A pszichológia munkában

13/05/2026

Azok vannak a legnagyobb veszélyben, akikre a legjobban támaszkodunk; a 45-64 éves korosztályban a legmagasabb a baleseti szám

Az ok a cikkben említettek mellett, hogy ők azok, akik a leginkább önállóan dolgoznak; már megvan a tapasztalatuk, a tudásuk, sok helyzetet és sok kivételt is sikeresen kezeltek.

A vezetőik, és ők maguk is bíznak a józan ítélőképességükben, helyzetfelismerésükben és a meghozott döntéseik helyességében; méltán, hiszen a balesetig minden rendben ment.

Amit kritikus tényezőnek látunk, hogy egy-egy munkacsoportban ők azok, akik a döntéseket egy-egy helyzet kezelésében, probléma megoldásában a döntést meghozzák, illetve ők azok, akik a legtöbb döntést meghozzák a saját és mások magatartására vonatkozóan a helyzet függvényében.

Az nagyon jól mérhető, hogy
- Hogyan hozzák meg ezeket a döntéseket, a gyorsaság, a pontosság vagy a biztonság az elsődleges szempont
- Mennyire jól azonosítják be a helyzetet, annak a változásait, és hogy
- Beavatkoznak-e, és ha igen, akkor az mennyire lesz a megfelelő válasz.

Az adatok szerint nem az a kérdés, hogy ez a kockázat jelen van-e, hanem az, hogy a menedzsmentek mennyire hajlandóak ezeket
- Beazonosítani (munkalélektani módszerekkel mérni)
- Láthatóvá tenni (beavatkozási alternatívákat keresni)
- Kockázatot csökkenteni (szabály-alkalmazás).

Ez a hajlandóság kimutatható a baleseti számok alakulásában, ahogy ez a partnereinknél is történik.

Egy adat: a munkalélektani mérések előtt az első cégemnél évente 10-12 halálos baleset történt. A mérések bevezetése óta ez a szám nulla.

Több mint 21 ezer munkabalesetet regisztráltak Magyarországon 2025-ben, ami mintegy öt százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Tavaly 65 munkavállaló vesztette életét, amikor dolgozott – ez is kiderül a Nemzetgazdasági Minisztérium adataiból.

08/04/2026

Amit a 90-es években alakult HR-ek már nem láthattak... az eszközök maradtak, de az intézményi támogató rendszer darabjaira hullott

A korábbi teljes foglalkoztatottság idején a Munkaügyi, Egészségügy és egy-két ipari minisztériumhoz tartozó intézmények támogatták a munkaerőpiacot és a munkavállalókat.

Ebben talán a legfontosabb a Munkalélektaninak nevezett Koordináló Tanács volt a legfontosabb - mérnökök, ergonómusok, munkapszichológusok, közgazdászok, üzemorvosok alkották.

Ez a szakmailag nagyon vegyes "társaság" garantálta, hogy a munkavállalókkal kapcsolatos komplex feldatok és problémák rendesen körül lettek járva, és ez a Tanács volt az, ami a kutatásokat (ELTE, Munkaügyi Kutató), a munkaerőpiaci és vállalati szabályozást (OMI) összekötötte a napi munkalélektani és üzemegészségügyi gyakorlattal (OMÜI, az 1960-ban alapított első négy Munkalélektani Laboratórium, amiből a 80-as évek elejére 64 lett).

Ez a Tanács oktatta és vezette be a munkalélektani módszertanokat, az azokhoz kapcsolódó sztenderdeket.

A Munkaügyi Minisztérium 1998.július 8-á szűnt meg, a szakképzést, ami hozzá tartozott, akkor az Oktatási Minisztérium vette át. Az 1981-ben megalakult Koordináló Tanács ugyan nem szűnt meg, de a 2000-es évek eleje óta nem működik.

Akit részletesebben érdekelne a téma, annak javaslom Pléh Csaba írását:

chrome-extensio://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://scispace.com/pdf/intezmenyek-eszmek-sorsok-a-magyar-pszichologia-fel-4v59e70ns5.pdf

25/02/2026

́gesintelligencia

Az MI nem csökkenti a bizalmi rést a kiválasztásban, hanem mélyíti azt.

A Washington Post cikke alatti kommentek legalább annyira érdekesek, mint az abban nyilatkozók véleményei: mindkét oldal igazolva látja a saját MI-alkalmazási gyakorlatát.

A toborzók szerint az MI hatékonyabbá teszi a tömegesen érkező CV-k feldolgozását.

A pályázók szerint ez - az eddig is tapasztalt- az ignorálás új szintje.

A munkaadói oldal azt tapasztalja, hogy az MI uniformizált CV-ket gyárt — eltűnik a személyesség, a nyelvezet pedig árulkodó.

Van, aki egyenesen tiszteletlenségnek tartja, ha a pályázó nem maga írja az önéletrajzát.

Más munkaadó viszont kifejezetten bátorítja, mert náluk az MI-használat majd munkaköri feladat lesz.

A kommentek nagy része szerint a pályázók akkor hagyják abba az MI használatát, ha a toborzók is ezt teszik a másik oldalon. Egy hús-vér pályázó statisztikája pedig:

Fél év.
Közel 300 pályázat.
MI-vel írt CV-k.
Nulla eredmény.

Saját maga által írt CV-vel:
két hét alatt hét interjú.
két hónap alatt új állás.

Talán nem az a kérdés, ki használ MI-t — hanem az, hogy mit tesz ez a kapcsolatainkkal.

A cikk: https://www.washingtonpost.com/technology/2026/02/21/ai-resume-jobs/

19/02/2026

Tudtátok, hogy a munkapszichológia a tudományágnak a harmadik neve?

H. Münsterberg 1914-ben még Economics psychology-nak, F.A. Kingsbury 1924-ben Business psychology-nak hívta.

Az Industrial psychology meghatározását és leírását M. S. Viteles 1932-ben publikálta.

A név-változás azt is jelentette, hogy az ember üzleti világban betöltött általános és komplex szerepéről (mint pl. a karrier, szakam-választás) a hangsúly az ipari környezetben dolgozókra, a munkaterhelésre,-biztonságra és vezetésre tevődött át.
(https://psycnet.apa.org/record/1932-04985-000)

Ez annyiban érdekes az I/OD számára, hogy a 2000-es években gombaszerűen szaporodó üzleti modellek világában egyre több szervezetfejlesztési projektben éppen a munkatársak által gyakorolt üzleti ráhatás és hozzájárulás a fenntartható változás kulcsa.