21/03/2026
🍷 A régi világban úgy tartották: nem is lehet igazi miskolci polgár az, akinek az Avason nincs legalább egy kisebb pincéje. Azt is mondták, hogy az Avas rejti a miskolci jókedv kiapadhatatlan forrását.
🍇 A pincékben gyakran kocsonyát tálaltak többéves borral, amely lehetett avasi, de akár a közeli bükki szőlőhegyekről származó nedű is. A korabeli iratok szerint – főként amikor a borkereskedelmet a görög kereskedők irányították – sok hegyaljai bor is az avasi pincékben érlelődött, mielőtt továbbindult volna útjára.
🪵 Még különösebb történetek is keringenek. Egyes legendák szerint a török időkben elrejtett, faabroncsos hordók kerültek elő évszázadokkal később, bennük megkocsonyásodott borral. A történet szerint ettől aztán a pincék gazdáinak tartósan jó kedvük lett – bár olyat, aki ezt saját szemével látta volna, még nem sikerült találni.
📮 Az Avasról lefelé vezető út persze nemcsak szilveszterkor volt zajos és kalandos. Erről árulkodnak a korabeli képeslapok is, amelyekből a következő hetekben néhányat – egy-egy történettel kiegészítve – mi is bemutatunk.
🥂 Egy érdekes statisztikai adat azonban a képeslapokról hiányzik: a 1930-as években Miskolcot a pezsgőt kedvelők városának tartották. Az egy főre jutó pezsgőfogyasztás állítólag itt volt a legmagasabb az országban.
☕ A magyarázat egyszerű volt: amikor véget ért az élet az avasi pincékben, akkor kezdődött el a Főutca kávéházaiban. A miskolci polgár ugyanis az avasi „aftert” a belvárosban tartotta – ahol a kijózanító kávé után már csak pezsgőt ivott. 🥂
