17/03/2026
Szombaton Pictorico képkészítő workshopunk volt...
Ez most kicsit más volt mint az eddigiek... talán egy kicsit mindenki közelebb került önmagához. Nemcsak alkottunk – beszélgettünk is. Néha könnyedén, néha egészen mély témákról, de volt pár pillanat, amikor néma csendben festett mindenki...Olyan nap volt, amikor jó volt csak jelen lenni 😍
Azt gondolom, hogy amikor valaki megengedi magának ezt a fajta alkotást, azzal először kilép a komfortzónájából. Aztán egyszer csak átkerül egy olyan varázslatos állapotba, amit a hétköznapokban ritkán él meg...egyfajta lelassulás ez.
A mindennapokban folyamatosan próbálunk jól teljesíteni. A munkában, a családban, a kapcsolatainkban. Megfelelni, helytállni, mindent kézben tartani.
Szombaton viszont azt éreztem, hogy ezt mindannyian kint hagytuk az ajtó előtt.
És bent csak az maradt, ami igazán fontos: az alkotás öröme, az önfeledtség és a kapcsolódás.
🙏Ez most nagyon kikívánkozott belőlem, mert újra szembesültem azzal, mennyire hálás vagyok.☺️
Értetek. A beszélgetésekért. A közös alkotásért. Azokért a pillanatokért, amikor tényleg találkozunk egymással.
És igen… a munkámért is. 🤍