24/12/2025
Ezt most itt hagyom nektek!
Legyen áldott, békés a karácsonyotok!❤️🎄
Mennyből az angyal
Szándékom szerint ebben az írásomban kerülni fogok minden égre kerekedett szemű, könnyektől homályos, fullasztó szentimentalizmust! Ő is így kívánná! Csak az a fura, hogy valahányszor nekilátok az Égből pottyant, rámtalált gondolatok összefűzésének, rendre szorítani kezdi a torkomat valami! Tavaly történt, az éjféli misén.
Minden úgy volt, azon a Szentestén, ahogy már hány, de hány éve kerekítettem, gombolyítottam magamban, hogyan is alakulhatna a legszebben! Aztán egyszerűen megtörtént… még rácsodálkozni sem hagyott időt!
Szépen, békében voltunk, rengeteget nevettünk, mindenki együtt! A gyerekek nem gyilkolták egymást, sőt! A vacsora remekül sikerült, a borok passzoltak, no és a prosecco! A beigli nem repedt ki, nem is én sütöttem ám! Még a szülinaposunknak is sikerült szép meglepetést okoznunk, mert nekünk Szentestére az Égi gyermek mellé rendre megszületik egy földi is! Úgy alakult minden, hogy éppen arra kaptuk fel a fejünket, hogy óriási, idén minden eséllyel, ott leszünk az éjféli misén! Kívül és belül is ünneplőbe öltöztünk! A csontszínű szövetkabátomhoz csodásan passzolt a kis, fekete válltáska, amit pár órával korábban kaptam ajándékba! Hogy én annak, hogy örültem! Ültünk a szentmisén, énekeltünk! Aztán felpattintottam a kistáska zárját, talán zsebkendőt kerestem éppen! Sosem gondoltam volna, hogy az elegáns, fekete huncutság csattanó kis mágneszárja visszarepít gyermekkorom legszebb karácsonyába!
Lehettem úgy kilenc, tíz éves talán, amikor nagyanyámmal, nagyapámmal, testvéreimmel együtt mentünk a karácsonyi misére, Gáborjánházára. Hideg volt, jó hideg! Nagyanyám aggódott értünk, jól felöltöztünk e, rendesen „felkészültünk” e? Amikor szóltam, hogy én fázom kicsit, már kerítette is körém a legnagyobb hárászkendőjét akkora szeretettel, olyan melegséggel, hogy a fél világot be lehetett volna takarni vele! Akkora volt rám, hogy éppen csak az orrom állt ki belőle! Úgy éreztem magam, mint egy nagy zsák krumpli, a Jóisten tenyerébe csomagolva! Boldog voltam, leírhatatlanul boldog! A misén mami mellett ültem, ahogy mindig. Alig vártam, hogy csattanjon az egyszerű kis ridiküljének a zárja, és kinyíljon a selyembélésbe csomagolt kis mennyország! Nagyanyám parasztasszonyi egyszerűsége, tisztasága, istenessége még a kistáskájából is áradt, amit a templomba mindig magával hozott. Ne gondoljátok, hogy a divatosságán valaha is elgondolkozott! Nem is értené, miért írom le ezt a balga mondatot! Egyszerű, fekete, kis lakktáska volt, csattanó pici zárral! Selymesen puha bélése mintha folytatása lett volna nagyanyám jóságos kezének! Olyan nagyszerű volt belenyúlni és matatni benne! Nem volt abban más csak egy imakönyv, mágikus erejű szentképekkel, szépre hajtogatott ruhazsebkendő, makulátlanul tisztán, az elmaradhatatlan olvasó, no és némi apró a perselybe! Énekeltünk! Ő mindig csak éppen annyira, hogy a Jóistent megbiztassa vele, de a mellettünk ülőknek véletlenül se derüljön ki, hogy ő is énekel! Zengett a pásztorok, pásztorok a mennyből az angyal! Ott voltak közöttünk, hallottam a szárnyuk suhogását, és én is angyallá lettem kicsit! A szavak ide kevesek, hogy leírjam, milyen érzés a földön a mennyországba járni! Hittem mindent, amit nagyanyám hinni tanított! Hiszem ma is! Föld fölé nyúló, megtépázott, zilált mindenem, ezeken a gyökereken kapaszkodnak és bírnak ki minden földcsuszamlást, szélvihart! S ha orgonaszóra felcsendül a mennyből az angyal, és kattan, a pici mágneszár már repülök is nagyanyám jóságos világába! Gyermekkorom legszebb karácsonyába!
