20/01/2026
Pár év után meghoztam azt a döntést, amit soha nem akartam.
Bezárom a háztartásigép-szerelő műhelyemet.
Minden munkámba a tudásomat és a szívemet tettem bele.
Büszke voltam arra, amit csinálok.
De közben észrevétlenül elszaladt az idő.
Lemaradtam konyhai beszélgetésekről.
Csendes pillantásokról.
Ölelésekről, amik nem vártak.
Spontán sétákról, random kirándulásokról,
azokról az apró „majd egyszer”-ekről,
amikből végül soha nem lett semmi.
Erre a hétvégére volt szükség, hogy rádöbbenjek:
amit megjavítok nap mint nap, az pótolható.
Akiket közben elveszítek, azok nem.
Most visszamegyek hozzájuk.
Oda, ahol igazán szükség van rám.
Köszönöm mindenkinek a bizalmat,
a munkákat, a kedves szavakat.
Ezek velem maradnak. Örökre.
