05/09/2018
Olvasom Szentesi Éva cikkét a férfi-női barátságról és megakad a szemem a férfi-női kommunikációkülönbségein. Innen, hiába próbálok, nem tudok továbblépni egy darabig. Régi klisé, hogy a férfiak kerülik a nyílt konfrontációt, mert kényelmesek. Régi klisé az is, hogy a férfiak a nyílt kommunikációt kedvelik és az egyenes beszédet. Régi klisé az is, hogy a nők szeretnek féltékenykedni és nem fogalmaznak egyértelműen, ki kell találni, mit akarnak mondani. Kommunikációval foglalkozó szakemberként régóta foglalkoztat ez: nyilván nem lehet leegyszerűsíteni semmit a nemi meghatározottságokkal összefüggésben, egyéni minták léteznek
csak, habár vannak tagadhatatlan tendenciák. Hogyan lehetne asszertíven kommunikálni egy férfi-női barátságban arról, hogy a férfi párja féltékeny, ezért leépítené a barátságot és ez rosszul esik a nőnek? Átlagos helyzet, mely nagyon sok minősítő megnyilvánuláshoz vezethet.
Nagy különbségek vannak, ha így kommunikálunk:
„Elegem van belőled, mert megint más a fontosabb neked, mint én…”
Vagy így:
„Nagyon rosszul esik, hogy úgy érzem, már megint elhanyagolsz az aktuális partnered miatt és ez a
számomra értékes barátságunk rovására megy…”
Szerintetek hogyan kellene asszertíven kommunikálnia a férfinak egy ilyen helyzetben?
Van egy férfi. Meg egy nő. Lehetnek-e barátok úgy, hogy nem éreznek a másik iránt sz*****is vonzalmat? És lehetnek-e barátok úgy, ha mégis kialakul, mert nagyon megszeretik egymást? Szentesi Éva szubjektív véleménye.
