyik volt az a könyv vagy gondolat, ami nem csak olvasmányélményt adott, hanem valódi belső elmozdulást indított el benned? 💝

(Fotó: Ma reggelem... ajándék bögrémmel. 💝)

07/09/2026

Tudod, hogy mi a legnagyobb probléma? Az, hogy azt gondolod, hogy érte dolgozol, és várod az elismerést... 💖

Egy kapcsolat értékét nem az adja, hogy a feleség főz, a férj meg elvégzi a "kinti" munkát. Ez amolyan alap... Mármint akár fordítva is, mert teljesen mindegy.

Hiszen élünk. Rendben tartjuk a környezetünket, alakítjuk elképzelésünk szerint, és hát ennünk is kell, persze...

Csakhogy nem ezzel merül ki a kapcsolat esszenciája... az izgalmas rész itt kezdődik. 💝

A szomszédasszony is tud főzni, és a szomszéd is levágja a füvet. Ennyi erővel bárkivel összeköltözhetnénk.

De mi azért választottuk egymást, mert különösen vonzódunk egymáshoz. Felemeljük egymást a szürke hétköznapok feladatai fölé. 💝

Bárki tud dolgozni. De törődni, figyelni, hallgatni, ölelni, szerelmesen ránk nézni, intimitást megteremteni csak igen kevesen.

Őket keressük. ❤️

És ha egyszer megtaláljuk, akkor nem szívesen hagyjuk elveszni őt a szürke hétköznapokban. Nem szívesen engedjük, hogy a teendők listája maga alá temesse azt a tüzet, amiért egykor egymás mellett döntöttünk.

​Mert a vacsora elfogy, a fű újra kinő, a por megint megjelenik a fekete tévén. (Elképesztően gyorsan... 😏)

De az az érzés, hogy mellettünk valaki nemcsak egy funkciót lát bennünk (és főleg magában), hanem az embert – akit kíván, akire kíváncsi, akivel egy fárasztó nap után is jó összenézni –, az pótolhatatlan. 💝

​Ne csak lakótársak legyünk valami közös projektben, amit életnek hívnak. Legyünk cinkosok, szeretők és menedékek egymás számára. 😍

​Mikor néztünk utoljára igazán egymás szemébe?
Nem azért, hogy megkérdezzük, vett-e kenyeret, hanem csak azért, hogy lássuk: ott van, velünk van, bennünket választott. (El sem tudjuk képzelni, hogy a világot jelentheti az, hogy bennünket választ, csak akkor, ha mást...💔)

Ma este hagyjuk a fenébe a feladatokat! Egyetlen ölelés néha többet ad, mint bármilyen tökéletesen elvégzett munka. 💝🤗