25/02/2026
🩵
A CSALÁD ÉS AZ EGYÉNISÉG
A családrendszer, amiben felnövünk, egy nagyon szűk egység.
Itt tanuljuk az intim kapcsolódás alapjait, és később a tanultak szerint érzékeljük a külvilágot.
Sokszor ezen a szűk egységen múlik, elhisszük-e magunkról, hogy képesek vagyunk egészségesen kapcsolódni vagy sem.
Ha a családunk nagyobb részt olyan emberekből áll, akikkel számunkra inkább kihívásos, nehezebb a kapcsolódás, akkor hajlamosak vagyunk később is azt gondolni magunkról, hogy nem vagyunk jók az intim kapcsolatokban. Hogy ez egy olyan terület, amit tanulnunk kell, ahol fejlődnünk kell, ahol változnunk kell, ahol másnak kell lennünk, mint amilyenek eredendően vagyunk.
Időbe telhet, hogy rájöjjünk, hogy egyszerűen csak nem olyan emberek mellett nőttünk fel, akikkel nekünk könnyű kapcsolatot teremteni. Elképzelhető, hogy később azt találjuk az életünk során, hogy vannak más típusú társak, akik pedig könnyedén és erőfeszítésmentesen kapcsolódnak hozzánk.
Van, hogy kiderül: valójában nem változnunk kell, hanem a kezdeti nehézségek ellenére is kitartani magunk mellett. Elhinni, hogy jó az, amit képviselünk, és felvállalni önmagunkat. Ezzel pedig megérkeznek azok a barátok, társak, partnerek, akikkel jól illeszkedünk.
Sokszor a jólneveltség szokásait kell leküzdenünk, hogy ne válaszoljunk vagy legyünk jelen olyan emberek számára, akik nem esnek jól a közvetlen környezetünkben. Ne legyünk jókislányok és jókisfiúk, hanem kövessük a szívünk érzéseit, mert azzal, hogy önmagunkat háttérbe szorítjuk és megfelelünk valamiféle udvariassági etikettnek, azzal olyan helyre navigáljuk magunkat, ahol valójában nincs keresnivalónk.
A családunkat okkal kapjuk, nem véletlenül olyanok, amilyenek. Néha azonban éppen azt kell megtanulnunk rajtuk keresztül, hogy elég fontos legyen a saját világunk, amiben akkor csak magányosan hittünk, hogy végre létre is hozzuk azt! ❤
Gabi
http://bodagabriella.wordpress.com
(Fotó: Horog Enikő)
̈nazonosság
